A bolondok aranyában őrződött meg egy ismeretlen faj 450 millió éves fosszíliája

Egy rendkívül különleges, körülbelül 450 millió éves fosszília egy eddig ismeretlen fajt rejtett. New York állam híres lelőhelyéről származnak, ráadásul a bolondok aranyában maradtak fenn.

Az új fajt Lomankus edgecombeinek nevezték el Greg Edgecombe londoni Természettudományi Múzeumban dolgozó ízeltlábú-szakértő tiszteletére.

Az állat a megacheira nevű ízeltlábúak csoportjába tartozik, amelyet jellegzetes, módosult végtagjaik különböztetnek meg, amelyek zsákmányszerzésre szolgáltak, derül ki az IFLScience beszámolójából.

A Lomankus esetében azonban ezek a függelékek csökevényesek, ami arra utal, hogy inkább a környezet érzékelésére szolgálhattak.

Ez a rugalmasság a kulcsa az ízeltlábúak sikerének, akik ismételten képesek alkalmazkodni környezetükhöz testük funkcióinak átalakításával.

A megacheirák gyakoriak voltak a kambrium időszakban, a feltételezések szerint azonban az ordovíciumban, azaz 485–443 millió évvel ezelőtt nagyrészt eltűntek.

Meglepte a kutatókat a fosszília megtalálása

A fosszíliákról készült felvételek. Luke Parry, Yu Liu, Ruixin Ran

A faj felfedezése azért is izgalmas, mivel arra utal, hogy ezek az élőlények 450 millió évvel ezelőtt tovább fejlődtek és alkalmazkodtak, miközben ezt az időszakot a kutatók zsákutcának tartották számukra.

A fosszíliák érdekessége, hogy bolondok aranyában, vagyis piritben maradtak fenn, , amely becenevét az aranyhoz hasonló megjelenése miatt kapta, bár ezüst, króm vagy akár szivárványszínekben is előfordulhat, és valójában nem különösebben értékes, kivéve, ha lítiumforrásként hasznosítják.

Luke Parry, az Oxford Egyetem docense és a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy „sokféle különleges konzerválódási mód létezik, de a piritben való megőrzés rendkívül ritka, az elmúlt félmilliárd évben mindössze néhány ilyen esetet ismerünk.”

A frissen felfedezett fosszília a nagy jelentőséggel bíró Beecher trilobita-rétegből származik, amely aranyszínű maradványokról ismert.

Ami azonban különösen ritkává teszi ezeket a leleteket, hogy a pirit a szervezet lágy részeiben is megtalálható, így kivételes betekintést nyújtanak abba, milyen lehetett az élet 450 millió évvel ezelőtt.

Nagyon nehéz megőrízni az ilyen maradványokat

Parry szerint „a Lomankus teste puha volt, hasonlóan a garnélákhoz, és nem voltak olyan kemény részei, mint egy trilobitának. Ha a pirit nem váltotta volna fel ezeket a lágy részeket, teljesen elbomlottak volna, és nem maradt meg fosszíliaként.”

A Lomankus edgecombei rekonstrukciója. Xiaodong Wang

„A pirit képződéséhez szerves anyag, vas és oxigénhiány szükséges. Az a réteg, amely ezeket a fosszíliákat tartalmazza, alacsony szervesanyag-tartalmú, de vasban gazdag volt, így az állatok maradványai szigetekként biztosították a pirit képződésének optimális feltételeit. A Lomankus példányai egy tengeralatti földcsuszamlás révén kerültek gyorsan a mélybe, biztosítva, hogy nem kezdtek el bomlani.”

Bármilyen különlegesek is, ezeket a fosszíliákat nagyon nehéz megőrizni, mivel a pirit gyorsan oxidálódik, így a múzeumok gyűjteményeiben „pirit-rothadás” fenyegeti őket, ha nem tárolják megfelelően.

Azonban megfelelő gondoskodással ezek az értékes fosszíliák további betekintést nyújthatnak az ősi óceánok élővilágába és az élet fejlődésébe.

Érdemes elolvasni:

• Ez a 4 állatfaj használ neveket a saját kommunikációjában
• Így viszonyulnak az állatok a halálhoz – a reakciójuk szívszorító és sokkoló
• Az őskori világ legfélelmetesebb szigetén ilyen volt az élet