A Lánchíd tervrajza alapján egy teljesen másik híd épült meg

A Lánchíd tervei 75 megelőzték a kor technológiáját.

Egy forradalmi ötletet javasolt 200 éve Szvoboda János, mégpedig egy láncokon függő, mederpillér nélküli híd építését. Ezzel több, mint 75 évvel előzte meg a korát, hiszen ilyen híd a Duna Pest és Buda közti szakaszán csak a XIX. század végén épült meg – és nem is a Lánchíd, hanem az Erzsébet híd volt az.

Állandó híd Buda és Pest között

Széchenyinek 1820 telén édesapja temetésére kellett utaznia Bécsbe, azonban a jégzajlás megakadályozta átkelését a Dunán. Ekkor írta naplójába ezeket a sorokat 1821. január 4-én:

„… egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül […] Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”

1825-ig azonban egyáltalán nem foglalkozott a híd megépítésével, írja a PestBuda. Mások azonban igen, hiszen 1784 óta volt napirenden, hogy miképp lehetne egy állandó hidat építeni Pest és Buda közé. A kérdés több okból volt nehéz, egyrészt senkinek nem volt rá pénze, másrészt a Helytartótanács Építési Főigazgatósága 1810-ben a kor technikai színvonalának ismeretében megállapította, hogy Pest és Buda között nem lehet állandó hidat építeni. Akkoriban igaza is volt, ugyanis nemcsak Magyarországon, de a világon senki nem tudta volna kivitelezni.

Ám a technika fejlődött, és 1823-ban Baritz György vasláncokon függő hidat javasolt, amelynek a mederben lett volna egy pillérje. Szvoboda János, Pest vármegye főmérnöke még ennél is tovább ment, az ő elképzelésében a mederben egyáltalán nem lett volna pillére. A hidat a Döbrentei tér és a pesti görögkeleti templom vonalába tervezte volna.

Ha megnézzük Pest és Buda akkori elhelyezését, a hajóhíd a városok szempontjából megfelelő helyen állt, a mai Deák Ferenc utca vonalában. Mindenki ide tervezte az állóhidat is, hiszen itt volt a korabeli forgalom szempontjából a legjobb helyen. Azonban a Duna itt egyfajta szűkületben folyik, és azt már akkor mindenki látta, hogy árvízvédelem szempontjából nem lenne célszerű, ha tovább szűkítenék a folyót, írja az Élmény Nektek.

A Lánchíd forradalmi tervrajza

Szvoboda ezért egy olyan hidat képzelt el, amelynek a vízben nem lettek volna pillérei, csak a parton két gúla formájú torony, ahonnan a láncok függtek volna le. A híd hosszát 180 ölre (342 méter), szélességét 43 lábra (13) tette volna. A láncok öntöttvasból készültek volna, az útpálya fából. A költségeket pedig 1,5 millió ezüstforintra becsülte a városoknak fizetendő kártérítésen felül – ugyanis a híd nem a városoké lett volna.

Az ötlet az akkori technikával kivitelezhetetlen lett volna, ekkora lánchíd a világon soha nem épült. A legnagyobb távolság, amelyet tisztán lánchíddal összekötöttek, 290 méter volt, és a szerkezetet közel 80 évvel később, 1903-ban adták át. Az persze sokat mond el az 1825-ös javaslatból, hogy ez a világrekorder híd nagyjából a Szvoboda által javasolt helyen állt, hisz az eredeti Erzsébet hídról van szó.

1963, az Erzsébet híd építése a Belgrád rakpartról a budai hídfő felé nézve, középen a jég borította Duna. Fotó: Fortepan – dr Tóth Károly

Mégis mi adta az alapot a pesti mérnöknek egy ekkora hídhoz?

Szvoboda ismerte a kor hídjait, és tudta, hogy Angliában már épülnek hatalmas, akár száz méter feletti nyílással lánchidak, másutt meg szintén hatalmas nyílású kábelhidak. De messze voltak attól a mérettől, amit Szvoboda megálmodott. Másrészt a javasolt technika, azaz az öntöttvas láncok sem lettek volna megfelelőek, ugyanis az öntöttvas ilyen terhelésre alkalmatlan.

Az ötlet tehát 1825-ben megvalósíthatatlan volt, de mindenképp előremutató. Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le a budai mederpillérnél. Csak ez a munka két évig tartott, pedig állítólag egyszerre nyolcszáz ember is dolgozott rajta. A Lánchíd Pesti pillérének alapkőletételére aztán 1842. augusztus 24-én került sor József nádor és az ország előkelőségei jelenlétében.

A Lánchidat végül 1849. november 20-án adta át Haynau császári főparancsnok, néhány héttel az aradi tizenhármak és az első felelős magyar miniszterelnök kivégezése után. A hídon közreműködők közül sem volt jelen senki. Nem volt jelen a tervező Tierney Clark, sem Clark Ádám építésvezető, de Sina György sem. Széchenyi István sem volt jelen az átadáson, aki soha nem kelt át az elkészült hídon, mert még előtte a döblingi elmegyógyintézetbe került.

Ez is érdekelhet:

• 1919-ben a románok megszállták Budapestet
• Újabb autógyártó cég jön Magyarországra