Újjáéleszti a második világháborús csendes-óceáni bázisait az Egyesült Államok

A Csendes-óceánban fekvő távoli Tinian sziget évtizedekig szunnyadt, benőtte a dzsungel, és nagyrészt elfelejtették. Egykor a Northfield légibázisnak adott otthont – a Hirosimára és Nagaszakára atombombákat ledobó repülőgépek állomáshelyének -, a második világháború után stratégiai jelentősége elhalványult. A közelmúltban készült műholdas felvételek azonban azt mutatják, hogy az amerikai katonai csapatok kiterjedt területrendezést és az infrastruktúra helyreállítását végezték, ami egyértelműen jelzi a sziget katonai potenciálja iránti megújult érdeklődést.

Ez az újjáélesztés része a Pentagon szélesebb körű stratégiájának, amelynek célja Kína gyors katonai fejlődésének ellensúlyozása, különösen a nagy hatótávolságú csapásmérő képességek terén. Kína új fegyverosztályokat fejlesztett ki, köztük olyan közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, amelyek képesek elérni a csendes-óceáni amerikai támaszpontokat. Válaszul az Egyesült Államok a „Hub and Spoke” rendszer néven ismert stratégiai keretrendszert alkalmazza. Ahelyett, hogy az erőket néhány nagy bázisra összpontosítanák, ez a megközelítés a katonai eszközöket több kisebb repülőtéren szórja szét, hogy javítsa a túlélőképességet és a mozgékonyságot egy esetleges támadással szemben — számolt be róla a CaspianReport.

Amerika stratégiai változása a Csendes-óceánon

A második világháború alatt az Egyesült Államok 93 légi támaszpontot tartott fenn a Csendes-óceánon, de ma már csak 33 marad működőképes. Miközben a hadsereg igyekszik megerősíteni jelenlétét a régióban, nemcsak a dzsungel borította leszállópályák megtisztításának fizikai kihívásával kell szembenéznie, hanem a fokozott militarizálástól óvakodó csendes-óceáni nemzetekkel való kapcsolattartás diplomáciai bonyodalmaival is.

A guami Andersen légitámaszpont, amely az amerikai katonai hatalom csendes-óceáni kivetítésének egyik sarokköve, lőtávolságon belül van Kína gyorsan bővülő rakétaarzenáljától. A „Guam-gyilkosnak” nevezett DF-26-nak körülbelül 4000 km-es hatótávolsága van, és az elmúlt években riasztóan megnőtt a gyártási üteme. Emellett a DF-17 hiperszonikus rakéta, amely repülés közben képes megváltoztatni a röppályáját, még nagyobb kihívást jelent az amerikai rakétavédelmi rendszerek számára. A Pentagon felismerve ezeket a fenyegetéseket, a kulcsfontosságú létesítmények védelmére a THAAD, az Aegis és a Patriot rendszereket magában foglaló többszintű rakétavédelmi hálózatba fektet be.

E védelmi intézkedések ellenére a Pentagon háborús szimulációi azt mutatják, hogy egy nagyobb konfliktus esetén az amerikai repülőgépek veszteségeinek akár 90%-a a földön következhet be. Egy ilyen forgatókönyv eltörpülne a Pearl Harbor-i pusztítás mellett, ahol a repülőgépek 48%-a semmisült meg. E kockázat csökkentése érdekében az Egyesült Államok gyorsan felújítja a második világháborús repülőtereket szerte a Csendes-óceánon, megerősítve a repülőgépek szétszórására és átcsoportosítására való képességét támadás esetén.

Kína bővülő katonai jelenléte

Miközben az Egyesült Államok megerősíti csendes-óceáni védelmét, Kína agresszívan bővíti katonai lábnyomát. A közelmúltban készült műholdképek jelentős haditengerészeti fejlesztéseket mutatnak Tajvan közelében, a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) új kétéltű támadó uszályokat épít, amelyeket arra terveztek, hogy tankokat és csapatokat rakodjanak ki közvetlenül Tajvan partjaira. Emellett a kínai Yulin haditengerészeti támaszpont Hainan szigetén egy kisebb előőrsből jelentős katonai központtá vált, amely a csendes-óceáni dominancia megteremtésére irányuló 50 milliárd dolláros erőfeszítés sarokkövét képezi.

Kína haditengerészeti stratégiája világos ütemtervet követ: az első szigetlánc biztosítása 2030-ig, és a második szigetlánc feletti ellenőrzés kiterjesztése 2050-ig. Ennek érdekében Kína példátlan ütemben gyárt hadihajókat, tengeralattjárókat, rakétákat és repülőgépeket. A PLA légierő még az Andersen légitámaszpontot célzó szimulált támadási felvételeket is közzétett, ami éles emlékeztetője a térségben növekvő katonai feszültségeknek.

Kihívások a Csendes-óceánon

Annak ellenére, hogy Amerika erőfeszítéseket tesz csendes-óceáni jelenlétének megerősítésére, a geopolitikai kihívások továbbra is fennállnak. Számos korábbi, második világháborús repülőtér olyan területeken található, amelyek már nem állnak közvetlen amerikai ellenőrzés alatt. Az olyan nemzetek, mint Palau, Mikronézia és a Marshall-szigetek védelmi megállapodásokat kötöttek Washingtonnal, de egyre óvatosabbak az amerikai katonai létesítmények befogadásával kapcsolatban. Környezeti aggályok, az őslakosok jogai és szuverenitási kérdések tovább bonyolítják a bázisok bővítésére és modernizálására irányuló erőfeszítéseket.

Palaun például egy radarrendszer kiépítése jogi kihívásokat váltott ki a környezeti hatások miatt, míg Mikronéziában a Yap nemzetközi repülőtér 400 millió dolláros fejlesztését tervezik, ami helyi ellenállásba ütközik. Az Egyesült Államok dominanciájának megítélését a régióban Kína stratégiai gazdasági és diplomáciai kötelezettségvállalásai is megkérdőjelezték, például az infrastrukturális beruházások és az oktatási programok, amelyek megerősítették Peking befolyását a csendes-óceáni szigetországok körében.

A csendes-óceáni katonai stratégia jövője

Az USA és Kína közötti feszültségek fokozódásával a Csendes-óceán ismét kulcsfontosságú geopolitikai csatatérré válik. A katonai infrastruktúra újjáépítése Tinianon, Guamon és Palaun csak egy aspektusa a Kína növekvő befolyásával és katonai képességével szembeni szélesebb körű stratégiának. A „Hub and Spoke” rendszer nagyobb rugalmasságot és ellenálló képességet kínál az Egyesült Államoknak, de sikere nemcsak a mérnöki és logisztikai munkától függ, hanem a csendes-óceáni térség összetett politikai tájképén való eligazodástól is.

Végső soron a régió válaszúthoz érkezett. Miközben az amerikai hadsereg megerősíti jelenlétét, sok csendes-óceáni nemzet habozik, hogy egy esetleges konfliktusban pártot vállaljon. A csendes-óceáni hatalmi egyensúly nemcsak a katonai erőn múlik, hanem a diplomácián, a gazdasági befolyáson és azon, hogy mind az USA, mind Kína képes lesz-e tartós kapcsolatokat kialakítani a régió lakóival. Ebben a nagy tétekkel járó versenyben a befolyásért folytatott harc ugyanolyan kritikus lehet, mint a katonai fölényért folytatott küzdelem.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Magyarország bunkerjei, avagy milyen titkok rejtőznek a föld alatt?
A felújított Corvin Áruházban szálloda és gasztronómiai központ nyílik 2025-ben