1919-ben a románok megszállták Budapestet

Románia néhány hónapig Magyarország nagy részét irányította a Tanácsköztársaság bukása után.

A Magyarországi Tanácsköztársaság 1919 augusztus eleji bukásakor az ország tekintélyes részén a román hadsereg irányította a közigazgatást: az idegen katonaság nemcsak a fővárost, de 1919 augusztusára – a Dél-Dunántúlt leszámítva – az egész országot megszállta, írja a PestBuda. A katonai közigazgatás alá került területeken a román elöljárók ellenőrizték a postát és a sajtót, emellett – háborús erőfeszítéseikre hivatkozva – szinte rögtön elkezdték a fellelhető javak, a gabonatermés, az állatállomány, a közlekedési eszközök, vasúti járművek, komplett gyártósororok és géppark szisztematikus összegyűjtését és Romániába szállítását.

A kijárási tilalom bevezetése, a cenzúra és a román hadsereg erőszakos megnyilvánulásai számos esetben a lakosság ellenállásába ütköztek, így több helyen összetűzésekre is sor került sor a megszálló alakulatok és a polgári lakosság között. Az ellenállási törekvések kudarcát követően botozások, bebörtönzések és gyilkosságok is történtek. Az Antant utasításainak engedelmeskedve, a román hadsereg csak 1919. november 14-én ürítette ki a fővárost, míg a Tiszántúlról csak 1920 áprilisában vonultak ki, írja a Clio Intézet.

A párizsi békekonferencián tanácskozó antant nagyhatalmak meg akarták akadályozni, hogy Ferdinánd király csapatai bemasírozzanak Budapestre. Az itt állomásozó antantmisszió részéről Romanelli olasz alezredes próbálta Párizs megálljt parancsoló üzenetét eljuttatni, de a románok fütyültek erre. Budapest elfoglalása bosszú volt azért, mert az első világháború idején, 1916-ban az Osztrák–Magyar Monarchia és a császári Németország seregei is bevonultak a legyőzött Bukarestbe.

A román seregek bevonulása

Először Rusescu tábornok néhány lovasszázaddal és több ágyúval felszerelve vonult be augusztus 3-án este, a további erők az éjszaka és a következő napon szállták meg a magyar fővárost. A megszállás első órái nem voltak mentesek a fegyverhasználattól, mert a szétvert Vörös Hadsereg néhány alakulata itt-ott megpróbált ellenállást kifejteni. Ezeket a románok legyűrték, a foglyokat pedig a helyszínen kivégezték. Riadalomképpen egy-két ágyúlövést is leadtak előrenyomulás közben, de például Kőbányát egy óráig lőtték ágyúkkal, bosszúból a vörösök helyi ellenállása miatt.

Míg Kőbányát bombázták, amely nyilván rettegést keltett a lakosság soraiban, Kispesten más hangulatban várták a bevonulást. A polgárság tájékozatlansága, szervezetlensége miatt nehezen viselte a proletárdiktatúra ostobaságait, de értesülve a vörösök kegyetlenkedéseiről, gyilkosságairól, kínos vergődéssel várta a megszabadulást. Így magyarázható az, hogy az augusztus 1-én bevonuló oláh hadsereget szabadítónak tekintve, minden ellenkezés nélkül fogadta.

A román katonák augusztus 5-én vonultak át a Duna hídjain Budára. Miután a csapatok a stratégiai pontok elfoglalásával biztosították a fővárost, a vezérkar és a magyarországi megszálló csapatok főparancsnoka, Mardarescu tábornok a Szent Gellért Szállodában ütötték fel a főhadiszállásukat. Az egyes csapategységeket a szállásmesterek az üresen álló Andrássy úti, Ferenc József, Lehel utcai, a Nándor, a Pálffy, az Üllői úti gyalogsági laktanyákban és a többi garnizon épületkomplexumaiban helyezték el.

A megszállók azt nyilatkozták, hogy ők a kommunizmus alól akarják Budapestet felszabadítani, tevékenységük azonban nem ezt tükrözte vissza. Statáriumot, kijárási tilalmat, cenzúrát vezettek be, üldözték a kommunistákat, letartóztatásokat hajtottak végre. Megfenyegették a lakosságot, hogy milyen megtorlásra számíthatnak ellenállás esetén.

A megszállás időszaka

A románok szemet hunytak afölött, hogy Peidl Gyula miniszterelnök kabinetjét egy magyar ellenforradalmi szervezet fegyveres államcsínnyel eltávolítsa és Friedrich István miniszterelnök vezetésével egy jobboldali, ellenforradalmi kormány vegye át a nem létező hatalmat, amely tehetetlenségében kiszolgálta a megszállókat. A Friedrich-kormány szervilis helyzetét mi sem bizonyítja jobban, hogy a román hatóságok lehallgatták a magyar miniszterek telefonbeszélgetéseit.

Budapest – és a többi megszállt országrész – igen alapos, tervszerű kifosztása mögött nemcsak a bosszúvágy állt, hanem az az elképzelés is, hogy a gazdaságilag fejletlen Románia a gazdagabb magyar szomszéd kifosztása által hajtsa végre modernizációját. A Magyarország ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális, művészeti, pénzügyi centrumaként gazdag Budapest ellenállhatatlan vonzerővel bírt. A főváros 2,5 milliárd papírkorona értékű kárt szenvedett, amely Csonka-Magyarország 24,43 milliárd korona kárának a tizedét tette ki.

Történészek kutatásaiból, rendőrségi jelentések, kórházi mentőnaplók adatainak összesítéséből tudjuk, a román katonák körülbelül 3120 bűncselekményt követhettek el a fővárosi polgárok ellen, melyek legtöbbje a katonák által elkövetett éjszakai rablás volt, amely magánházakat ért. Emellett nőket erőszakoltak meg, és tucatnyi meggyilkolt áldozat vére tapad a kezükhöz.

Ez is érdekelhet:

• A Gellért-hegy története: Kelta fellegvártól a csillagvizsgálóig
• A Balaton titka: A legendás tengeralattjáró rejtélye