Vajon egyszer újra a mauritiusi erdőkben barangolhatnak a dodók? Egy új partnerség révén közelebb kerülhetünk a dodó feltámasztásához, amely a 17. században kihalt madárfajként vált a biodiverzitás pusztulásának egyik legismertebb szimbólumává.
A Colossal Biosciences nevű genetikai mérnöki és „fajfeltámasztó” vállalat együttműködésre lépett a Mauritiusi Vadon Alapítvánnyal (Mauritian Wildlife Foundation). Ez az alapítvány szorosan együttműködik a mauritiusi kormánnyal, és szakértői az őshonos madárfajok megőrzésében és természetes élőhelyeik helyreállításában — írja az IFLS.
Az élőhely helyreállítása kulcsfontosságú
A dodó feltámasztása azonban csak akkor lehet sikeres, ha az állatok számára megfelelő élőhelyet is biztosítanak. Az együttműködés célja, hogy helyreállítsák a dodók természetes élőhelyét Mauritius szigetén, hogy az állatok visszatelepítése hosszú távon fenntartható legyen.
„A Colossal fajfeltámasztási projektjei csak akkor lehetnek sikeresek, ha az állatokat vissza tudjuk vezetni természetes élőhelyükre. Alig várjuk, hogy együtt dolgozhassunk Mauritiusszal, hogy ezt a dodók esetében is megvalósítsuk” – mondta Matt James, a Colossal Biosciences állatügyi igazgatója.
A dodók kihalása és genetikai feltámasztása
A dodók a 17. században haltak ki, amikor az európai gyarmatosítók megérkeztek Mauritiusra. A földön fészkelő, repülni nem tudó madarak könnyű célponttá váltak a vadászok számára, és a szigetre behozott invazív fajok – például kutyák, macskák, disznók és patkányok – tovább csökkentették populációjukat. Az utolsó élő dodót 1662-ben látták, de statisztikai elemzések szerint akár 1690-ig is fennmaradhattak.
A dodó feltámasztásának élén Dr. Beth Shapiro áll, aki elsőként szekvenálta teljes mértékben a dodó genomját. A projekt részeként a kutatók a dodó legközelebbi élő rokonának, a nikobári galambnak a primitív csírasejtjeivel dolgoznak, hogy referencia-genomot hozzanak létre. Emellett genetikai módosításokon átesett tyúkokat is alkalmaznak, hogy azok szurrogátorként szolgáljanak a dodók számára.
Az ősi DNS kihívásai
Ben Lamm, a Colossal Biosciences vezérigazgatója szerint a fajfeltámasztás első lépése a legközelebbi élő rokon azonosítása. „Meg kell találni a legközelebbi filogenetikai rokont, mert referencia-genomot kell létrehoznod, amelyhez szövetmintákra van szükség” – magyarázta Lamm.
Az ősi DNS töredékes és szennyezett lehet, ami jelentős kihívást jelent a kutatók számára. A dodók fizikai maradványai ritkák, de szerencsére néhány szövetminta fennmaradt. Például a Dán Természettudományi Múzeum gyűjteményében található koponyából nyert DNS-t használták a teljes genom szekvenálásához.
A rózsaszín galamb genetikai megmentése
A dodók feltámasztása mellett a Colossal Avian Genomics Group más madárfajok megmentésén is dolgozik, például a mauritiusi őshonos rózsaszín galamb (Nesoenas mayeri) populációjának genetikai sokszínűségét próbálják helyreállítani. A madarak száma mindössze 500 körül van, és a populáció genetikai diverzitása kritikusan alacsony. A történelmi minták és génszerkesztési technikák segítségével a kutatók célja a populáció genetikai változatosságának visszaállítása.
Új remény a kihalt fajok számára?
A dodó feltámasztása és a rózsaszín galamb megmentése jelentős lépések a genetikai technológiák alkalmazásában a biodiverzitás megőrzése érdekében. Bár a dodók visszatérése még évekre van, a Colossal és partnerei munkája új fejezetet nyithat az ökológiai helyreállításban és a kihalt fajok védelmében. Ha sikerrel járnak, Mauritius nemcsak a dodók, hanem a természetvédelmi tudomány egyik legfontosabb színhelyévé válhat.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Tudósok azonosítottak egy új vércsoportot – A tiéd is ez lehet?
A Római Birodalom növekedése egy pusztító vulkánkitörés után
