Számwald Gyula, aki a magyar szabadságért és az amerikai egységért egyaránt harcolt, a 19. század egyik legkülönlegesebb életútját járta be. A szegedi születésű forradalmár az 1848–49-es szabadságharcban és az amerikai polgárháborúban is kulcsszerepet vállalt, nevét azonban mindkét országban másként jegyezték: Magyarországon Számwald Gyulaként, Amerikában Julius H. Stahelként ismerték.
Korai évek és a magyar szabadságharc
Számwald Gyula 1824-ben vagy 1827-ben született Szegeden, Számwald András királyiszámvevőtiszt és Nagy Borbála gyermekeként. Édesanyját korán elveszítette, gyermekéveit követően pedig a család Pest-Budára költözött, ahol katonai tanulmányokat folytatott, majd 1846-ban Emich Gusztáv nyomdájában kezdett dolgozni. Később üzlettárssá vált, és itt alakult ki barátsága Petőfi Sándorral, aki több művét is ebben a nyomdában adta ki — írja a Múlt-Kor.
Az 1848-as forradalom során Számwald aktívan részt vett a március 15-i eseményeken, majd a Közcsendi Bizottmány és az Egyenlőségi Társulat tagja lett. Katonaként Guyon Richárd hadosztályában kezdte pályafutását, de harcolt Bem József és Klapka György oldalán is. A szabadságharc bukását követően az emigrációt választotta, ahogyan sokan mások.
Emigráció és új kezdet Amerikában
A szabadságharc bukása után először Lipcsében telepedett le, ahol újságírással foglalkozott. Barátja és üzlettársa, Emich Gusztáv segítségével visszatért Magyarországra, ám könyvnyomdai vállalkozása csődbe ment, ami ismét menekülésre kényszerítette. Londonba költözött, ahol nevét Julius H. Stahelre változtatta, majd egy évvel később az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
Az amerikai polgárháború hőse
1861-ben, az amerikai polgárháború kitörésekor Számwald úgy érezte, hogy a magyar szabadságharc és az északi államok céljai között párhuzamot vonhat. Önszántából csatlakozott az Unió hadseregéhez, ahol megszervezte a 8. New York-i ezredet, és alezredesként irányította azt. Gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1863-ban már hadtestparancsnokként szolgált, és altábornagyi rangig jutott.
Számwald hőstettei közé tartozott Washington D.C. védelme, valamint a piedmonti csata, ahol súlyosan megsebesült. Sérülése ellenére serege győzelmet aratott, ami tovább erősítette hírnevét. Közeli kapcsolatban állt Abraham Lincolnnal, akivel sok időt töltött, és akinek egyik legkedveltebb tábornokaként emlegették.
Diplomáciai és polgári karrier
Súlyos sérülései miatt Számwald nem tudta folytatni katonai karrierjét. A polgárháború után Andrew Johnson elnök Japánba nevezte ki főkonzulként, később pedig Sanghajban képviselte az Egyesült Államokat. Hazatérve biztosítási főtisztviselőként dolgozott.
Szolgálataiért 1893-ban megkapta az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését, a Medal of Honor-t, ami a bátorság és a kiemelkedő katonai teljesítmény elismerése.
Hazatérés és öröksége
1896-ban Számwald visszatért Magyarországra, hogy részt vegyen a millenniumi ünnepségeken. Azonban csalódottan tapasztalta, hogy szabadságharcos múltja és hőstettei nem keltettek különösebb érdeklődést a magyar elit körében. Élete hátralévő részét az Egyesült Államokban töltötte, ahol 1912. december 4-én hunyt el.
Temetésén Woodrow Wilson elnök is részt vett. Koporsóját magyar és amerikai zászlók díszítették, és az arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra.
Számwald Gyula élete a szabadság és az egység iránti elkötelezettség szimbóluma. Magyarországon a szabadságharc katonája, Amerikában a polgárháború hőse volt. Élettörténete egyedülálló példája annak, hogy a történelem különböző harcai és értékei hogyan fonódhatnak össze egyetlen ember sorsában.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Sokkal hamarabb is eljuthatott a koka Európába, mint ahogy a történészek eddig gondolták
Mit keres egy bambuszból készült szekér a Svájci-Alpokban?
