Mi történne, ha megállna a Föld magjának forgása?
Földünk közepén egy forró, olvadt fémből álló mag rejtőzik, a tudósok pedig nemrégiben felfedezték, hogy valami különös dolog történik vele. Valóban leállt a bolygó belső magjának forgása? És milyen eseményeket idézhet elő ez a folyamat?
Tényleg a Mars sorsára jutnánk?
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
Ha elkezdenénk ásni a Föld középpontja felé, négy rétegen kellene átverekednünk magunkat. Elsőként a kérgen kellene túljutnunk, majd a forró, folyékony köpeny következne. Körülbelül 2900 km mélységben érnénk el a folyékony vasból és nikkelből álló külső magot, amelyet a szilárd belső mag követ. Összehasonlításképp: csak a Föld külső és belső magja akkora, mint a Mars, de annál sokkal forróbb. A belső mag hőmérséklete eléri a 10 ezer °C-ot, amely még a Nap felszínénél is melegebb. A külső magban zajló fémes mozgás hozza létre bolygónk mágneses mezejét, amely megvéd a veszélyes kozmikus sugárzás ellen. A belső mag is forog, de a legújabb kutatások szerint lassul, és inkább a Földdel szinkronban mozog.
De mi történne, ha mindkét magréteg teljesen megállna? A What If beszámolója szerint ha csak a szilárd belső mag állna le, nem kellene azonnal a világvégétől tartanunk. Ez a folyamat leginkább a Föld forgási sebességére lenne hatással, ami hosszabb napokat eredményezne. Idővel azonban a mágneses mező meggyengülhetne, ami komolyabb következményekkel járna, de az igazi katasztrófa akkor következne be, ha a folyékony külső mag forgása is leállna.
A külső mag forgásának leállásával azonban megszűnne a Föld mágneses mezeje, és bolygónk valóban a Mars sorsára jutna. Körülbelül 4,2 milliárd évvel ezelőtt külső szomszédunk felszínén valószínűleg óceánok terültek el, ahol élet is kialakulhatott. Amikor azonban a vörös bolygó magja megszilárdult, mágneses mezeje meggyengült, atmoszférája pedig a Napból érkező erős napszél martalékává vált. Ennek következtében vált a Mars száraz, élettelen sivataggá.
Nem élnénk túl a Föld magjának forgása nélkül
A Földön a mag forgásának megállása először heves földrengéseket okozna, ahogy a tektonikus lemezek hirtelen egymásnak ütköznének. Ezek a rengések épületeket, hidakat, utak és kommunikációs hálózatokat pusztítanának el, és emberéletek millióit követelnék. A földrengések pusztítása után a mágneses mező hiánya miatt a Napból érkező sugárzás elérné a felszínt, megsemmisítené az ózonréteget, és nagy mennyiségű UV-sugárzást juttatna a felszínre, amely mutációkat és rákos megbetegedéseket idézne elő. A navigációs rendszerek működésképtelenné válnának, hiszen az iránytűk már nem mutatnának északra. A vándormadarak és tengeri teknősök sem találnának vissza szaporodási helyeikre. A mágneses mező eltűnése az elektromos hálózatokat és eszközöket is fenyegetné. A napszél és a kozmikus sugárzás jelentős károkat okozna, és áramkimaradásokkal, sőt, tartós áramhiánnyal is számolhatnánk.
Bár ez a forgatókönyv félelmetes, a valóságban nincs ok az aggodalomra. A kutatás, amely felvetette a mag forgásának megállását, valójában csak a belső mag lassulására utalt. A belső mag forgása soha nem áll le teljesen, időnként gyorsul és lassul – ahogyan az már évmilliárdok óta történik. Szerencsére a Föld továbbra is biztonságos otthont nyújt számunkra a világűr veszélyeivel szemben.
Érdemes elolvasni:
