Ez a különös vihar minden nap pontban délután három órakor csap le
A meteorológusok általában csak azokat az időjárási rendszereket nevezik meg, amelyek nagy területen jelentős hatást fejtenek ki, például a hurrikánokat, amelyek az Egyesült Államok és Kanada atlanti-óceáni térségét sújtják rendszeresen.
Hector azonban kivételt jelent, ugyanis csak egy egyszerű zivatar, amelyet nem az erejéről, hanem a megbízhatóságáról neveztek el. Hector Ausztrália északi partjainál, a Tiwi-szigetek felett alakul ki, és olyan megbízhatóan, hogy akár az óránkat is hozzáigazíthatjuk. A szeptembertől márciusig tartó felhőszakadás és az esős évszak alatt Hector szinte minden délután pontban 15 órakor jelenik meg, írja a BBC Science Focus.
De hogy lehet ilyen pontos egy vihar?
Íme Hector. Fotó: Djambalawa
Óraműhöz hasonló pontossága a helyi mikroklíma eredménye, amelyet a tengeri szellők és a Tiwi-szigetek piramisszerű domborzata hoz létre. A szigeteket trópusi tengeri levegő veszi körül, így a reggeli napsütésben a szárazföld feletti száraz levegő gyorsabban felmelegszik, mint a tenger feletti nedves levegő. Ahogy a száraz levegő felmelegszik, kitágul, és egy alacsony nyomású zónát hoz létre a szigetek felett, amely délutáni tengeri szellőként a szárazföldhöz “szívja” a hűvösebb tengeri levegőt, amelyek minden oldalról érkeznek.
Amikor végre összetalálkoznak, csak felfelé tudnak menni, miközben magukkal viszik a tengerek nedvességét. Ahogy a levegőoszlop felemelkedik, lehűl és kondenzálódik, vízcseppeket és felhőket képezve, és instabilitást okozva a légkörben, amely gyorsan mély konvektív viharrá alakul. Innen ered a vihar angol beceneve: Hector, the Convector, amit a második világháborús pilótáktól kapott, akik a Galapagos-szigetek és Pápua Új-Guinea közötti repülés során navigációs tájékozódási pontként használták a hatalmas gomolygó zivatarfelhőt.
Miben segíthet még a tudósoknak Hector?
Az ausztrál meteorológiai intézet szerint a Hector a bolygó egyik legállandóbb nagy zivatarfelhője, amely rendszeresen eléri a 19 km-es magasságot, és időnként még a sztratoszférába is felcsap. Ezzel együtt pedig az egyik legjobban tanulmányozott is. A zivatarok általában kiszámíthatatlan, rövid életű időjárási jelenségek, nehéz pontosan meghatározni, hogy hol bukkannak fel, de a tudósok az 1980-as évek óta tanulmányozzák Hector rendkívüli megbízhatóságát, hogy a viharok kialakulásának mechanizmusát vizsgálják, és olyan jelenségeket vizsgálnak, mint a villámlás és a felhőáramlás.
Érdemes elolvasni:
