A leghíresebb magyar végre állandó kiállítást kapott: a Puskás Múzeumban jártunk – képek

A magyar labdarúgás napjára (november 25.) időzítve az elmúlt esztendőben nyitott meg a Puskás Múzeum, amely az egykori Népstadion volt toronyépületében kapott helyet állandó kiállításként. A gyűjtemény a magyar labdarúgás egyértelműen legismertebb játékosának, a nemzet ikonikus sportolójának emlékét hivatott ápolni, nem hagyva ki természetesen az „aranycsapat” többi tagját sem, hiszen a labdarúgás mégiscsak csapatsportág. 

A Magyar Sportújságírók Szövetségének szervezésében, ezúton is köszönet érte, lehetőségem nyílt többedmagammal megtekinteni a kiállító teret és bejárni a főváros valószínűleg legfiatalabb múzeumát.

A múzeum valljuk be elég régóta tátongó lyukat hivatott betölteni, Puskás Ferenc akármekkora csillag is volt a világ vagy minden magyar szívében, mégiscsak emigráns volt és mint ilyen, a hatalom „ellensége” kultuszát tiporták és nem támogatták. Miközben ezeket a sorokat gépelem éppen Mező Gábor – aki többek között a rendszerváltáskor átmentett politikai hálózatokat kutatja – osztott meg egy érdekes írást arról, hogy 72-ben Vitrayék, hogyan vágták meg a Puskással Madridban készített interjút, és hogyan vetítették le azt úgy, a „Csak ülök és mesélek” című műsorában, hogy abból az jöjjön le, Puskás elfelejtette a magyarokat, és már az évszázad mérkőzésére sem emlékszik. (Akit kicsit hosszabban is érdekel ez a történet érdemes elolvasni a bejegyzést itt.) 

Beszédes, hogy Európa számos tévétársaságának megannyi interjúja volt a leghíresebb magyar labdarúgóval, de a magyar televízió archívuma nem rendelkezett ilyennel. Illetve ez sem teljesen igaz, de ami elkészült nem mehetett adásba, például Koltay Gábor 1985-ös anyaga a „Szép volt fiúk” első része. De a tiltólistás anyagok sorát gazdagítja Surányi András 1982-re elkészült filmje az Aranycsapat is. Egyébként Öcsi bácsi ekkor látogatott haza először 1956 után, 1981-ben amikor már enyhült a diktatúra, olyannyira, hogy június 6-án egy gálamérkőzésen is pályára lépett majd 70 ezer ember előtt a Népstadionban.

Puskás Múzeum a Puskás Arénában

És ha már Népstadion, bár a kezdőkör egészen pontosan ugyanott van és amint korábban említettük a régi stadionból a toronyház is megmaradt, ma már a száguldó őrnagyról elnevezve Puskás Arénának hívják a nemzeti stadionunkat. Ez a mozzanat kétségkívül szép gesztus, ami adta magát, mégis az életmű egy helyen történő bemutatása lett volna az, ami sokak szerint megkövetelt volna Puskás Öcsi emléke és a szurkolók kívánalma is már hosszú ideje. Napjainkban pedig elérkezett az idő, amikor mind a szándék, mind az anyagi lehetőség adott volt egy ilyen emlékhely kialakítására. Kíváncsian vártuk hát, hogy beléphessünk a múzeum területére, ahol a merev tárlatvezetés helyett egy kellemes beszélgetéssel egybekötött séta vehette kezdetét, amihez bármelyik ott lévő sportújságíró kolléga hozzátehette a maga gondolatát vagy plusz információját.

A múzeum négy emeleten helyezkedik el, és mint ilyen természetesen lehetőség van lifttel való közlekedésre is, aki azonban megmászná a lépcsőket plusz élményekkel gazdagodhat, hiszen a lépcsőházban egy folyamatosan mozgó egyfajta páternoszteren elhelyezve relikviák, korabeli emlékek váltakoznak, és a falon is egykori csapattársak, kortársak fotói vannak elhelyezve.

Az első emeleten Puskás életéből láthatunk megannyi fotót nyolc hengeralakú ledoszlopon folyamatosan váltakozva, a falakon idézetek és videós anyagok. A terem négy sarkában Puskás életének négy fontos helyszíne és azon belül is éppen aktuális lakóhelye elevenedik meg. Úgy, mint a kispesti szülőház, a zuglói lakás, a család madridi lakóhelye, és a hazatérés utáni első kerületi ingatlan. A szobákban többek között eredeti berendezési tárgyak és megannyi relikvia a vitrinekben, érmek, ajándékok, serlegek.

A második emelet a helsinkiben olimpiai győztes csapatnak van szentelve, külön-külön tér biztosítva a csapat minden tagjának Zakariás, Bozsik, Lóránt stb… szintén korabeli kép és hangfelvételek, valamint megannyi idézet és adat (minden játékos pályafutásának főbb állomásai, posztja stb.), a terem közepében pedig maga a kupa. A kiállítás interaktivitása itt is megjelenik, aki szeretné digitális formában is sok információhoz juthat hozzá az erre kijelölt paneleken. Nekem ez az emelet volt a személyes kedvencem.

A harmadik emelet aztán egy kicsit kiszakít a szűken vett labdarúgásból és labdarúgóktól, hiszen ez az emelet elsősorban a kor politikájának és sportpolitikájának van szentelve, szintén igen igényes megjelenésben. Távozáskor egy kolléga megjegyezte, hogy „elpolitikázták” ezt az emeletet. Ezt bizony el, mégpedig azért, mert Puskás, az aranycsapat, vagy bármelyik akkori sportolónk elválaszthatatlan az akkori politikai történésektől. Az életüket jelentősen és drasztikusan befolyásolták ugyanis a kor politikai döntései és eseményei. Kinek a sorsa lehetne jobb példa erre, mint maga Puskás Ferencé, aki az 1956-os események után Spanyolországba emigrált. Ahogyan a korabeli sajtó megírta, még emigrálni is a legreakciósabb Spanyolországba sikerült. De megemlíthetjük Szűcs Sándort az Újpest koncepciós perben elítélt, majd 1951-ben kivégzett labdarúgóját. A korabeli sportot annak minden előnyével és hátrányával áthatotta a politika és mint ilyen úgy gondolom nem túlzás egy emeletet szentelni neki. Még úgy is, hogy felteszem kevesen vannak, akik részletesen minden képet megnéznek és minden feliratot elolvasnak a falakról, de egy hangulat, egy érzés mindenképp megérint ebben a teremben.

A legfelső emelet elsőre meghökkentően hat, hiszen egy koromfeketére festett szoba közepén jelentős megvilágítással egy Fiat sportautót helyeztek el, kétségkívül mutatós darab, de első ránézésre nem értettem mit keres ott. Egy Puskás ábrázoló korabeli plakát segít azonban megmagyarázni a dolgot, Puskás Ferenc olaszországi nyaralása idejére kapta a járgányt (válójában egy ugyanilyet, mert nem konkrétan a kiállított darabot) az egyik szponzorától. A szinten a számomra elhagyható kiállítási tárgy mellett 3 teremben korabeli felvételek forognak mérkőzésekről, kommentárral és magyarázatokkal egyetemben. Valamint két anekdota került még a falra, az egyik a csapat találkozását idézi fel az akkor már az estorili emigrációban élő Horthy Miklóssal a Portugália-Magyarország (2:2) mérkőzés után, míg a másik az 1952-es bécsi békekongresszus és Puskás Öcsi esetét eleveníti fel Karinthy nyomán. Lefelé menet a lépcsőház másik oldalát választottam, hiszen itt, mint ahogy felfelé, szintén jár egy másik páternoszter és mások képei díszítik a falat. Távozáskor épp 4-5 spanyol fiatal érkezett a kasszához, ebből felvetődött bennem a kérdés kik lehetnek még potenciális célközönség a magyar sportrajongókon kívül.

Ha elvetődőm egy-egy nagyobb városba, én is szeretem megnézni a helyi csapat stadionját, így a múzeum elhelyezkedése adja magát, így van ez a San-Siroban, a Bernabeuban és sorolhatnánk. A múzeumhoz bizony oda kell találni, de valljuk be ez nem okozhat problémát azok számára, akik tudják mit keresnek, mint ahogyan a spanyol fiatalok is megtalálták. Innentől kezdve pedig tulajdonképpen marketing kérdés a történet, megfelelő ajánlatokkal beilleszteni a turistáknak szóló programfüzetekbe, kellő számú érdeklődő esetén közvetlen buszjáratokkal megtámogatni az elérhetőséget, de ezt már bízzuk a múzeum csapatára.

Összegezve egy igényes kiállítás született egy ikonikus helyszínen és épületben, amit érdemes megtekinteni minden sportrajongónak, további részletek a Puskás Múzeum hivatalos oldalán.

írta: Sőtér Dávid sportújságíró

ez is érdekes lehet:

72 éves a 20. század futballmérkőzése

Világsztár labdarúgók, akik sosem kaptak Aranylabdát – 1. rész