Tódor Kármán: Egy zseniális elme a repüléstudományban

Tódor Kármán, a 20. század egyik legkiemelkedőbb tudósa, 1881. május 11-én született Budapesten, Magyarországon. Már fiatal korában kimagasló tehetséget mutatott a matematika és a természettudományok terén. 1908-ban a göttingeni egyetemen megszerezte mérnöki doktorátusát. Ugyanebben az évben látott először repülőgépet, amely rögtön felkeltette érdeklődését a repülés fizikája iránt. Ettől kezdve élete végéig elhivatottan foglalkozott az aerodinamikával.

Von Kármán különböző akadémiai pozíciókat töltött be, szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az I. világháború alatt, dolgozott a magánszektorban, és széles körben elismert tudósként tartott előadásokat világszerte — írja a JPL.

Robert A. Millikan meghívására az Egyesült Államokba látogatott, hogy tanácsot adjon a California Institute of Technology (Caltech) mérnökeinek egy szélcsatorna megtervezésében. A szélcsatorna 1928-as elkészülte után von Kármán maradt, és csatlakozott a Guggenheim Aeronautical Laboratory (GALCIT) újonnan alapított részlegéhez. 1930-ban a GALCIT igazgatója lett, ahol az évtizedek során számos nyugati parti repülőgépgyár tesztelte modelljeit.

Repüléstudomány, Rakétakutatás és a Jet Propulsion Laboratory

1935-ben a Caltech egyik doktorandusza, Frank J. Malina, rakétakísérleteket kezdett. Von Kármán támogatásával Malina és csapata sikeresen fejlesztett ki szilárd és folyékony hajtóanyagokat. Kutatásaik felkeltették az amerikai hadsereg figyelmét, amely finanszírozást biztosított a további fejlesztésekhez.

1942-ben von Kármán társaival megalapította az Aerojet Engineering Corporation-t, hogy sugárhajtású motorokat gyártsanak. 1944-ben, amikor a Németországból érkező jelentések szerint a Wehrmacht rakétafegyvereket fejlesztett, az amerikai hadsereg szerződést kötött a Caltech-kel, hogy ezek amerikai megfelelőit megalkossák. Ez a projekt lett az alapja a Jet Propulsion Laboratory (JPL) létrejöttének, amelynek von Kármán lett az első igazgatója.

Későbbi Évek és Elismerések

Von Kármán rengeteg időt töltött Washington D.C.-ben és világszerte, ahol az amerikai kormány katonai stratégiáinak jövőjét tanulmányozta. 1949-ben elhagyta a Caltech-et és a JPL-t, hogy a Pentagonban dolgozzon, ahol az Air Force Scientific Advisory Board elnöke volt 1954-ig.

A bizottság megalkotta a Where We Stand jelentést, amely 1945-ben megjósolta a szuperszonikus repülést, az interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM), nukleáris tölteteket és a föld-levegő rakétarendszereket (SAM missiles). 1952-ben a NATO Aerodinamikai Kutatási és Fejlesztési Tanácsának elnöke lett.

Von Kármán élete során számos jelentős elismerést kapott:

• 1954 – Astronautics Engineer Achievement Award
• 1960 – Goddard Memorial Medal a folyékony hajtóanyagú rakéták fejlesztéséért
• 1963 – John F. Kennedy elnöktől átvette az első Nemzeti Tudományos Érdemrendet

Tódor Kármán 1963. március 6-án, négy nappal 82. születésnapja előtt szívrohamban elhunyt.

Von Kármán tudományos öröksége meghatározó a modern repüléstudományban, rakétatechnikában és az űrkutatás fejlődésében.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Magyarország bunkerjei, avagy milyen titkok rejtőznek a föld alatt?
A felújított Corvin Áruházban szálloda és gasztronómiai központ nyílik 2025-ben