Az ókori Rómában a női harcosokat gladiátrix néven ismerték, és lényegében a férfi gladiátorok megfelelői voltak.
Viszont a fair play értelmében nem férfiakkal, hanem más gladiátrixokkal vagy vadállatokkal osztoztak a küzdőtéren, főként különleges eseményeken és fesztiválokon.
A római korból nem maradtak fenn olyan latin szavak, amelyek a gladiátrixra utaltak volna
A kifejezés inkább újabb keletű, amelyet kimondottan ezen a női harcosok a leírására használnak. A Heritage Daily szerint a létezésüket korlátozott történelmi bizonyítékokról és dokumentált beszámolókról tudunk a létezésükről. Az ókori rómaiak számára meglehetősen szokatlan és újszerű dolog volt női gladiátorokat látni a harcban, és nem mindig látták ezt pozitívan.
Decimus Iunius Iuvenalis ókori római költő feljegyzései szerint a női gladiátorok ugyanazokkal a módszerekkel és fegyverekkel készültek a harcra, mint a férfiak, azonban nem maradtak fenn feljegyzések olyan gladiátoriskoláról, amely a nők kiképzését szolgálta volna. Iuvenalis kifejtette, hogy a nők minden társadalmi osztályból – akár előkelők, vagyis feminae, akár közemberek, azaz mulieres tagjai – voltak, részt vettek a gladiátorképzésben.
A Greek Reporter szerint a történészek viszont kételkednek abban, hogy a magasabb társadalmi osztályból való nők valóban kiléptek volna az arénába harcolni, főként az ezzel járó társadalmi megbélyegzés miatt. A római társadalomban a mulieres tevékenységeire ritkán figyelt fel a nyilvánosság, így ha úgy döntöttek, hogy színpadra lépnek színésznőként, vagy részt vesznek a küzdelmekben, nem valószínű, hogy jelentős társadalmi kritikát váltott volna ki.
Az ókori Róma gladiátrixai által vívott küzdelmeket alátámasztja például egy Ostia Anticában található felirat, amely a Kr. u. 2. században lezajlott arénajátékokat dokumentálja. A felirat megemlíti egy helyi elöljáró részvételét abban, hogy „kardot biztosítottak a nők számára”, kifejezetten mulieresnek és nem feminae-nek minősítve őket. Továbbá írott források, például Cassius Dio politikus és történész korabeli beszámolója egy fesztivált is megemlít, amelyet Néró római császár anyjának tiszteletére rendeztek, ahol a nők különböző tevékenységekben vettek részt, többek között lovaglásban, vadállatok elejtésében, és gladiátori harcokban is. Cassius Dio szerint egyes nők önként jelentkeztek, míg másokat akaratuk ellenére kényszeríthettek erre.
A régészek találtak egy lámpát egy elesett gladiátor képével, valamint más, a gladiátorjátékokhoz kapcsolódó isteneket ábrázoló lámpákat. E felfedezések mellett fenyőtobozokat is feltártak, amelyeket jellemzően tisztulási céllal égettek el az arénában – számolt be a Heritage Daily.
Érdemes elolvasni:
- Pörgesd meg a 17. századi halál rulettkerekét, és tudd meg, mi végzett volna veled a múltban
- Pavlopetri: A legrégebbi ismert elsüllyedt város Görögország partjánál
- Miért nem gyarmatosították a vikingek Amerikát 1021-ben?
Forrás: