Elképesztően nagyot mennek Mezopotámia démonjai és istenei a Szépművészeti Múzeumban

A Szépművészeti Múzeum október elején nyílt kiállítása az ókori Mezopotámia egy meghatározó időszakáról, az újasszír és újbabilóni kor (Kr.e. 1000–500 körül) kultúrájáról, társadalmáról, történelméről és vallási életéről ad átfogó képet. A kiállítás címe: Istenek és démonok királysága.

Harci kocsi, Ninive, Fotó: Mayer J.

A történelemnek ez a szakasza azért érdekes, mert ugyan mindenki hallott a Tigris és Eufrátesz folyók térségében kialakult magas mezopotámiai kultúráról, de ennek mibenléte már kevéssé ismeretes az átlagember előtt. Mondjuk ezt mindazért, mert a fogalmak java inkább a Mátrixban és a hozzá hasonló filmekben köszönnek vissza, mint a valóságukban.

Az ókori Mezopotámia Kr.e. 3. évezredben indult virágzásnak a déli Sumer és az északi Akkád területeken, melyet Sarukkin akkád uralkodó egyesített. A későbbi Óbabilóni Birodalom legismertebb uralkodójaként megemlítjük a törvényoszlopáról elhíresült Hammurabit. A térség ezt követő hatalmai a Mitanni királyok, az Újasszír és az őket követő Újbabilóni Birodalom voltak.

Apkallu félisten Kalhuból, Fotó: Mayer J.

Az ő történelmükből mindenki számára ismertek Bábel tornya, Babilón városa és Ninive könyvtára, az ókori világ hét csodájából Szemirámisz függőkertje, a híres Istár-kapu, és az említett Hammurabi mellett Asszúrbanipál, valamint Nabukodonozor uralkodók.

Az Istenek és démonok királysága kiállítás a civilizáció bölcsőjének számító terület, az ókori Mezopotámia történetét, művészetét, vallását és mindennapi életét tárja a látogatók elé.

Palmettás palotadombormű, Kalhu, Fotó: Mayer J.

A korszak ennyire összeszedett anyaga Európában is ritkán kerül plénum elé, mely most a Szépművészeti Múzeumban megtekinthető. A tárlaton több olyan tárgy látható, amely az ókori Mezopotámia szimbolikus jelentőségű alkotásainak számít, művészeti albumok főszereplője, vagy korábban még sosem adták kölcsön.

Elmondható Mezopotámiáról, ahogy más ókori birodalmak fennmaradt műtárgyairól is, hogy napjaink művészei bizony komoly problémával néznének szembe, ha ugyanezeket az alkotásokat szeretnék ilyen szintű aprólékossággal megjeleníteni.

Építészet

Rendkívül gazdag képet kaphatunk a paloták díszítettségéről. A külső jegyek között a legismertebbek az agyag, víz, szalma és homok keverékéből készült ércmázas téglák. Az épületeket belülről pedig az uralkodó dicső hadjáratai és vadászeseményei, valamint, a biztonság megőrzésének kellékeként, bajelhárító lények motívumai uralták.

Íjászkodó asszír király, Fotó: Mayer J.

A domborműveken ábrázolt szárnyas, jellemzően embertestű, ember- vagy madárfejű lények az apkalluk. Segítettek elkerülni a betegségeket, hasznos tanácsokkal és ősi titkos ismeretekkel látták el az uralkodót.

Az istenek és démonok világa

A mezopotámiai istenek panteonja több ezer istenből állt, akik emberi alakban jelentek meg, vagy szimbólumaik formájában. Így például Babilón város főistenének számító Marduk a sárkánykígyó képében jelenik meg.

Sárkánykígyó az Istár-kapuról, Fotó: Mayer J.

A démonok lehettek az emberi életre veszélyesek és jótékonyak is. Lehettek ők is keveréklények, vagy csak szellőként elképzelve ruházták fel őket a mindenhova bejutás képességével. A legveszélyesebb a női démon, Lamastu volt, aki betegségeket terjesztett és elsősorban várandós anyák és gyermekeik pusztulását okozta. Megfékezését a démonok királyától, Pazuzutól lehetett remélni, aki félelmetes külsejével tudta elriasztani a gonosz démont.

Démonok küzdelme, Fotó: Mayer J.

Az írás

A Közel-Kelet nagy birodalmainak időszakában, az Újasszír és Újbabilóni Birodalom fénykorában jelentős kulturális és politikai átalakulások zajlottak a térségben. E periódust jellemezte az írásbeliség elterjedése, a domináns ékírás mellett megjelentek az alfabetikus rendszerek, például az arámi és föníciai írás is.

Nagyméretű pecséthenger, Fotó: Mayer J.

Az írott források közül kiemelkedő a pecséthengerek szerepe, amelyek nem csupán hivatalos dokumentumok hitelesítésére szolgáltak. Használták őket a rang vagy beosztás jelölésére, különféle megbízások teljesítésére, amulettként és ékszerként is viselték őket. A pecséthengereket igen parányi méretük és ennek ellenére rendkívül gazdag kidolgozásuk teszi hatalmas jelentőségűvé. Különféle ásványokból és féldrágakövekből is készültek, így a hordozó sokáig tudta őrizni adatait. Elforgatással készült lenyomatuk kiégetés után szintén maradandóan tudta megőrizni a rájuk vésett információt.

Bábel tornya

A tematikának részét képezi Bábel tornyának kérdésköre is. Az Ószövetségben szereplő tornyot sokan a babilóni Etemenanki többszintű, lépcsőzetes templomával, zikkuratjával azonosítják. A bibliai történet szerint itt próbálkoztak meg a bűnös emberek az égig érő épület megépítésével emberi mivoltukat áthágni, és isteni magasságba jutni. Ennek a gőgös ötletnek eredményeként kivívták az Úr haragját, aki összekeverte a nyelvüket, hogy ne értsék egymást, és ezzel elszórta a viszály magjait.

Bábel tornyához hasonló templom pecséthengere, Fotó: MJ.

A kiállítás a Lendület kutatócsoport segítségével került megrendezésre és 2024. október 5-től 2025. február 2-ig nézhető meg a Szépművészeti Múzeumban.

Galéria

Ezt is érdemes elolvasni:

A somlói kincs – ismét lelkiismeretes ember nevéhez fűződik az aranylelet megtalálása

Forrás: Szépművészeti Múzeum: Istenek és démonok királysága, Mezopotámia Kr.e. 1000-500 kiállításvezető, mta.hu: Istenek és démonok királysága – Lendületes kutatócsoport kiállítása a Szépművészeti Múzeumban