A fekete lyukak híresen nehezen észlelhetők – hiszen nem véletlenül hívják őket „feketének”. Még a fény sem képes elmenekülni a gravitációjukból, ha túl közel kerül hozzájuk. Ennek ellenére nem minden fekete lyuk van teljes sötétségbe burkolózva. Néhány közülük olyan fényes, hogy túlszárnyal egy egész galaxis ragyogását. Sőt, létezik egy fekete lyuk, amely egy egész naprendszer méretű, és a világegyetem legfényesebb objektumát táplálja.
Ez az objektum, amely a világegyetem legfényesebb ismert képződménye, egy kvazár, az aktív galaktikus magok egyik típusa. Egy kvazár nem más, mint egy galaxis magja, amely otthont ad egy rendkívül aktív szupermasszív fekete lyuknak. Ezek a fekete lyukak hatalmas mennyiségű gázt, port és egyéb anyagokat nyelnek el – akár egy egész csillagot is képesek széttépni — számolt be róla a SciShow.
Ahogy az anyag egyre közelebb kerül a fekete lyukhoz, hatalmas hőmérsékletre hevül fel, és emiatt elkezd ragyogni. Ez a ragyogás eljut a teleszkópjainkba, és még a fekete lyukat körülvevő távoli anyagot is felforrósítja, amely szintén fényt bocsát ki. Így ezek az aktív galaktikus magok az elektromágneses spektrum szinte minden tartományában sugároznak.
Ha egy galaxis magja százszor fényesebb, mint maga a galaxis többi része, akkor aktív galaxisról és annak aktív magjáról van szó. Ezeket a rendkívül fényes magokat a csillagászok különösen kedvelik, mert segítenek megérteni a világegyetem korai időszakait.
A kvazárok felfedezése és az univerzum múltja
Mivel a kvazárok rendkívül fényesek, még nagyon távoli helyekről is könnyen észlelhetők. Ez különösen hasznos, amikor a világegyetem távoli, halványabb objektumait vizsgáljuk. A kvazárok fényereje miatt a csillagászok az univerzum „gyermekkori” korszakáról szerezhetnek információt.
A kvazárokat azonban nem könnyű azonosítani, mivel gyakran csak egyszerű csillagoknak tűnnek. Innen ered a nevük is: „kvazisztelláris rádióforrások”, vagyis „kvázicsillag”. De a csillagoktól eltérően a kvazárok sokkal fényesebbek, és egyedi spektrumuk van, amely segít megkülönböztetni őket.
Az SMSS J052915.80–435152.0: A legfényesebb kvazár
A világegyetem eddig ismert legfényesebb kvazárját, az SMSS J052915.80–435152.0-t először az 1980-as években észlelte egy teleszkóp. De csak 2023-ban azonosították kvazárként. Ez valószínűleg egy algoritmushiba miatt maradt észrevétlen – a szoftver túlságosan fényesnek találta ahhoz, hogy kvazárnak gondolja, és inkább egy közeli csillagként azonosította.
Egy újabb teleszkópos vizsgálat során azonban kiderült, hogy ez az objektum nem csillag, hanem egy távoli kvazár, amelynek vöröseltolódása 3,962. A vöröseltolódás a távolságot és az univerzum tágulásának mértékét jelzi. Ez az érték arra utal, hogy ezt a kvazárt körülbelül 12,8 milliárd évvel ezelőtti állapotában látjuk, amikor az univerzum még csak 860 millió éves volt.
Ez a kvazár hihetetlenül fényes – körülbelül 500 trilliószor fényesebb, mint a Nap. Ezt a fényt egy szupermasszív fekete lyuk táplálja, amely 17 milliárd naptömegű, és évente 280–490 naptömegnyi anyagot nyel el.
Mit tanulhatunk a kvazárokból?
Bár a kvazárokat nehéz felfedezni, rendkívül fontosak a világegyetem korai fejlődésének megértésében. Ezek a fényes objektumok segítenek jobban megérteni, hogyan keletkeztek és fejlődtek a galaxisok és a szupermasszív fekete lyukak. Az SMSS J052915.80–435152.0 kvazár felfedezése példátlan betekintést nyújt abba, milyen lehetett a világegyetem csecsemőkora.
A kvazárok kutatása továbbra is izgalmas terület a csillagászatban, és ki tudja, talán egy másik, még fényesebb kvazár rejtőzik valahol a teleszkópok adatbázisaiban. Az biztos, hogy a kvazárok jövője fényes – szó szerint!
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban
Nem létező országba került ez a magyar város
