Anjou Mária nápolyi hercegnőt kétszer is elrabolták magyar jegyesétől

Anjou Mária nevének hallatán sokan Magyarország első királynőjére, Máriára gondolnak (1382-1395). Azonban nem az ő nem kevés fordulattal rendelkező sorsáról esik szó, hanem egy másikéról, akinek szintén Anjou Mária volt a neve és akinek szintén hányattatott sors jutott osztályrészül. Az életének két pontján majdnem eljegyezték egy magyar királyi herceggel, ám mindkétszer elrabolták. Ennek köszönhetően, hiába a magyar kötődés, sosem jutott el Magyarországra.

Nápolyi bonyodalmak

Az Anjouk nápolyi uralkodási módszerei a királydrámákhoz hasonló leszámolásokban bővelkedtek. Mindezt tetézte, hogy a nápolyi területeken lévő különféle hercegségek, valamint utóbb a Magyar Királyság is, a család különböző ágainak a kezébe került. Az öröklés bonyolulttá válása akkor kezdődött, amikor II. Károly nápolyi király I. (Bölcs) Róbertet tette meg örökösének, kizárva a nápolyi trónról korán elhalt elsőszülött fiától származó unokáját, I. Károly magyar királyt. Róbert nápolyi király dolga egyszerűbbnek tűnt, hiszen ekkor még két fia is élt. 1329-ben azonban elhunyt az addigi trónörököse, Károly calabriai herceg. Anjou Mária ugyanebben az évben született a herceg lányaként, édesanyját azonban 1331-ben elveszítette. Ekkor alig töltötte be a két évet.

I. Károly Magyarországra érkezik 1301-ben a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Apja halálával, nővére, Johanna számított a nápolyi trón örökösének, és ő, valamint Mária is népszerű “partinak” bizonyult az európai uralkodócsaládok körében. I. Károly magyar király megerősödött hatalma birtokában jelezte, hogy nem mondott le nápolyi igényeiről, ezért a lehetséges konfliktust el kellett boronálni. 1332-ben XXII. János bullát bocsátott ki, hogy Károly fiait jegyezzék el Bölcs Róbert lányaival. 1333-ban I. Károly személyesen is Nápolyba utazott, hogy nyélbe üsse az egyezményt, ami sikerült is: ezek szerint Johanna és I. Károly kisebbik fia, András herceg házasságot kötnek, majd Róbert halála után együtt uralkodnak Nápolyban. Mária pedig Lajos herceg, a későbbi Nagy Lajos király jegyese lett. Sőt, további kitételt is alkalmaztak: ha Johanna meghal, Mária lép házasulandó félként András helyére, ha pedig András hal meg, Lajos “pótolja”.

Sancha mallorcai királynénak bemutatják a mostohalányait, Johannát és Máriát (Wikipédia)

I. Károly 1342-ben meghalt, így amikor Bölcs Róbert érezte halála közeledtét 1343-ban, nem tartott az eltökélt magyar királytól. A végrendeletét megváltoztatta és semmisnek tekintette az egyezményt: ennek alapján Johanna egyedül, királynőként uralkodott volna Nápolyban, míg örökösének Anjou Mária számított. (Lajost addigra Luxemburgi Mária férje lett, de a magyar királyi udvar úgy gondolkodott, hogy Lajos helyett az öccse, István herceg jöhet szóba).

Nápolyban két további frakció is működött, akik nem nézték jó szemmel az egyezséget. A tarantói hercegek, valamint a durazzói hercegek szintén II. Károly leszármazottai voltak, csak férfiágon. Márpedig az Anjou-dinasztia francia származású volt, ahol az ún. száli törvény kizárta a nőági örökösödést. Róbert alighanem arra számított, hogy a magyar ág kibékítésével semlegesíteni tudja a másik két ágat. Halálával ezek a viszonyok azonban teljesen felborultak.

Rabolt házasság

A durazzói ág élén ekkor a tapasztalatlan, húsz éves Durazzói Károly állt, akinek a politikáját nagyban meghatározta édesanyja, Périgordi Ágnes. A durazzóiak érdekében szervezkedni kezdett, mert veszélyes helyzetbe kerültek: Johanna viszonyt ápolt Tarantói Róberttel, vagyis a durazzóiak sem Johanna, sem a magyarok szövetségére nem számíthattak. Périgordi Ágnes ezért lefizette a bátyját, egy bíborost, hogy nyilvánítsa semissé Anjou Mária házasságát, egyúttal elkezdte szervezni a Durazzói Károllyal kötendő házasságát. Johanna és a férje, András közösen tiltották meg az ötlet kivitelezését, ám Ágnes elraboltatta Máriát és összeadatta Durazzói Károllyal. A tarantóiak és a durazzóiak fegyveres összecsapását csak a pápa közbelépése mentette meg, aki érvényesnek tekintette a bíborosi döntést és mivel Anjou Mária időközben terhes lett, a tarantóiak nem erőltették a válást.

Piast Erzsébet és gyermekei a Képes Krónikából (Wikipédia)

Időközben Nápolyba megérkezett Erzsébet anyakirályné, Nagy Lajos király és András édesanyja, akinek a leszerelésére Johanna pártjának komoly energiákat kellett fordítania. Végül sikerrel jártak, Erzsébet tömérdek pénz elköltése után azzal a biztos tudattal tért haza, hogy András státusza biztosítva van. Johanna bosszúja azonban nem késett: Périgordi Ágnest ravasz trükkel mérgeztette meg: amikor Ágnes beteg lett, az orvos vizeletmintát kért tőle, amit azonban kicseréltek egy terhes nő vizeletével. Az orvos azt gondolta, hogy az özvegy gyermeket vár, amiről értesítette a fiát, Durazzói Károlyt, aki elhatárolta magát az édesanyjától a hír hallatán. Ezt követően Ágnest könnyűszerrel mérgeztették meg.

Durazzói Károly herceg síremléke Nápolyban (Wikipédia)

Durazzói Károly és Anjou Mária házassága vélhetően boldog lehetett, a párnak öt gyermeke született. A dolgokban azonban komoly változás következett be, amikor András herceg gyilkosság áldozata lett. A gyanú Johannára terelődött, aki sietve megházasodott Tarantói Lajossal, hogy szövetségesre tegyen szert, de ezért még fegyveres konfliktus is lezajlott Lajos és Tarantói Róbert, valamint Durazzói Károly között. 1347-48-ban ezért Nagy Lajos magyar király hadjáratot vezetett Nápolyba, amit el is foglalt, Johanna pedig elmenekült. Az öccse meggyilkolásában azonban bűnösnek tekintette Durazzói Károlyt, akit egy lakomára hívott, majd lefejeztetett.

Újabb rablás, újabb házasság

Anjou Mária 19 évesen özvegyült meg, ám mivel Johannának még mindig nem született gyermeke, ezért a nápolyi trón örökösének számított. Avignonba menekült a pápához, ahová a nővére is. Amikor Nagy Lajost a pestis kitörése visszakényszerítette Magyarországra, Johanna és Tarantói Lajos is visszatért, Anjou Mária pedig Castel dell’Ovóban telepedett le. Amikor Nagy Lajos 1350-ben ismét hadjáratot vezetett Nápolyba, követséges küldött Máriához. A követség azt az 1349-ben a pápaság által tető alá hozott egyezményt akarta érvényesíteni, amely kompromisszumot keresett a magyar király és a nápolyi királynő között.

Castel dell’Ovo Nápolyban (Wikipédia)

Ennek alapján a pápa kivizsgálja András herceg meggyilkolását, Lajos átadja a kezén lévő nápolyi területeket a pápának, Anjou Mária lesz Johanna örököse és egyúttal házasságot köt István herceggel, Nagy Lajos öccsével. Ez a koncepció egyszerre teljesítette volna Bölcs Róbert végrendeletét és érvényesítette volna az I. Károly magyar királlyal kötött megállapodását. Az egyezségből a Máriára eső rész nem tudott megvalósulni. Miután beleegyezett az Istvánnal kötendő házasságba, elindult, ám útközben lecsapott rá Hugó, Avellino grófja. Az elrabolt nápolyi hercegnőt magával vitte és hozzákényszerítette a fiához, Roberthez.

Anjou Mária sírja Nápolyban (Wikipédia)

Az erőszakkal tető alá hozott házasság nem tartott sokáig. 1351-ben Tarantói Lajos parancsára Hugót meggyilkolták. A fiát, Robertet 1353-ban fogságba vetették és Castel dell’Ovóban tartották fogva. Mária ennek köszönhetően kiszabadult és a birtokára sietett. Ott parancsot adott férje meggyilkolására, amit végignézett. Ezt hírül véve Tarantói Lajos elfogatta Máriát és csak akkor engedte el, amikor ígéretet tett arra, hogy feleségül megy öccséhez, Tarantói Fülöphöz. Lajos így akarta biztosítani, hogy gyermektelen halála esetén Mária örökösei is a tarantóiaktól szülessenek meg.

Ez a házassága már sikeresebbnek bizonyult, ám 37 évesen gyermekszülés következtében elhunyt. A nővére, Johanna túlélte őt. Egyik lánya, aki Durazzói Károlytól született, végül Nápoly királynéja lett, miután egy másik Durazzói Károly megszerezte a trónt Johannától. Sőt, bár rövid időre, de Magyarország királynéja is lett II. (Kis) Károly feleségeként.