A horvátok brutalitása világháborúban még a nácikat is megrémítette

A történelem legsötétebb korszakai közül a II. világháború mindig kiemelkedik, és a náci Németország rémtettei általában az első helyen szerepelnek, ha brutalitásról van szó. Azonban létezett egy másik csoport, amelynek kegyetlensége még a nácik számára is túlzónak bizonyult. Ez volt az Ustaša, Ante Pavelić vezetésével, amely az „etnikailag tiszta” horvát állam megteremtése érdekében példátlan erőszakhullámot indított el. A szerbek, zsidók és romák elleni irtóhadjárataik olyan szörnyűségeket eredményeztek, amelyek sebeket hagytak a Balkánon, melyek a mai napig nem gyógyultak be.

Az Ustaša mozgalom alapítója, Ante Pavelić, 1889-ben született, és már fiatal korában radikális horvát nacionalistává vált. A Jugoszláv Királyságban, amely akkoriban Horvátországot is magában foglalta, Pavelić a szerb dominancia elleni harcot tűzte zászlajára. Az Ustaša név a horvát „felkelő” szóból származik, és mozgalmuk célja Jugoszlávia erőszakos szétzúzása, valamint egy független, „etnikailag tiszta” horvát állam létrehozása volt — számolt be róla az Into the Shadows.

Az Ustaša kezdetben egy kis földalatti csoportként működött, ám Pavelić támogatást talált Benito Mussolini Olaszországában. Az olasz fasiszták kiképzőtáborokat biztosítottak az Ustaša számára, ahol a csoport tagjai elsajátíthatták az erőszakos gerillaharc technikáit.

Az Ustaša hatalomra kerülése

1941-ben, amikor a tengelyhatalmak lerohanták Jugoszláviát, Ante Pavelićet és az Ustašát a megszálló náci és fasiszta erők nevezték ki az “Független Horvát Állam” (NDH) vezetőjévé. Ez a bábállam a náci Németország és a fasiszta Olaszország támogatásával jött létre, ám az Ustaša rémuralma egy olyan szintű brutalitást hozott magával, amely még a németeket is megdöbbentette.

Az „etnikai tisztogatás” politikája

Az Ustaša kegyetlensége a hírhedt “három harmados politika” formájában nyilvánult meg:

1. A szerbek egyharmadát száműzni kellett az országból.
2. Egyharmadukat erőszakkal katolikussá kellett konvertálni.
3. Az utolsó egyharmadukat ki kellett irtani.

Egyik első nagyobb atrocitásuk a glinai mészárlás volt, ahol több száz szerbet gyűjtöttek össze egy templomban, és brutálisan lemészárolták őket. Az Ustaša mészárlásai szerb falvak tucatjait pusztították el, és brutális koncentrációs táborokat állítottak fel a zsidók, romák és más kisebbségek számára.

Jasenovac: „A Balkán Auschwitza”

Az Ustaša által irányított koncentrációs táborok közül a legismertebb a Jasenovac volt, amely a brutális erőszak és a kegyetlenség szinonimájává vált. Becslések szerint 77 000 és 99 000 ember vesztette itt életét, de egyes források szerint a számok még magasabbak lehetnek. Jasenovacban a kivégzéseket kézzel, szadista módszerekkel hajtották végre, és ez a hely az emberi brutalitás mélypontjává vált.

A náci Németország reakciója

A németek, bár nem voltak erkölcsileg ellenzői az etnikai tisztogatásnak, mégis aggódtak az Ustaša káoszt okozó erőszakhulláma miatt. Heinrich Himmler, az SS vezetője, vizsgálatot indított a horvát területeken, és megállapította, hogy az Ustaša brutalitása aláássa a német megszálló erők hatékonyságát. Ennek ellenére Hitler továbbra is támogatta Pavelićet, mert az Ustaša segítette a szerbellenes kampányt, amely a náci stratégiai célok része volt.

Az Ustaša bukása és öröksége

Ahogy a II. világháború véget ért, az Ustaša hatalma meggyengült. A partizánok, Josip Broz Tito vezetésével, egyre nagyobb területeket szabadítottak fel, és az NDH kormánya összeomlott. Pavelić és az Ustaša vezetői sok esetben elmenekültek – például Argentínába vagy Spanyolországba –, elkerülve a felelősségre vonást.

Sokan azonban nem kerülhették el a sorsukat: Tito partizánjai több ezer Ustaša-tagot és civileket végeztek ki a háború után, különösen az osztrák Bleiburgban és az ezt követő halálmenetek során.

Az Ustaša hatása a Balkánra

Az Ustaša öröksége hosszú távon is mérgezőnek bizonyult. A mozgalom kegyetlensége és etnikai gyűlölete mély sebeket hagyott a Balkánon, amelyek a jugoszláv háborúk idején, az 1990-es években újra felszakadtak. A horvát függetlenségi harc során szerb nacionalisták az Ustaša rémtetteit használták propagandaeszközként, hogy igazolják saját erőszakos akcióikat.

Az Ustaša története figyelmeztetésként szolgál arra, hogy az ultranacionalizmus és az etnikai gyűlölet milyen pusztítást hozhat egy régióra. Ez egy sötét fejezet, amelyet soha nem szabad elfelejteni, és amely mindannyiunk számára emlékeztetőként szolgálhat arra, hogy az ilyen ideológiákat nem szabad hagyni terjedni.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Arkhimédész elveszett műveit segített felfedezni egy részecskegyorsító
Megfejtették a narancssárga macskák titkát: Egy gén, amely 60 éve tartotta izgalomban a genetikusokat