Végre megfejtették, miért épült a Stonehenge
Nemrég megdöbbentő felfedezést tettek az Oltárkő eredetéről, most pedig összeállt egy lehetséges kép a Stonehenge eredeti funkciójáról.
A Stonehenge őskori emlékmű, temető és régészeti lelőhely, amely a Salisbury-síkságon található, Angliában. Eddig úgy gondolták, vallási hely volt, és az építtető főurak, arisztokraták és papok hatalmának és gazdagságának kifejezője, írja a Britannica. A Naphoz igazították, és valószínűleg a Nap és a Hold megfigyelésére, valamint a mezőgazdasági naptár kidolgozására használták.
A napfelkelte felé nézve az északkeleti bejárat egy nagy, most ferdén hajló oszlop fölé mutat, amelyet sarokkőnek neveznek. A másik irányba nézve a tél közepi naplementére mutat. A nyári napfordulót is hatalmas látogatótömegek ünneplik itt.
Forrás: depositphotos.com
A kutatók úgy vélik, megfejtették a Stonehenge-i oltárkő rejtélyét. Szerintük a rejtélyes megalitot az Európából érkező bevándorlás időszakában a neolitikus Britannia identitásának védelmére tett kísérlet részeként építették. Azzal, hogy az emlékművet több száz kilométerről származó hatalmas kövek felhasználásával építették, az ősi tereptárgy alkotói talán azt remélték, hogy egyesítik a nemzetet. De végül nem jártak sikerrel, mivel a sziget őslakosságát végül felváltották az újonnan érkezők, derül ki az Archaelogy International folyóiartban megjelent tanulmányból.
A Stonehenge elemeinek múltja
Nemrégiben felfedezték, hogy a Stonehenge hat tonnás oltárkövét eredetileg Észak-Skóciából szerezték be, mintegy 700 kilométerre magától a helyszíntől, a délkelet-angliai Salisburyből. Már ezt a felfedezést megelőzően is tudták, hogy az emlékmű „kék kövei” a walesi Preseli Hillsből származnak, mintegy 225 kilométerre, míg a nagyobb sarsen köveket 24 kilométerre északra bányászták.
„Az a tény, hogy minden köve távoli régiókból származik, ami egyedülállóvá teszi a több mint 900 brit kőkör között, arra utal, hogy a kőkörnek nemcsak vallási, hanem politikai célja is lehetett – a brit népek egyesítésének emlékműveként, az őseikkel és a kozmosszal való örök kapcsolatukat ünnepelve” – magyarázta a tanulmány szerzője, Mike Parker Pearson professzor egy nyilatkozatban a London’s Global University honlapján.
Ezzel szemben más őskori megalitok Nagy-Britanniában és Európában általában átlagosan mindössze 7 kilométerről szállított kőzetekből készültek. A kutatók szerint Stonehenge „olyan emlékműként tűnik ki, amelynek építői – végül sikertelenül – megpróbáltak valamiféle politikai egyesülést és közös identitást létrehozni Nagy-Britannia nagy részén vagy akár egész Nagy-Britanniában, összehozva ezeket a rendkívüli és idegen sziklákat, amelyek távoli közösségeket szimbolizáltak és testesítettek meg.”
Összeköti a sziget kultúráit
Azt is feltételezik, hogy az Oltárkövet az észak-skóciai neolitikus népek hozták hozzájárulásként vagy ajándékként, talán azért, hogy megszilárdítsanak egy szövetséget, vagy hogy részt vegyenek abban a rendkívüli, hosszú távú együttműködésben, amelyet Stonehenge építése képviselt és megtestesített.
Parker Pearson ezt a hihetetlen ősi vállalkozást kommentálva azt mondta, hogy „a Stonehenge környéke és Észak-Skócia közötti építészeti és anyagi kultúra hasonlóságok most már több értelmet nyernek”. A szerzők például rámutatnak, hogy a Stonehenge-et építő munkásoknak otthont adó neolitikus falu lakhelyei figyelemre méltóan hasonlítanak az Orkney-szigeteken található, körülbelül ugyanebből az időszakból származó ősi lakóházakra, ami rávilágít a Dél-Anglia és Észak-Skócia közötti ősi kulturális kapcsolatra.
Maga a masszív, vízszintes oltárkő is tükrözi a csak Észak-Skóciában található fekvő kőkörök hasonló tömbjeinek méretét és tájolását. Ezen túlmenően e skót emlékek tájolása – északkelet felé alacsonyabbak, délnyugat felé pedig magasabbak – a Stonehenge-i sarsenek elrendezésében is tükröződik.
Bant’s Carn sírbejárat Scilly szigetén.
Illusztráció: Geograph Nagy-Britannia és Írország, Mark Percy/Wikimedia Commons
A bevándorlókra reagálhatott
A darabokat összerakva a tanulmány szerzői azt sugallják, hogy az oltárkő valószínűleg a műemlék építésének második szakaszában érkezett Stonehenge-be. Ez a kronológia egybeesik egy jelentős népesedési hullámzással, amikor a sztyeppei felmenőkkel rendelkező bevándorlók a kontinentális Európából Nagy-Britanniába áramlottak. Ez hatással volt a sziget neolitikus társadalmának genetikai és kulturális örökségére.
„Az Oltárkőnek az egységre tett kísérletként a Stonehenge-be való beépítése válasz lehetett az új emberek beáramlása által kiváltott legitimációs válságra” – írják a kutatók. Sajnos azonban az őslakos brit népességet a Stonehenge elkészültére teljesen felváltotta a sztyeppéről származó kultúra.
A politikai konszolidáció eme ambiciózus programjának elmarasztaló zárószavát megfogalmazva a szerzők kijelentik, hogy „mint egyesítési kísérlet, a Stonehenge végső soron kudarcot vallott”.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
