Líbiában több piramis alakú temetkezési hely található, amelyek a Garamantok királyságának uralkodásához kapcsolódnak. A Garamantok egy jelentős helyi hatalom volt a Szahara közepén a Kr.u. 2. század közepén.
A régészeti leletek alapján a Garamantok először i.e. 1100 körül telepedtek le a Fezzan régióban, Dél-Líbiában. A civilizáció fejlődése és terjedése egy rendkívül kifinomult és kiterjedt „foggara” öntözőrendszerre épült, amely a sivatagos területeken fenntartott gazdasági életet. Ez a rendszer lehetővé tette a virágzó mezőgazdaságot, és egy jelentős népesség megélhetését biztosította a vízben szegény sivatagos régiókban — írja a Heritage Daily.
A Garamantokról az első írásos említés Kr. e. 5. századból származik, amikor a híres görög történész és földrajztudós, Hérodotosz egy „nagyon nagy nemzetként” írja le őket, akik a Szahara közepén található oázisban éltek, a Lotofágok 30 napi útra délre. Hérodotosz arról is beszámolt, hogy a Garamantok „négy lovas harci szekerekkel vadászták a Troglodita etiópokat”, akik valószínűleg a Tibesti hegységben élő Tebu nép tagjai voltak.
A Garamantok királysága csúcspontján körülbelül 180 000 km² területet ölelt fel, központjában Garama fővárossal, a Wadi el Agial régióban, amelyet Wadi el Haya néven is ismernek. Ez a völgy az Ubari homoktenger (Erg) határán helyezkedik el, déli oldalát pedig a Messak Saffatet nevű szárazföldi fennsík öleli körül.
A Wadi el Agial volt a királyság magja, ahol a Garamantok településeinek és emlékhelyeinek túlnyomó többsége található, beleértve Garamát és a korábbi fővárost, Zinkhecrát, a Királyi Nekropoliszt, Kharaiget, Ubari városát, Hatiyát, Ksa Bint Bayát, valamint Bab el Macnusát.
A Garamantok Temetkezési Szokásai
A Garamantok temetkezési szokásai és sírhelyei arra utalnak, hogy hittek az élet utáni világban, amit az ősi egyiptomi hagyományokhoz hasonlóan gyakoroltak. A Messak lejtőin, Kharaigban egy piramisokból álló temetkezési komplexum található, amely 80 négyzet és téglalap alakú, téglából épült piramisból áll, és 3–5 méteres magasságukkal figyelemre méltóak.
Hasonló piramissírokat találunk El Hatiyánál, ahol 25 darab csonka piramis alakú sír található. A régészek azt feltételezik, hogy a sírok elrendezése csillagképekre is orientálódott, amit egy archaeoasztrológiai kutatás is alátámaszt.
A Királyi Nekropoliszban, amely Garama déli részén található, több mint 100 sír található, amelyek mastabákból és kör alakú halomsírokból állnak. Ezen sírokhoz „áldozati asztalok” és szobrok tartoznak, amelyek a halottak kultuszát szolgálták. A legtöbb stélét vörös okkerrel vagy festékkel díszítették, és egyeseknél több rétegben is alkalmaztak vakolatot.
A Garamantok Királyságának Történelme
A római korszakban a Garamantokok portyákat indítottak Róma afrikai határain, a Limes Tripolitanuson, római parti települések és kikötők ellen. 203-ban Septimius Severus császár nagy hadjáratot indított a Szaharába, elfoglalta Garamát, de hamarosan elhagyta a várost.
A Garamantok királyságának hanyatlása valószínűleg kedvezőtlen éghajlati körülmények és a korlátozott vízforrások túlzott használatának kombinációjával magyarázható. A bizánci uralom összeomlása után, 666-ban egy arab hadsereg portyázott végig a Szaharán, valószínűleg ezzel érve véget a Garamantok királyságának.
Befejezés
A Garamantok királyságának piramisos temetkezési helyei nemcsak az ősi civilizációk temetkezési szokásait és hitvilágát tükrözik, hanem arra is emlékeztetnek, hogy egykor a Szahara szívében egy virágzó és fejlett társadalom létezett. A piramis sírok és egyéb régészeti leletek továbbra is kulcsfontosságú nyújtanak betekintést a Garamantok titkainak és történelmének feltárásába.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Több száz csontváz van a Himalája egy eldugott tavacskájában, de a szakértők sem tudják, miért
Budapest legkeskenyebb háza alig több mint 6 méter széles
