Innen indultak a 20. századi Nobel-díjas tudósaink

Magyarországon joggal lehetünk büszkék a Nobel-díjasainkra, de persze ritkán kerül elő a téma anélkül, hogy valaki hozzátenné, tudósaink származásuk ellenére szinte kivétel nélkül a sikereiket külföldön érték el. Ebből aztán könnyű messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy hazánk mennyire becsüli a tudományt és a kutatómunkát, vagy éppen mennyire nem, de a dolog ennél jóval összetettebb.

Sok mindennel lehet magyarázni azt, hogy magyar emberek a legnagyobb sikereiket miért pont külföldön érik el, de az biztos, hogy erre a magyarázatot nem (csak) belföldön fogjuk megtalálni. Magyarország már igen régóta nem volt hatalmi pozícióban, szemben az olyan országokkal, mint az Egyesült Államok vagy épp Németország, így ennek megfelelően a tudományos munkára szánt erőforrásaink is eltörpülnek sok más országéhoz képest.

A magyar természettudományos oktatás

Ahogy azt a huszadik század első évtizedeinek magyar Nobel-díjasai és egyéb tudományos eredményei is mutatják, a magyar természettudományos oktatás már a Monarchia idején is kiemelkedő volt, de még a 100 évvel ezelőtti időszak is igazi aranykora volt a magyar közoktatásnak. Ez elsősorban annak a gróf Klebelsberg Kunónak volt köszönhető, akinek a nevét a mai napig viseli az a Klebelsberg Központ, ami a köznevelési intézményeket felügyeli.

Klebelsberg Kunó
Forrás: Wikimedia Commons

Az első világháború és különösen a trianoni békeszerződés után Magyarországot szinte minden téren áthatotta az identitáskrízis, és ez alól természetesen a kultúr- és oktatáspolitika sem volt kivétel. Klebelsberg felismerte, hogy szükség volt a változásra, és a magyar oktatás újradefiniálására, többek között azért is, mert szerinte a békeszerződés által szétszabdalt országban éppen a kultúrának és a műveltségnek, tanultságnak kellett kiemelnie a magyarokat a szomszédos országokhoz képest.

Alapvetően az Osztrák-Magyar Monarchia is abszolút felszállóág volt az oktatás szempontjából is. Ebben a rendszerben járt iskolába és ért el kitűnő eredményeket több kiváló magyar kutató, mint például Kandó Kálmán, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, Lénárd Fülöp és még sokan mások. Ez egyébként nemcsak az oktatási rendszernek, hanem az ott tanító előző generációnak is volt köszönhető, akik között szintén megtaláljuk az akkori tudományos élet számos kiválóságát (Jedlik Ányos, Eötvös Lóránd stb.).

Néhány Nobel-díjas tudósunk “útja”

A magyar tehetségek nagy része azonban zsidó származású volt, így a 30-as évektől kezdve egyre többen próbáltak kikerülni abból az egyre inkább kellemetlen “légkörből”, amit a numerus clausus-törvények és az általános közhangulat teremtett. Ironikus módon először több kutatónk Németországban próbált szerencsét, ahonnan aztán persze néhány évvel később ismét menekülni kényszerültek. A nem Nobel-díjas, de kétségkívül hasonló hírnevű Teller Ede például a pályája elején Göttingenben dolgozott, majd a náci hatalomátvétel után emigrált az Egyesült Államokba, rövid angliai tartózkodást követően.

Hevesy György Budapesten a Piarista Gimnáziumba járt, és még az egyetemet is itt kezdte el, de nem sokkal később Németországba, Svájcba, majd Manchesterbe ment, ahol Rutherford alatt végzett kutatásokat. A tudós ekkortájt ismerkedett meg egyébként a szintén Nobel-díjas Niels Bohrral is. Hevesy a díjat a „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban” kapta meg 1943-ban.

Szentgyörgyi Albert Budapesten született, és itt is járt református iskolába, ezután pedig orvosi egyetemet végzett. A háború alatt katonaorvosként szolgált, utána Berlinbe, majd Groningenbe került. Nem sokkal később már sejtette, hogy a sejtlégzéssel kapcsolatban valami fontosat talált, és egy ösztöndíjnak köszönhetően Cambridge-be utazott. Ezután Szegeden kapott állást, Klebelsberg Kunó megbízásából, ahol 1931-ben kezdett dolgozni. Szintén itt végezte azokat a kísérleteket (a híres paprikával és a C-vitaminnal), amiért aztán 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

Szent-Györgyi Albert szobra Szegeden
Forrás: Wikimedia Commons

Wigner Jenő, aki „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért” kapott fizikai Nobel-díjat 1963-ban, a híres Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumba járt Budapesten, egyébként egy osztállyal a később szintén sikeres tudományos pályát befutó Neumann János felett. Még Budapesten kezdte el az egyetemi tanulmányait, de egy évvel később már ő is Berlinben tanult.

Ezeket is érdemes elolvasni:

Egy orosz gép tévedésből egy gabonaszállító hajót bombázott le

Hová vándorolnak a Harris- és a Trump-kampányok dollárjai?