A régmúlt tengeri ragadozói ma kardszárnyú delfineket nassolnának
A tudósok új bizonyítékokat tártak fel, amelyek szerint ősi tengeri hüllők, amelyek egykor a mai Kolumbia középső részén található vizekben éltek, még napjaink kardszárnyú delfinjeinél is félelmetesebb ragadozók lehettek.
Jelenlétük a tápláléklánc vártnál magasabb szintjén új kérdéseket vet fel az óceáni ökoszisztémák evolúciójával kapcsolatban. A paleontológusok rekonstruálták azokat az óriáshüllőket és gerincteleneket, amelyek mintegy 130 millió évvel ezelőtt éltek egy buja környezetben, és bepillantást nyertek egy olyan tenger élővilágába, amely eltér a mai tengerek megszokott mintáitól.
A kutatók felfedezték, hogy néhány faj akár a 10 méteres hosszúságot is elérhette, ami alapján rendkívüli ragadozók lehettek. Az eredmények szerint ezek az állatok a rekonstruált kréta időszaki táplálékhálózat hetedik szintjén álltak, míg a mai kardszárnyú delfinek és nagy fehér cápák legfeljebb a hatodik szintet érik el. A modern óceánokban a tápláléklánc csúcsán nagy testű ragadozók találhatók, a tudományos terminológia ezt trofikus szinteknek nevezi. A mostani rendszerek természetes határa körülbelül a hatodik szint, ahol a kardszárnyú delfinek uralják az energiagyűjtő-piramist, írja az Earth.com.
A tanulmány a McGill Egyetem biológiai tanszékének kutatóitól származik, Dirley Cortés doktorandusztól és Hans Larsson professzortól. Cortés szerint a tanulmányuk az első, amely ezekre az ökológiai kapcsolatokra összpontosít. A Paja-formáció fosszíliáit vizsgálva a csapat megállapította, hogy a mezozoikumi hüllők egy teljes szinttel feljebb helyezkedtek el. Ezek az állatok szó szerint bármit elfogyasztottak, ami az útjukba került, ami magyarázatot adhat arra, hogyan emelkedhetett ilyen magasra a tápláléklánc.
A kutatás a testméreteket, táplálkozási eszközöket és a mai tengeri fajokkal való összehasonlítást használta fel a táplálkozási hierarchia felépítéséhez. A korai kréta időszak meleg klímája sokféle életformának kedvezett. A Paja-formáció ragadozói erős állkapoccsal és gyors mozgással rendelkeztek, míg a tápláléklánc alsóbb szintjein különféle gerinctelenek virágoztak. A kutatók a modern karibi zátonyok hálózatait is felhasználták az eredmények ellenőrzésére.
A fosszíliák és a mai tengeri közösségek összevetése bonyolult kapcsolatrendszereket tárt fel, amelyek megváltoztatták a tengeri tápláléklánc hierarchiáját, ennek megértése pedig segít követni az ökoszisztémák fejlődését az idők során. A tengeri táplálékhálózatok nem egyik napról a másikra alakulnak ki, mivel az erőforrásokért folytatott verseny új evolúciós stratégiákat és táplálkozási szokásokat eredményez.
A Mesozoic Marine Revolution, vagyis a mezozoikumi vízi forradalom nevű jelenség során a ragadozó gerinctelenek terjedése különösen nagy nyomást gyakorolt a túlélésre. A Paja-formáció tengeri hüllői ebben a könyörtelen korszakban és környezetben hatalmas testméretet és fejlett vadászati módszereket fejlesztettek ki. Larsson szerint az eredmények remekül szemléltetik, hogyan alakultak a tengeri ökoszisztémák a trófiás verseny révén, és miként formálták a mai élővilág sokféleségét.
Érdemes elolvasni:
