A Székely Hadosztály, az 1918-ban alapított Erdélyt védő katonai csoport

Az 1918–1919-es időszak Magyarország és Erdély történetének egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása és a trianoni békediktátum árnyékában egy különleges katonai alakulat, a Székely Hadosztály írta be magát a magyar történelem könyvébe. Az önkéntesekből és visszatérő katonákból álló sereg hősies helytállásával hónapokon át védte Erdély magyar lakosságát a román előrenyomulással szemben.

A Székely Hadosztály hivatalosan 1918. december 1-jén kezdte meg szerveződését, ugyanazon a napon, amikor a gyulafehérvári román gyűlés kinyilvánította Erdély Romániához csatolását. A hadosztály létrehozásának célja az volt, hogy az erdélyi magyarok és székelyek Magyarországhoz való ragaszkodását fegyverrel is bizonyítsa. A sereg alapját az erdélyi 38. honvéd gyaloghadosztály adta, amely az olasz frontról tért haza, hogy megvédje szülőföldjét — írja a Magyar Nemzet.

A Székely Hadosztály önkéntes jelentkezőkből, hazatérő katonákból és az erdélyi helyi egységek maradékaiból állt össze. A katonák sapkájukon büszkén viselték a kék-arany zománcozott, Napot és Holdat ábrázoló „Székelyhadosztály” jelvényt, amely szimbólumként kötötte össze őket.

Harcok és hősiesség

A Székely Hadosztály egyik első összecsapása 1918 decemberében zajlott le Tövisnél, ahol sikerrel szálltak szembe a román nemzeti gárdistákkal. Az 1919-es év elején a román csapatok tovább nyomultak előre, elfoglalva Kolozsvárt és Erdély jelentős részeit. A Székely Hadosztály azonban folyamatosan lassította az ellenség előrenyomulását, és több helyen sikerült visszaverniük a támadásokat.

Zilah visszafoglalása 1919 februárjában a hadosztály egyik kiemelkedő haditettének számított, amikor rövid időre sikerült visszaszerezniük a várost. Az olyan helyszínek, mint Zsibó, Cigányi vagy Bánffyhunyad, szintén tanúi voltak a székely katonák bátorságának.

Ellátási nehézségek és politikai akadályok

A Székely Hadosztály helyzete azonban nem volt könnyű. Az alakulat ellátása folyamatos problémát jelentett: a katonák sokszor polgári ruhában és hiányos felszereléssel harcoltak. A Károlyi-kormány és később a Tanácsköztársaság alig biztosított számukra utánpótlást, ami még inkább megnehezítette a harcokat.

A hadosztály katonái és vezetői sokszor saját kezdeményezésükből szerezték be a szükséges fegyvereket és felszerelést, gyakran kockázatos módon „kilopva” azokat a vasúti kocsikból és raktárakból.

Fegyverletétel és örökség

1919 áprilisában a Székely Hadosztály parancsnoka, Kratochvil Károly ezredes a további vérontást értelmetlennek vélte, ezért a seregtest Demecsernél letette a fegyvert a román csapatok előtt. Bár a hadosztály nem érhette el célját, hősiessége és áldozatvállalása példaként szolgálhat az utókornak.

A Székely Hadosztály története nem csupán katonai, hanem erkölcsi értelemben is példát mutat. Az a szellemiség, amely a katonákat összekötötte, a hazaszeretet és a szülőföld iránti hűség egyik legmeghatóbb példája a magyar történelemben. A hadosztály szellemiségét a túlélő katonák által alapított Szent László Székely Rend és a Székely Hadosztály Egyesület tartotta életben, egészen addig, amíg a kommunista rezsim fel nem oszlatta azokat.

A Székely Hadosztály története ma is emlékeztet arra, hogy a legnehezebb időkben is meg lehet találni a kitartás és az összetartozás erejét, amely a közösségeket erősítheti.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban
Nem létező országba került ez a magyar város