A legnagyobb tollas ragadozó lehetett a 3 méteres gyilokmadár a pliocén korból

Bár mindössze egy sípcsontdarabból ismerjük, ez a húsevő „halálmadár” akár a valaha volt legnagyobb tollas ragadozók közé is tartozhatott.

A latinul phorusrhacid nevű családba tartozó gyilokmadarak mintegy 12 millió évvel ezelőtt vadásztak a mai Kolumbia területén, olyan óriások társaságában, mint az autó méretű tatufélék, három méteres lajhárok és a kardfogú erszényes ragadozók. A frissen elemzett fosszília elemzése alapján ez a példány sokkal nagyobb lehetett rokonainál, akiknek testmagassága 1-3 méter között volt, írja a Science Alert.

A korábbi felfedezések szerint a ezek a tollas fenevadak hatalmas csőrrel rendelkeztek, amely előnyt biztosított számukra a zsákmányszerzésben. Siobhán Cooke, a Johns Hopkins Egyetem paleontológusa szerint „a gyilokmadarak a talajon éltek, futásra specializált végtagokkal rendelkeztek, és főként más állatokkal táplálkoztak”. Szerencsére azonban már jóval az ember megjelenése előtt kihaltak.

A legnagyobb ragadozó madárral könnyűszerrel végzett egy nála is sokkal nagyobb szörnyeteg

Egy Titanis walleri nevű gyilokmadár csontváza a floridai természettudományi múzeumban. FunkMonk/Flickr

A csont alapján a madár akár 30%-kal is nagyobb lehetett az eddig ismert példányoknál. Bár új faj lehet, a maradványai alapján nem zárható ki, hogy egy korábban felfedezett faj, például a Titanis rokona. A fosszíliát 20 évvel ezelőtt találta egy gyűjtő a Tatacoa-sivatagban, Kolumbiában. Ez a lelet a legészakibb területen talált példány Dél-Amerikában. A középső miocén idején az összekapcsolódás előtt Dél-Amerika ezen része trópusi, buja vidék volt.

A fosszíliák ritkasága azt is jelezheti, hogy csúcsragadozók voltak, és mint ilyenek, kisebb számban éltek. Federico Degrange professzor és kollégái szerint „az, hogy a legtöbb ilyen madarat Dél-Amerika déli részén találták, és hogy ezek az állatok csak a Pliocén kor végén jelentek meg Észak-Amerikában, igazolni látszik, amit már eddig is sejtettünk, miszerint ezek az állatok dél-amerikai eredetűek”.

A leletet 3D szkenneléssel vizsgálták, amely kiemelte a jellegzetes csontmélyedéseket. Ezeknek az állatoknak a mai legközelebbi rokonai szöges ellentétben állnak a félelmetes, repülni képtelen óriásokkal, ugyanis leszármazottaik törékeny, hosszú lábú, kecses madarak, mint például a vöröslábú kígyászdaru.

A csont töredéke utal a ragadozó végzetére is. A nyomok alapján egy még félelmetesebb vadállat, a 9 méteresre nőtt őskrokodil, a Purussaurus támadására. Cooke elmondása szerint elég valószínű, hogy a sérülések szinte azonnali halált hoztak a madár számára egy ekkora krokodil esetében.

Érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat