A Magyarábiak – Magyarország legmesszebbi gyermek

Minden etnológus álma, hogy felfedezzen egy teljesen új kulturális csoportot. Mai világunkban ez azonban szinte lehetetlennek tűnik. Ám a magyarábiak különleges története rácáfol erre. A magyarábiai nép csupán a közelmúltban került a figyelem középpontjába, és egy olyan különleges etnikai csoportot képviselnek, akiknek története lenyűgöző és titokzatos. Elsősorban az egyiptomi és szudáni Nílus mentén élnek, és a magyar gyökerekig vezethető vissza az eredetük. Történetük az oszmán időkig nyúlik vissza, és létükről a világ szélesebb része alig tud valamit. A magyaráb közösség valószínűleg magyar katonák és helyi núbiai nők házasságával alakult ki, és miközben nagyrészt beolvadtak Egyiptom és Szudán kultúrájába, megőriztek néhány magyar örökségelemüket is. Az ő történetük a migráció, a túlélés, az alkalmazkodás és az identitás lenyűgöző keveréke.

A Magyaráb nép nem feledte el gyökereit

Ez az etnikai és kulturális csoport a régmúltban, az Oszmán Birodalom hódítása és a lakosság vándorlása révén alakult ki a 16. században, az Oszmán Birodalom csúcspontján írja az Ancient Origins. . Az idősebbek által megőrzött történetek mind ugyanarról a kezdeti eseményről szólnak: magyar katonák egy csoportjáról, akiket elfogtak, vagy az oszmán hadsereghez csatlakoztak, és katonai küldetések részeként Egyiptomba és Szudánba kerültek. Lehettek önkéntesek, zsoldosok vagy foglyok is, de végül letáboroztak a mai Szudán területén, a Nílus közelében, és núbiai nőkkel kötöttek házasságot, létrehozva ezzel a magyaráb közösséget. A „magyaráb” elnevezés a „magyar” és a „ab” szavak kombinációjából származik, utóbbi egy helyi törzsi megnevezés.

Bár hihetetlennek tűnhet, hogy magyar katonák Afrikába vándoroltak, a történet jól illik az oszmán hódítás korába. A 16. században az Oszmán Birodalom hatalmas területeket uralt, így Magyarországot és Észak-Afrika nagy részét is. Sok katona és zsoldos utazott az oszmán seregekkel távoli vidékekre, vagy hadifogolyként hosszú éveken át az oszmán hadseregben szolgált.

Núbia, ahol a magyaráb közösség letelepedett, gazdag történelmi örökséggel bíró régió, amely kultúrák hídjaként funkcionált az ókori Egyiptom és a Szaharától délre fekvő Afrika között. Az itt élő magyaráb nép a különféle kultúrák és nyelvek olvasztótégelyében találta magát, és egy új otthonra lelt ebben a különleges környezetben.

A magyarábiaiak és az újra felfedezésük

Évszázadokon át a magyaráb közösség és eredete teljesen ismeretlen maradt a külvilág számára. Csak 1935-ben fedezte fel őket egy magyar felfedező, Almásy László, aki találkozott az idősekkel, akik azt mesélték, hogy Ibrahim el-Magyar nevű tábornok leszármazottai, aki 1517-ben Budáról (a mai Budapest) származott. Ibrahim helyi nővel kötött házasságot, majd fiuk, Ali, tovább vitte a magyarábok történetét. Almásy felismerte, hogy az általuk használt néhány kifejezés a magyar nyelvből ered.

Identitás és alkalmazkodás egy új világban

A magyarábok teljes mértékben beolvadtak a helyi núbiai kultúrába, miközben megőrizték bizonyos magyar identitáselemeiket. Az évek során áttértek az arab nyelvre, mivel főként arab nyelvterületen éltek, így a magyar nyelv nyomai szinte teljesen eltűntek. Vallásuk is az iszlám, amelyet feltehetően már korán felvettek, hiszen a térségben ez a domináns vallás. Míg nyelvük és vallásuk átalakult, a magyarábok etnikai különállásukban kitartanak, és büszkén vallják magukat magyarnak, identitásukat továbbörökítve.

A közösség többnyire Egyiptom déli részén, Asszuán környékén és Szudán északi részén élt. Itt, a núbiai kultúrzónában már hosszú ideje otthonra leltek. Beilleszkedtek a núbiai társadalomba, átvették a helyi szokásokat és viseleteket, de identitásukat továbbra is megőrizték.

Az otthon keresése és a közösség újrakapcsolása Magyarországgal

A modern kor kihívásai közepette a magyarábok számára nehézséget jelent egyedi identitásuk megőrzése. Az asszuáni Nagy Gát építése az 1960-as években számos núbiai közösséget, köztük őket is, kitelepítésre kényszerítette, emiatt nagymértékben szétszórodtak. Az utóbbi években azonban nőtt az érdeklődés irántuk, és magyar kutatók, újságírók dokumentálták a közösség történetét. Magyar delegációk látogatásaik során próbálják újjáépíteni a kapcsolatot Magyarországgal, és dokumentálják a magyarábok szájhagyományait. 1992 óta a Magyarok Világszövetsége is hivatalosan elismeri őket a magyar diaszpóra részeként.

Történetük megmutatja, mennyire összetett az asszimiláció folyamata, és milyen erős lehet az identitás iránti vágy. Hiába van kevés fogalmuk a modern Magyarországról, mégis ragaszkodnak örökségükhöz, és példát mutatnak a gyökerek iránti hűségről.

Ezt is érdemes elolvasni:

Visegrádi régészeti feltárás: találtak egy megrázó középkori temetkezési szokásra utaló gyermeksírt – KÉPEK

A török szellemváros, amelyet 100 éve még 10 ezren laktak, ma pedig múzeumként funkcionál

Kiemelt kép: Depositphotos.com