A Tejútrendszer körül keringő csillaghalmaz nagy sebességgel hajította el csillagainak egyharmadát

A Tejútrendszer lakói vagyunk, amely körül két törpegalaxis, a Nagy és a Kis Magellán-felhő kering, miközben az űrben sodródik a Nagy Attraktor felé. Egy ilyen zsúfolt szomszédsággal pedig gyakran előfordulnak furcsa esetek.

Csillagászok egy csoportja a Gaia űrtávcső segítségével a Nagy Magellán-felhőben található, R136 néven ismert csillaghalmazból 55, nagy sebességgel kilökődő csillagot fedezett fel. Ez azonban nem minden, ugyanis úgy tűnik, hogy a halmaz csillagainak akár egyharmada is kilökődött az elmúlt évszázadban.

Furcsa dolgok történtek a Tarantula-ködben, de a kutatóknak van rá válaszuk

Az R136 egy hatalmas csillaghalmaz a Tarantula-ködben, a Nagy Magellán-felhőben, amely mi galaxisunk egyik kísérője, mintegy 160 ezer fényévre tőlünk. A csillaghalmaz az egyik legmasszívabb ilyen ismert objektum, ezzel együtt pedig a valaha megfigyelt legmasszívabb csillagokat tartalmazza, amelyek mindössze néhány millió évesek, és amelyek a köd gázából és porából keletkeztek, olvasható a Universe Today beszámolójából.

A halmazok kialakulásakor a gáz véletlenszerű mozgása áttevődik a formálódó csillagokra. A csillagok mozgásával, a halmazt keresztezve nem ritka, hogy a csillagok kilökődnek. A csillagászok csapata pontosan ezt figyelte meg a Gaia segítségével. A Gaia űrobszervatóriumot még 2013-ban indította útjára az Európai Űrügynökség, és azóta pontosan feltérképezi a csillagok helyzetét.

A 100 ezer km/óránál is gyorsabban száguldó szökevényeket a Mitchel Stoop, az Amszterdami Egyetem PhD-hallgatója által vezetett csillagászcsoport fedezte fel. A tanulmányt a Nature című tudományos folyóiratban tették közzé.

Az R136 nevű csillaghalmaz a Tarantula-ködben, amely a Nagy Magellán-felhő része. NASA, ESA, F. Paresce (INAF-IASF, Bologna, Italy), R. O’Connell (University of Virginia, Charlottesville), and the Wide Field Camera 3 Science Oversight Committee

Rocksztár módjára, fiatalon égnek ki a csillaghalmaz példányai

A világegyetem legnagyobb tömegű csillagai szédületes sebességgel égetik magjuk mélyén az erőforrásaikat, így néhány millió év alatt elérik életük végét. Az R136-ban található csillagok remek példának bizonyulnak erre, és miután mintegy ezer fényévnyi távolságra kilökődtek, szupernóvaként felrobbannak, és vagy neutroncsillagként, vagy fekete lyukká válva folytatják pályafutásukat.

A mérések azt is kimutatták, hogy a csillagok nem a halmaz történetének egy adott időszakában lökődtek ki. Úgy tűnik, az első eseményre 1,8 millió évvel ezelőtt került sor, pont akkor, amikor maga a halmaz is kialakult, de egy másik esemény a jelek szerint 200 ezer évvel ezelőtt történt.

A két eseményt összehasonlítva a kutatók érdekes különbséget tártak fel. Az első esemény során – amikor a csillaghalmaz is épp csak születőben volt – a csillagok véletlenszerű irányokba indultak el, de a második esemény során a csillagok egy adott irányba mozogtak.

A halmazban található R136a1 névre keresztelt csillag mérete a Naphoz képest. Saturn is beautiful/Wikimedia

A tanulmány társszerzője, Alex de Koter elmondta, hogy szerintük az elszálló csillagok második hulláma az R136 és egy másik, csak 2012-ben felfedezett, közeli halmaz kölcsönhatásának köszönhető. A második hullám segítségével a kutatók előre megmondhatják, hogy a két halmaz a közeljövőben keveredni és egyesülni fog-e.

Maga a felfedezés, miszerint a csillagok egyharmada kilökődött a kiindulópontjáról, azt mutatja, hogy a kilökődés révén a galaxis más régióira is hatással lehetnek.

Érdemes elolvasni:

• A földönkívüli élet létezését heteken belül megerősíthetik egy professzor szerint
• Egy tudós szerint már 50 éve találtunk életet a Marson – és rögtön meg is semmisítettük