A hóvirág birodalmának szomorú múltja: elpusztult corvinák, megsemmisült kastély. De hol található ez a meseország?

Februárban a tavaszt várók igazán tűkön ülhetnek, a természet ébredését hozó évszak már a bemelegítés fázisában van. Ebben az időszakban fontos szerephez jutnak azok a korán virágzó növények, melyek egyértelműen jelzik az enyhülés közeledtét. Közülük is a legjelentősebb a hóvirág, ő az egyik első hírnök, ráadásul különös szépsége és ártatlan bája igazán szívmelengető. A hóvirágok azonban veszélyeztetetté váltak.

Hóvirágmezők, Fotó: Mayer Jácint

A hóvirág védett

A probléma jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy immár húsz éve államilag is elismert védelem alatt állnak ezek a kecses kis virágok. 2005 augusztusában a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával életbe lépő 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet értelmében a vadon élő hóvirág (Galanthus) “természetvédelmi szempontból jelentős növényfajjá” lépett elő, innentől fogva példányainak leszakítása tilos. Ez a tilalom egyébként a virágra, és a föld alatt megbújó hagymára is érvényes.

A kastélypark, Fotó: Mayer Jácint

A védettség alá vonás okai prózaiak, a mutatós virág korábban igen nagy népszerűségnek örvendett, természetjárók, és aluljárókban, utcasarkokon árusító nénikék szedték nagy lelkesedéssel, ami ugyan nem szép dolog, de ettől még nem lett volna feltétlen veszélyben a hóvirág. Az igazi baj az ipari méreteket öltő kitermelés volt, nem egyszer a “leleményes” vállalkozók munkagépekkel gyalulták le a termőhelyek földjének felső rétegét, hogy hagymák mázsáit nyerjék ki, melyeket aztán jellemzően exportáltak, elsősorban Hollandiába. A hagymák később többek közt nálunk is kereskedelmi forgalomba kerültek.

A mára már nemlétező kastélyban, Fotó: Mayer Jácint

Budapesthez közeli egyik legnagyobb összefüggő hóvirágmező Alcsúton található, az Arborétumban, Habsburg József nádor egykori kastélyparkjának területén.

József nádort kiválóságáért a reformkorban, a Magyar Királyság fejlődéséért tett történelmi léptékű érdemei után „a legmagyarabb Habsburg” néven említik, és ezt legpozitívabb értelemben kell érteni. Róla mondják, hogy osztráknak született, magyarként halt meg, azonban ha pontosak akarunk lenni, akkor osztrák főhercegnek született, de magyar polgárként halt meg.

A kastélysziget, Fotó: Mayer Jácint

Amikor József nádor 1818-ban püspökladányi uradalmát az alcsúti birtokra cserélte, egy elhanyagolt, elvadult területen kezdte megvalósítani terveit. Kilenc puszta kiépítésével mezőgazdálkodásra és állattenyésztésre rendezkedett be.

Az alcsúti kastély 19. század végén, Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

Elsőként (1820-1827) a birtok közepén az ország talán legszebb klasszicista kastélya készült el Pollack Mihály tervei alapján. Körülötte a kor divatjának megfelelően nagyvonalú tájképi kertet alakítottak ki, mely a nádor, majd fia kertépítő szenvedélyének és sikeres honosítási kísérleteinek köszönhetően az egyik legpompásabb hazai arborétummá fejlődött. A kert tervezése Tost Károly schönbrunni kertmester nevéhez fűződik, akivel együttműködve József nádor is bekapcsolódott a tervező munkába. Angolkert stílusú, vagyis tájképi kertet alakítottak ki, ahol a kertépítészet a táj természetes formáit utánozza.

A főhercegi kastély kápolnája, Fotó: Mayer Jácint

Belső tereiben a reprezentációs helyiségek és a családi magánlakosztályok egyaránt gazdagon díszítettek, műtárgyakkal, iparművészeti alkotásokkal gondosan berendezettek voltak. Itt kapott helyet József nádor fegyvergyűjteménye, a családi képtár, a könyvtár és levéltár is. A kastélyegyütteshez tartozott egy Stornó Ferenc által tervezett neoromán kápolna és egy Ybl Miklós tervezte hatalmas üvegház is, külön narancs- és kaktuszházzal.

19.sz. végén a kastély pálmaháza, Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

Sok egzotikus fát telepítettek, amelyek azelőtt az országban ismeretlenek voltak. Ezért is nevezték az alcsúti kertet a hazai növényhonosítás Mekkájának. Ez időben került be a ma már közismert és elterjedt fák nagy tömege, például a kor divatfái, az azóta hatalmas méretűvé nőtt platánok. Innen Alcsútról származtak a városligeti, a Margit-szigeti és az egykori Andrássy úti platánok.

Tavat alakítottak ki, mely öblös torkolataival hullámvonalas partvonalat kapott. A nyolcas alakú Klotild-sziget partvonal menti sétaútjaival, hortenziaágyásaival és mocsári ciprusaival, lugasokkal a család kedves pihenőhelye lett.

Tóparti idill télen, Fotó: Mayer Jácint

A kastély utolsó lakói József Ferenc főherceg, és felesége, Anna Mónika szász királyi hercegnő voltak, akik 1944-ben, pár nappal a szovjetek alcsúti bevonulása előtt menekültek el, a kastély berendezését és értéktárgyait – a későbbi visszatérésben bízva – hátrahagyva.

A családtagok szinte semmit nem vittek magukkal, nehogy rossz példát mutassanak. Abban a hiszemben távoztak, hogy hamarosan haza is térhetnek. Az értékeket elásatták palotájuk kertjében, amelyeket – mikor kiderült, az arisztokraták mégsem jöhetnek vissza – ki is szedtek azok, akik pontosan tudták, mit és hol kell keresni. Volt, aki óvni akarta a pusztulástól, mások pedig a hasznot reméltek belőle.

Télvégi ébredezés, Fotó: Mayer Jácint

Ezek mellett még nagyobb baj, hogy a kastély a frontvonal átszaladása után hamarosan, ismeretlen körülmények között leégett. A 150 szobányi pompás épületért önmagában is kár volt, de vele együtt megsemmisült a könyvtár – 64 ezer kötetével, és 5 corvinájával –, a levéltár, a bútorzat és minden, ami éghető. A család tudni véli, hogy a tűz személyes okokból egy helyi emberhez köthető, aki az első kommunista volt a községben.

1949 után elrendelik a romos falak bontását is, tégláit saját építkezésekre osztják szét. A megmaradt kiegészítő épületek a helyi termelőszövetkezet kezelésébe kerülnek. Ma helyreállított kápolnája és a főépület mutatós homlokzati portikusza emlékeztet bennünket a hóvirágok és szépséges parkerdő egykori méltóságos múltjára.

Forrás:

Az alcsúti kastély és park rövid története régen és a rendszerváltozás után In: Gondolta volna?

kertesz.blog.hu

alcsuti-arboretum.hu