Mennyire biztonságos egy atombunker valójában?

Az atombunker mindentől megvéd?

Oroszország folyamatos nukleáris fenyegetései közepette egyre többen érdeklődnek az atombunkerek iránt. Magyarországon is található több ilyen menedékhely, a nagyobb katonai jelentőségű országokban pedig kifejezetten nagy figyelmet fordítanak rájuk. De ha beütne a krach, ténylegesen megvédenének minket egy atombombától?

Régi atombunkerek, új bombák

A bunkerek a hidegháború idején jöttek létre, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió a nukleáris fegyverekkel készültek egy esetleges háborúra. Mindkét ország kormánya olyan programokat dolgozott ki, amelyek célja óvóhelyek építése volt a nagy középületekben, valamint arra ösztönözték a magánszemélyeket, hogy építsenek bunkereket az otthonaikban vagy azokon kívül, írja az ICAN.

A modern nukleáris fegyverek teljesen különböznek a 20. század közepén használtaktól. A nukleáris fegyverek ma már sokkal erősebbek, főként azért, mert más reakcióval robbannak fel, mint a második világháború és a hidegháború idején. Az 1950-es évek atombombáinak magja a radioaktív plutóniumból vagy az urán-235 izotópból készült, amelyben az atomok a hasadása során szétváltak, hatalmas robbanást okozva. Ezek a bombák az atombombák vagy hasadóbombák néven ismert nukleáris fegyvertípus voltak.

„Ezeknek az eszközöknek a mérete sokkal kisebb volt, nagyságrendekkel kisebb, mint a jelenlegi nukleáris fegyvereké” – mondta Norman Kleiman, a Columbia Egyetem sugárvédelmi tisztképző tanfolyamának igazgatója a Live Science-nek.

Nem egy lépték

Most azonban olyan bombákat használunk, amelyek a hidrogénfúzióra támaszkodnak a robbanás létrehozásához. Ezek a bombák a leírt atomrobbanást pusztán egy nagyobb, termonukleáris robbanás kiváltására használják. Ennek a robbanásnak akár 160 kilométeres robbanási sugara is lehet, míg a Hirosimában és Nagaszakiban használt bombák robbanási sugara 1,6 km volt.

„Ha 600 mérföld [1000 km] távolságra vagy egy termonukleáris robbanószerkezettől, talán egy óvóhely segíthet rajtad” – mondta Kleiman. „De ha bárhol a robbanás sugarán belül vagy, a lökés, a hő, a robbanás – ezek ki fognak csinálni.”

És még utána jönne a sugárzás

Kleiman szerint lehet olyan bunkert építeni, amely megvéd a sugárzástól. A falakat 1-1,5 méter betonnal és acéllal, valamint ólommal kell kibélelni. Ezt az ólmot beágyazzák az óvóhely falaiba és ajtónyílásaiba, így egy ép bunker kevéssé veszélyezteti a benne tartózkodókat. Ráadásul a bejáratnak „cikkcakkosnak kell lennie”. A sugárzás egyenes vonalakban terjed, így egy cikk-cakkos bejárat elhárítja a sugárzást.

Peter Caracappa, a Columbia Egyetem sugárbiztonsági programjának ügyvezető igazgatója három összetevőre bontotta az óvóhely védelmi képességét: Hatékony-e a szerkezet, hogy ellenálljon egy robbanásnak és az időjárási sugárzásnak? Mennyi anyag van köztünk és a robbanás által kibocsátott sugárzás között? Mennyire képes távol tartani a radioaktív csapadékot, vagyis a nukleáris robbanás során keletkező és felszabaduló anyagot?

A halálos sugárzás a robbanás után még napokig fennáll, így ha túlélnéd a kezdeti robbanást, a radioaktív sugárzás elkerülése érdekében a bunkerben kell maradnod. Az óvóhelynek tehát nem csak ellátással kell rendelkeznie arra az időre, amíg ott kell maradni – Kleiman szerint körülbelül egy hétig -, hanem szellőznie is kell, anélkül, hogy sugárzás jutna be. Ez a becsült időtartam attól függ, hogy az óvóhely milyen messze van a robbanástól. Ez azonban „nem jelenti azt, hogy biztonságos, csak azt, hogy a sugárzás szintje elég alacsony ahhoz, hogy ne haljunk bele akut sugárfertőzésbe” – folytatta Kleiman.

Mi a helyzet itthon?

Magyarországon a szakértők szerint Budapest lakosságának körülbelül 40%-a találhatna ideiglenes védelmet földalatti atombunkerekben. Az azonban nem ismert, hogy ezek a bunkerek pontosan hol találhatók, mekkora befogadóképességgel rendelkeznek, és milyen időtartamra biztosítanak menedéket. Vidéken az infrastruktúra még ennél is hiányosabb. A fővárosban talán a legismertebb földalatti létesítmény az úgynevezett F4-es objektum, amelyet Rákosi-bunkerként is emlegetnek. Ez a Szabadság tér és a Kossuth tér alatt húzódik, és kapcsolódik a metróhálózathoz. Az óvóhely néhány száz ember számára biztosíthatna védelmet egy esetleges támadás után, de kérdéses, hogy meddig.

Az F4 objeltum. Fotó: Wikimedia Commons/Christo

Kevesen tudják, hogy a metrórendszer nem csak közlekedésre alkalmas, hanem hidegháborús időkből származó óvóhelyek hálózata is egyben. Bár sok lakos talán nem is tud a létezésükről, ezeket a földalatti atombunkereket úgy tervezték, hogy ellenálljanak egy atombomba robbanásának is.

Ha szeretnél többet megtudni a magyar atombunkerekről, javasoljuk Magyar atombunkerek – mennyien férnénk el bennük? című cikkünket, míg specifikusan a metró óvóhelyeiről Ez Magyarország legnagyobb atombunkere című cikkünkben olvashatsz.

Ez is érdekelhet:

• Trump koncentrációs táborrá alakítja az USA legszörnyűbb börtönét?
• Annyi radioaktív folyadékot ivott ez a férfi, hogy szó szerint leesett az állkapcsa