A legfalánkabb fekete lyuk megválaszolhatja a csillagászok egyik legégetőbb kérdését
A James Webb űrtávcső felfedezett egy szupermasszív fekete lyukat a Földtől mintegy másfélmillió fényévre, amely az univerzum korai szakasza óta falja az anyagot. Találtak már ennél régebbi és nagyobb objektumot is, azonban falánkabbat nem, ugyanis a kutatók szerint a LID-568 nevű az, amely messze a leggyorsabban fogyasztja a kozmikus gázt és port.
Ez pedig azt jelenti, hogy ez a legjobb példa annak demonstrációjára, hogyan lesznek a kis méretű fekete lyukakből szupermasszívak, és talán azt is segíthet megválaszolni, miért nem találunk szinte sosem köztes tömegűeket.
A fekete lyukak előéletét is elárulhatja a nagyétkű óriás?
Az Eddington-határ – bár nem alkalmazható fekete lyukakra, mivel a masszív csillagok maximális fényességét hivatott megadni – 40-szeresével fénylik. Ha egy csillag átlépné a saját Eddington-határát, a gravitációja sem tudná egyben tartani azt, és az anyaga leválna saját magáról, mivel a sugárnyomás meghaladná annak gravitációs erejét. A szupermasszív fekete lyukak azonban elméletileg képesek rövid időre messze túllépni ezen a határon, aminek az eredménye egy hihetetlen fényjáték lenne. Pont úgy, ahogyan a LID-568 esetében is történt, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Julia Scharwächter, a Gemini Obszervatórium csillagásza és egyben az erről szóló tanulmány társszerzője elmondta, hogy a LID-568 jelenleg svédasztalos lakomát tart. Szerinte az a jelenség, amikor a fiatal objektumok képesek hosszú időre is többszörösen meghaladni az Eddington-határ értékét, lehet a felelős azért, hogy a fekete lyukak képesek egészen elképesztő méreteket ölteni, és hogy miért látunk már a korai univerzumban is ilyen nagy számban ilyen nagy példányokat.
Elég lenne egyetlen bőséges időszak is?
A szupermasszív fekete lyukak kialakulása a világegyetem ilyen korai szakaszában még mindig vita tárgya a kutatók körében. Kialakulhattak valóban nagy tömegű csillagok robbanásából vagy hatalmas gázfelhők közvetlen összeomlásából. Ezeket az elméleteket nevezik könnyű vagy nehéz mag forgatókönyvnek. A Napnál 7,2 milliószor nehezebb LID-568 felfedezése azt mutatja, hogy ezek a kozmikus objektumok valóban lenyűgöző sebességgel képesek gyarapodni.
Hyewon Suh vezető szerző szerint egy ilyen gyorsan táplálkozó objektum felfedezése arra utal, hogy a tömegük növekedésének jelentős része egyetlen gyors epizód során is bekövetkezhet, függetlenül attól, hogy a fekete lyuk könnyű vagy nehéz mag forgatókönyv alapján jött-e létre.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
