Rejtélyes körmintát fedeztek fel a tengerfenéken

De a furcsa kör egészen más volt, amire számítottak.

1995-ben búvárok egy különös mintára lettek figyelmesek a japán Amami Ōshima szigetnél. A tengerfenéken egy hatalmas kört fedeztek fel, amely látszólag a homokba volt vésve. Senki sem tudta, hogy honnan származik, vagy hogy ember, más állat vagy természeti folyamat műve-e. Ezeket a jelenségeket rejtélyes köröknek nevezték el.

Egy tudóscsoport elindult, hogy utánajárjon, és közel harminc év találgatás után 2011-ben elsőként azonosították, mi áll az egész mögött: egy kis gömbhal, amely mindössze 12 centiméteres testével valahogyan képes egy 16-szor nagyobb kompozíciót létrehozni, mint a mérete, írja a Smithsonian Magazine. A Torquigener albomaculosus nevű fajt hivatalosan csak 2015-ben írták le.

Kép: Martijn Klijnstra/ Animalia

Hogyan és miért rajzolja a körmintát a gömbhal?

A tudósok két megfigyelési területet állítottak fel a homokos tengerfenéken a Seisui strand és a Katetsu strand mellett. Sikerült rögzíteniük a hímek szaporodási gyakorlatát az előkészítéstől egészen az ikrák gondozásáig, összesen 10 szaporodási eseményt összeadva.

Mindegyik egy-egy minta létrehozásával kezdődött a tengerfenéken, és hét és kilenc nap közötti időtartamot vett igénybe. A mell-, végbél- és farokúszójukat használva körbe-körbe úszkáltak, mielőtt kívülről befelé haladó vonalakat adtak volna hozzá, amelyek sugárirányú csúcsokat és völgyeket alkottak.

Meglepő módon még kifinomultabb részleteket adtak hozzá azáltal, hogy időnként megállították az uszonyok csapkodását, ami azt jelenti, hogy a völgyek nem voltak végig egyformák. Ezek a völgyek és csúcsok egyre határozottabbá váltak, minél tovább dolgoztak. És az úszásmód felkavarta a homokot, a legfinomabb részecskéket a középpont felé hozva.

A tudósok azt is észrevették, hogy a hímek alkotásaik csúcsait kagylódarabkákkal díszítették, ügyelve arra, hogy mindent eltávolítsanak, ami az építményük közepén volt. A nőstények csak aközben kezdték meglátogatni alkotásaikat, hogy ezeket az utolsó simításokat végezték.

Mi a fészek funkciója?

Amikor egy nőstény megközelítette a szerkezetet, a hímek körbeúszták, hogy felkavarják a finom homokot a közepén. Ha a nőstény belépett, a hím visszahúzódott, mielőtt ismételten a nőstény felé sietett volna. Ha a nőstényt megfelelően lenyűgözte, és párzásra került sor, az ikrákat a fészekké vált alkotásuk középső részébe rakta le.

„Az ebben a tanulmányban vizsgált gömbhalfajoknál a fészek három olyan szokatlan jellemzőt mutatott, amelyekről még soha nem számoltak be halaknál” – írták a Nature folyóiartban megjelent tanulmány szerzői. „Először is, a fészekhelyen kívül sugárirányban egymáshoz igazodó csúcsok és völgyek jöttek létre; másodszor, a csúcsokat kagylótöredékek díszítették; harmadszor, a fészekhelyen finom homokszemcsék gyűltek össze, hogy szabálytalan mintázatot hozzanak létre. Mindhárom jellemzőt a párzás előtt fejezték be és tartották fenn, amikor a nőstények meglátogatták a fészekhelyet, és ezt követően összeomlottak.”

A minták emberi szemmel nézve gyönyörűek, de egy nőstény gömbhal számára talán az nyeri el igazán a tetszését, ami a közepén ül. A hím viselkedése és az alkotás alakja mind hozzájárul ahhoz, hogy a finom homokszemcsék a kör közepére vándoroljanak, ahol szerencsés esetben egy nőstény lerakja az ikráit.

Ez is érdekelhet:

• Magyarország sivatagi homokdűnéi a Kiskunságban
• Mit keres egy emberszerű ‘arc’ a Marson?
• Egy aggasztó tanulmány szerint a mikroműanyagok sokkal gyakrabban fordulnak elő az agyban