A 20. század elején Magyarországon egy olyan bűneset sorozata zajlott le, amely ma is sokak számára megdöbbentő és rejtélyes: a tiszazugi méregkeverők esete. Ez a történet egy olyan női csoportról szól, akik 1911 és 1929 között több tucat, talán akár több száz embert mérgeztek meg arzénnel. A legtöbb eset Nagyrév faluban történt, de a környező településeken, mint Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd, is előfordultak hasonló bűncselekmények. Az esetek során főleg férjek, de gyermekek és más családtagok is áldozatul estek a méregkeverőknek.
Az első világháború idején a magyar falvakban, köztük Nagyrévben is, nagy társadalmi változások zajlottak. A férfiakat behívták katonának, míg a nők otthon maradtak, gyakran nehéz anyagi és érzelmi körülmények között. A háború után, amikor a férfiak visszatértek, sok nő számára nehéz volt visszatérni a korábbi életmódhoz, főleg ha közben szeretőik lettek. A társadalmi nyomás és a szegénység miatt sok nő kétségbeesett helyzetben találta magát.
Ebben a helyzetben jelent meg Fazekas Gyuláné, a nagyrévi bába, akit a történet központi figurájának tartanak. Fazekasné, született Oláh Zsuzsanna, 1861-ben született, és 1893-tól kezdve tevékenykedett bábaként Nagyréven. Kezdetben csak szülésekben segédkezett, de később gyógyítással is foglalkozott, és illegális abortuszokat is végzett. Az 1910-es években kezdte el terjeszteni az arzén használatát, amelyet a korabeli légyfogó papírokból nyertek ki. A méreg könnyen hozzáférhető volt, és gyorsan hatott, így tökéletes eszközzé vált a nők számára, akik szerettek volna megszabadulni férjeiktől vagy más családtagjaiktól.
A méregkeverők módszerei
Fazekasné és más nők, akik részt vettek a mérgezésekben, úgy manipulálták a helyi asszonyokat, hogy a méreg használata a problémáik megoldásának legjobb módja. Az arzént gyakran italokba vagy ételekbe keverték, így az áldozatok gyorsan és látszólag természetes halált haltak. A haláleseteket gyakran betegségként vagy öregségként magyarázták, és mivel a helyi orvosok és halotti bizonyítványokat kiállítók is részben bevonva voltak, a gyilkosságok évekig észrevétlenül maradtak.
A mérgezések nem csak férjeket, hanem gyermekeket, időseket és más családtagokat is célba vettek. Sok esetben az örökség megszerzése vagy a szegénységből való kiszabadulás volt a motiváció. A nők közül sokan úgy érezték, hogy nincs más választásuk, és a méreg használata az egyetlen módja a túlélésnek.
A bűncselekmények felfedezése
Az arzénes mérgezések évekig titokban maradtak, de 1929-ben egy sor véletlen esemény után fény derült az ügyre. Egy névtelen levél, amelyet a szolnoki ügyészséghez intéztek, felhívta a figyelmet a Tiszazug környékén zajló gyanús halálesetekre. A hatóságok nyomozni kezdtek, és több tucat holttestet exhumáltak a helyi temetőkből. Az arzén jelenléte a testekben egyértelművé tette, hogy gyilkosságok történtek.
A nyomozás során 28 gyanúsítottat tartóztattak le, akik közül 26 nő volt. A bírósági tárgyalások során mintegy 162 gyilkosságot sikerült bizonyítani, bár egyes források szerint az áldozatok száma akár 300 is lehetett. A perek során hat halálos ítélet született, három nőt felakasztottak, míg másokat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.
Fazekas Gyuláné sorsa
Fazekas Gyuláné, akit a történet fő bűnösének tartanak, nem került bíróság elé. 1929. július 19-én, amikor a csendőrök el akarták őt fogni, öngyilkos lett lúgkő mérgezés által. Halála után a többi gyanúsítottnak érdeke volt, hogy a bűntettekért minél nagyobb mértékben rá hárítsák a felelősséget. Így Fazekasné vált az ügy szimbólumává, akit a sajtó és a közvélemény gyakran démonizált.
A történet hatása
A tiszazugi méregkeverők esete nemcsak a bűnügyi történetek között vált ismertté, hanem társadalmi és történelmi tanulságokat is magában hordoz. A történet rávilágít a korabeli magyar falvak szegénységére, a nők kilátástalan helyzetére, valamint azokra a társadalmi normákra, amelyek a nőket gyakran kiszolgáltatottá tették. A méregkeverők esete ma is figyelmeztetésül szolgál a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység következményeire.
A történet irodalmi és művészeti ábrázolásokban is megjelent, köztük Móricz Zsigmond “Tiszazugi méregkeverők” című írásában, amely részletesen bemutatja a pereket és az érintettek sorsát. A nagyrévi angyalcsinálók története ma is a magyar történelem egyik legsötétebb fejezeteként él tovább, emlékeztetve arra, hogy a társadalmi nyomás és a kilátástalanság milyen mélyre taszíthatja az embereket.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Magyarország bunkerjei, avagy milyen titkok rejtőznek a föld alatt?
A felújított Corvin Áruházban szálloda és gasztronómiai központ nyílik 2025-ben
itt tudod támogatni az oldalunkat
