Végre fény derülhetett az óceán rejtélyes hápogására?
Több mint hat évtizeddel ezelőtt furcsa, hápogásra hasonlító hangok zavarták meg az óceán csendjét. 1960-ban egy tengeralattjáró legénysége rövid, különös zajokat érzékelt, amelyek egy dühös vízimadárra emlékeztették őket.
60 évvel ezelőtt hallották először “hápogni” az óceánt
Az évek során ezeket a rejtélyes hangokat – amelyeket később biokacsáknak neveztek el – több alkalommal is rögzítették, főként Ausztrália és az Antarktisz környékén, például az 1982-es Déli-Fidzsi-medence hangfelvételeinek elemzése során.
Bár a hangok forrása máig rejtély, egy új elmélet szerint víz alatti élőlények közötti kommunikáció lehetett. Ross Chapman, a kanadai Victoria Egyetem emeritus professzora szerint a zajokat nagy valószínűséggel állatok keltették.
„A hangok olyan mértékben ismétlődőek voltak, hogy először el sem hittük, hogy biológiai eredetűek lehetnek” – nyilatkozta Chapman. Kiderült azonban, hogy hasonló hangokat más régiókban is rögzítettek, például Új-Zéland és Ausztrália környékén, írja a Popular Science.
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
Chapman ugyan nem vett részt az 1982-es felvételek készítésében, de 4 évvel később elkezdte tanulmányozni az adatokat. Az óceánakusztika tudománya azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül, így a kutatók ma már sokkal pontosabban képesek értelmezni ezeket a zajokat.
„Abban az időben az óceáni zajok kutatása még gyerekcipőben járt” – magyarázta Chapman. A hangok rejtélye azonban hozzájárult az óceáni bioakusztika megértéséhez, és a kutatók szinte naponta új ismereteket szereztek az óceáni hangokról.
Az 1982-es biokacsa rögzítésekor a kutatók akusztikus antennát használtak – egy több hidrofonnal felszerelt szerkezetet, amelyet hajó mögött vontattak. Ez lehetővé tette a zajok forrásának pontosabb meghatározását.
Chapman és munkatársai elemzései alapján szinte biztos, hogy a hápogás hangjai biológiai eredetűek
A kutatások során például felfedezték, hogy a zajokat valószínűleg antarktiszi csukabálnák keltették. Chapman szerint a legizgalmasabb az volt, hogy úgy tűnt, ezek az állatok valóban kommunikálnak egymással.
„Amikor az egyik ‘beszélő’ hangot adott ki, a többiek csendben maradtak, mintha hallgatták volna. Aztán az első abbahagyta, és válasz érkezett egy másik forrásból.”
Bár a biokacsa rejtélye talán egyszer megoldódik, addig a legfőbb kérdés az, hogy vajon miről „beszélgettek” ezek az állatok 1982-ben?
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
