Hibát találtak Newton törvényeinek fordításában majdnem 300 év után

Amikor Sir Isaac Newton 1687-ben megfogalmazta híres mozgástörvényeit, talán nem is sejtette, hogy három évszázaddal később is beszélni fognak róluk. Latin nyelven írt munkájában három univerzális elvet vázolt fel, amelyek leírják a testek mozgását a világunkban.

Ezek a törvények azóta számos fordításon és értelmezésen mentek keresztül. Daniel Hoek, a Virginia Tech filozófusa pedig felfedezte, hogy az első törvény pontos szövegezése talán nem volt megfelelően értelmezve. A 1729-es angol fordításban ugyanis elmondása szerint egy „ügyetlen félrefordítást” talált, amely a latin „quatenus” szót, ami annyit tesz, „amennyiben”, a „kivéve, ha” kifejezéssel helyettesítették. Hoek szerint ez a különbség alapvető fontosságú.

Sir Isaac Newton portréja 1689-ből. Forrás: Wikimedia Commons

Az eddigi értelmezés szerint egy test egyenes vonalú mozgást végez vagy nyugalomban marad, amíg egy külső erő nem hat rá. Ezzel szemben Hoek új olvasata alapján minden mozgásváltozás – minden rázkódás, dőlés és gyorsulás – külső erők következménye, írja a Science Alert.

Hoek egy blogbejegyzésében kiemelte, hogy azáltal, hogy visszahelyezték ezt az elfeledett szót, a kutatók visszaállították a fizika egyik alapvető elvét annak eredeti állapotára. Azonban ez a fontos korrekció egyelőre nem terjedt el széles körben. Hoek megjegyzi, hogy sokan túl radikálisnak tartják az új értelmezést, míg mások úgy vélik, hogy annyira nyilvánvalóan helyes, hogy már nem érdemes érvelni mellette.

Az átlagember azonban akár azt is gondolhatja, hogy ez csak fölösleges szócséplés, és Hoek maga is elismeri, hogy az újraértelmezés nem változtatja meg a fizikát, de alaposan megvizsgálva Newton írásait világossá válik, mit is gondolt a tudós abban az időben. „Sok tinta ment el arra a kérdésre, hogy valójában miért is van szükség az inercia törvényére” – mondta Hoek, aki diákként maga is zavarba jött azzal kapcsolatban, mire is gondolt Newton.

Egy Newton-inga. Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

Ha elfogadjuk a hagyományos fordítást, miszerint a testek egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek addig, amíg erő nem hat rájuk, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon miért írt Newton olyan törvényt a külső erők nélküli testekről, amikor ilyen sosem létezik a világunkban. Elvégre a gravitáció és a súrlódás mindig jelen van. George Smith filozófus szerint „az első törvény lényege az erő létezésének következtetése”. Newton három konkrét példát is hozott az első mozgástörvényének illusztrálására, amelyek közül a legérdekesebb egy pörgettyű példája. Ahogy tudjuk, ez lassulni kezd egy szűkülő spirálban a közegellenállás miatt.

„Ezzel a példával Newton kifejezetten azt mutatja be nekünk, hogyan alkalmazható az első törvény olyan gyorsuló testekre, amelyek erőknek vannak kitéve – tehát valójában olyan testekre vonatkozik, amelyek a valóságban léteznek” – írta Hoek.

Ez az újraértelmezés hangsúlyozza Newton egyik legfontosabb elvét, amely szerint a bolygók és csillagok ugyanazokkal a fizikai törvényekkel működnek együtt mint a Földön lévő tárgyak. „Minden sebességváltozás és irányváltozás – az atomoktól kezdve a forgó galaxisokig – Newton első törvénye által szabályozott.”

Sir Isaac Newton azonban nemcsak a mozgástörvényekkel foglalkozott, hanem maradandót alkotott az optikában, feltalálta az integrál- és a differenciál-számítást, ráadásul azon is elgondolkodott, mikor fog bekövetkezni a világvége.

Érdemes elolvasni:

• Ez a 8 ősi írás még megfejtetlen, és valószínűleg az is marad
• Libényi János kis híján megölte Ferenc József császárt
• Bebizonyosodott Szent István legendája egy bodajki leletből