Rekonstruálták a bronzkori lándzsák harci használatát, az eredmény pedig meglepte a régészeket
Egy új tanulmány megerősítette, amit már régóta sejtettek a történészek, mégpedig azt, hogy a bronzkor egy nagyon véres időszak volt.
Egy kutatócsoport, köztük a Göttingeni Egyetem szakértői bronzkori lándzsaharci technikákat rekonstruáltak. Mozzanatonként újraalkották a csatákat, hogy megértsék, hogyan használták ezeket a fegyvereket. Munkájuk második része a Journal of Archaeological Science-ben jelent meg. Az első a múlt hónapban látott napvilágot, és a csehországi és morvaországi bronzkori kardokat vizsgálta, és hasonló szimulációkat végeztek, amelyek segítségével rengeteget megtudtak az ősi hadviselésről és a fegyverek fejlődéséről, írja az Ancient Origins.
A bronzkori lándzsák értékes nyomokkal szolgálnak a korai civilizációk harci stratégiáiról és taktikáiról, eddig azonban nem volt tanulmány arról, hogyan használták ezeket a fegyverek egymással, pajzsokkal, vagy akár az emberi testtel szemben. A kutatócsoport – köztük harcművészek – bronzkori lándzsák másolatait készítették el, és valós harci helyzetekben tesztelték őket. A hagyományos sertés szöveteket alkalmazó kísérletekkel szemben szarvasféléket használtak, hogy felmérjék a fegyverek hatékonyságát.
Sokkal halálosabbnak bizonyultak a lándzsák, mint korábban gondolták
Részletesen elemezték a fegyvereken megjelenő kopásnyomokat, hogy kiderítsék, milyen változások mentek végbe rajtuk az idők során. Dr. Valerio Gentile, a tanulmány vezetője, úgy véli, hogy a kutatásnak számos hozadéka lehet a jövőben. „Létrehoztunk egy részletes útmutatót a bronzkori fegyverek kopásnyomainak felismeréséhez és értelmezéséhez, amely lehetővé teszi, hogy új szemmel vizsgáljuk meg a már megtalált fegyvereket, és összehasonlítsák a talált nyomokat a mi dokumentált példáinkkal.”
A kutatás eredményei meglepték a kutatókat, ugyanis nemcsak azt fedezték fel, hogyan kell egy bronzkori lándzsát hatékonyan forgatni, hanem azt is, hogy a fegyverek hegyén kialakult nyomok megegyeznek a régészeti leleteken találtakkal. Ennek köszönhetően végre lehetővé vált, hogy megállapítsák, ha egy múzeumban kiállított darab valóban harcban volt-e használva, és azt is, hogy hogyan.
A szerzők kiemelték a lándzsák hatékonyságát, amellyel ráadásul akár még szarvasok csontjait is képesek voltak eltörni, emiatt pedig a történészek úgy vélik, hogy sok olyan sérülés, amit korábban tompa erőhatásnak tulajdonítottak, valójában lándzsáktól származhatott.
Érdemes elolvasni:
