James Croll: A világ legokosabb gondnoka, aki megjósolta az antarktiszi jégtakaró vastagságát

James Croll, a klímatudomány úttörője 200 évvel ezelőtt született viszonylagos szegénységben Perthshire-ben, Skóciában. Bár a tudományos körökön kívül kevéssé ismert, Croll jelentős mértékben hozzájárult a modern klímatudomány és a jégkorszakok történetének megértéséhez.

Hánytatott gyerekkor

Croll 1821. január 2-án született Little Whitefieldben, egy kőműves és földműves fiaként. Gyermekkora tele volt nehézségekkel, hiszen családját kitelepítették, és egy kisebb földterületre kényszerültek költözni. James egészségi problémákkal küzdött, és mindössze három évig járt iskolába, alig tudott írni-olvasni, amikor abbahagyta tanulmányait, írja a The Courier.

James Croll. Kiemelt kép: Luis Alberto 9919

Élete során James Croll számos munkát végzett, többek között ács, kávékereskedő, biztosítási ügynök és újságíró is volt. Fordulópontot jelentett számára, amikor 38 éves korában gondnoki állást kapott a glasgow-i Anderson College-ban. Ez a munka hozzáférést biztosított számára a kollégium könyvtárához, aminek segítségéel elmélyülhetett a tudományos kutatásokban.

Egyedül tanulta a tudományos gondolkodást

Croll autodidakta módon tanulta meg a tudományos gondolkodást, és hamarosan elkezdte publikálni tudományos cikkeit. 1864-ben jelentette meg áttörést jelentő tanulmányát “A jégkorszakok során bekövetkező éghajlatváltozás fizikai okairól” (“On the Physical Cause of the Change of Climate During Glacial Epochs”) címmel. Ebben azt javasolta, hogy több jégkorszak is volt, amelyeket részben a Föld Nap körüli pályájának változásai, a Föld tengelyferdesége és a mágneses pólusok “imbolygása” idézett elő.

Elméletei megelőzték korát. James Croll megjósolta az antarktiszi jégtakaró vastagságát, mielőtt bárki járt volna ott, és kiszámította az amerikai hegyek eróziójának mértékét a Mississippi torkolatánál található üledékek alapján. Munkássága során 92 tudományos cikket és négy könyvet írt, köztük legfontosabb művét, a “Climate & Time” című könyvet 1875-ben.

Számos elismerésben részesült

Croll számos elismerésben is részesült: 1876-ban a Royal Society tagjává választották, a New York-i Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett, és a St. Andrews Egyetem tiszteletbeli fokozatot adományozott neki. Azonban egészségi problémái miatt 59 éves korában kénytelen volt visszavonulni.

James Croll 1890. december 15-én hunyt el Perthben. Bár elméletének egyes elemei tévesnek bizonyultak, munkássága megnyitotta az utat a Nap és a Föld éghajlata közötti kapcsolatok megértéséhez, utat mutatva olyan későbbi tudósoknak, mint például Milutin Milankovitch.

Croll története bizonyítéka annak, hogy a nehéz körülmények és az oktatás hiánya ellenére is lehetséges jelentős tudományos eredményeket elérni. Munkássága ma is releváns, különösen a klímaváltozással kapcsolatos növekvő aggodalmak fényében. Az olyan szervezetek, mint a Royal Scottish Geographical Society, ma is őrzik emlékét, és igyekeznek megismertetni életét és munkásságát az új generációkkal.

Érdemes elolvasni:

• Milyen íze van a plutóniumnak? Egy vegyész megkóstolta
• 10 ezer év múlva érkezne a következő jégkorszak, de lehet, hogy soha nem lesz több
• Kínai tudósok megtalálták az anyagot, ami 60 ezer évig ellátná őket energiával