Meglepő eredményt hozott az avar-magyar rokonsággal kapcsolatban egy kutatás

A magyarság keleti eredetére számos régészeti, történeti, nyelvészeti, stb tény utal, ám arról alaposan megoszlanak a vélemények, hogy milyen kapcsolatban álltunk a korábban ideérkezett népekkel, így a hunokkal és az avarokkal. Egy úttörő technológiát alkalmazó kutatás most fontos támpontokkal szolgált egy esetleges avar-magyar rokonság realitásával kapcsolatban is.

Honfoglalás vagy bekényszerülés a Kárpát-medencébe?

A magyarság honfoglalás előtti történetével kapcsolatban elképesztően hézagosak a hosszú ideje, alaposan elemzett történeti források, így a kutatóknak segédtudományok eredményeire kell nagy mértékben hagyatkoznia, ha ki szeretnék hüvelyezni, hogy mi is történhetett őseinkkel hosszú vándorlásuk során. Azt viszonylag pontosan tudjuk, hogy 895-896 fordulóján a magyarok meghatározó csoportjai Árpád vezetésével megérkeztek a Kárpát-medencébe és annak jelentős részét (bár messze nem egészét) elfoglalták.

Kutatók egész sora vitatkozik, hogy e cselekmény tervezett vagy egy keleti vereség után kényszerű lépés volt-e, ám az biztosnak tűnik, hogy a magyarság létszáma sokkal kisebb volt az itt talált népességnél.

Az azonban már ismét viták tárgya, hogy pontosan kit is találtak itt a magyarok. Van olyan elmélet, például a kettős honfoglalásé, miszerint itt már voltak magyar nép(töredékek) egy korábbi “honfoglalás” idejéből, mások szerint egy alapvetően szláv nyelvű népesség volt itt, akik asszimilálódtak.

Íjfeszítő népek. Fotó: facebook.com/kurultaj

Egy úttörő kutatás

Időről-időre felvetődik a hun-avar-magyar rokonság kérdése is, e téren viszont úgy tűnik, fontos bizonyítékokkal szolgál egy új kutatás ma közreadott eredménye.

A HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézet vezetésével, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, valamint a Wigner Adatközpont munkatársai segítségével hat éven át zajlott kutatás az akár tizedfokú rokoni kapcsolatok megállapítására is alkalmas IBD (identity-by-descent) elemzés segítségével fontos eredményekre jutott e kérdésben is. A kutatók összesen 296 emberi maradványt gyűjtöttek össze 7–11. századi dunántúli temetőkből. Ezt pedig kiegészítették az Urálon túli területről származó, a korai magyarokhoz köthető lelettel is. A kutatás eredményei arra világítanak rá, hogy milyen volt az avar és a helyi népességek közötti kapcsolat, illetve az avarok és a magyarok közötti viszony.

A kutatás lényegi megállapítása, hogy a Kárpát-medence népességének jelentős része bronzkorig visszavezethető gyökerekkel rendelkezett, ergo a népvándorlás során ide érkező népesség rendre kisebb volt, mint az azt fogadó.

Mi a helyzet az avar-magyar rokonsággal?

Kérdés akkor, hogy miért tűntek el a hunok és az avarok nyomtalanul és maradtak fenn a magyarok? Mi voltunk a legjobban szervezettek, vagy a katonailag leghatékonyabbak? Ezek is lehetséges válaszok, ám a mostani kutatás elsősorban arra világít rá a rokonsági kapcsolatok 250 éves periódust átfogó vizsgálata alapján, hogy mind a hun, mind pedig az avar társadalom zárt volt. Megtelepedésük során nem keveredtek a többségi lakossággal, szemben a magyarokkal, akik viszont kezdettől fogva előszeretettel tették ezt.

A nagyszentmiklósi kincs aranyból készült ivócsanakja. Valószínűleg része volt az avar fejedelmi kincstárnak. Forrás: Creative Commons

“Hasonlóan a hun kori ázsiai eredetű népességhez, a keleti avarok biológiai továbbélése is a honfoglalást követően csak elszórtan figyelhető meg,

genetikai alapon kizárva a korábbi, közös eredetre vagy folytonosságra vonatkozó elméleteket.

Ezzel szemben bár a korai magyarokhoz köthető genetikai csoport mérete csupán tizede volt az itteni, avarkort átvészelt európai alaplakosságnak, már a beérkezésüktől kezdve kimutatható a velük való keveredés”, állapították meg a kutatók. Ez pedig egyfajta magyarázatot adhat arra, hogy miért a magyarság maradt fenn a Kárpát-medencében genetikai és kulturális értelemben is, miközben a hatalmas, Rómát hódoltató Hun Birodalom történelmi léptékben szinte pillanatok alatt eltűnt (az Avar Kaganátust a Karoling vezetés alatt egyesülő frank világ veri szét a 9. század elején).

A magyarság megjelenése a Kárpát-medencében más szempontból is változást hozott. A Dunántúlt Árpádék csak csellel, a 10. század elején foglalták el, ám ide az alföldi, évszázadók óta zárt közösségben élő csoportok is áttelepültek alaposan felfrissítve az itteni, szintén zárt közösségeket.

Magyar zsoldosok Nyugaton

Végezetül megerősítést nyert az a korábbi feltételezés, miszerint a Kárpát-medence nyugati részén, a hatalmi központokban már a honfoglalás előtt is szolgáltak zsoldosokként, így vélhetően az akkor még Kárpát-medencén kívül tartózkodó magyaroknak pontos információi voltak az itteni berendezkedésről nemcsak a hadjáratok idejéből, hanem a békésebb időszakokból is.

“A 9-11. században jelentős hatalmi központként működő Mosaburg (mai Zalavár-Vársziget) Kr. u. 870-890 közötti periódusából egy felnőtt férfit genetikai alapon az Urál vidékről érkező korai honfoglalóként azonosítottak a kutatók, aki egy Alföldről (Kenézlő-Fazekaszug lelőhely) származó 10. századi férfival is ötödfokú rokonságban állt, írják a kutatók.”

Olvass tovább nálunk honfoglalás témában:

• Ilyen kevésen múlt, hogy a teljes magyarság megsemmisüljön rögtön a honfoglalás után? – részletek ITT
• A magyar törzsek tevéken érkezhettek a Kárpát-medencébe és egészen a 20. századig maradtak is