A fehér kínzás: Egy erőszak nélküli módszer, amely kiirtja az ember személyiségét

A történelem folyamán megtanultuk, hogy az ember akkor a legtalálékonyabb, amikor másoknak kell szenvedést okozni, és könnyen lehet, hogy nincs egyszerűbb és hatékonyabb annál, mint amit az irániak tettek a nyolcvanas évek elején.

Ez a kegyetlen kínzási módszer a pszichológiai szintű büntetést részesítette előnyben, szemben a görögök, a nyugat-európaiak és a perzsák által kidolgozott, fizikai fájdalmat okozó kínzóeszközökkel szemben. A foglyokat hónapokig, sőt akár éveken keresztül magánzárkában tartották, egyedülállóan félelmetes körülmények között. A módszert az iráni Forradalmi Gárda tagjai alkalmazták a politikai reformkísérletre való válaszcsapásként.

De miért is volt olyan félelmetes a fehér kínzás?

A foglyokat nem egyszerűen fehér színű cellákban helyezték el, a ruhájuk és az ételük – fűszerezetlen rizs, amelyet stílusosan fehér eldobható tányéron szolgáltak fel – is ilyen színű volt. Hogy mindezt fokozzák, a cellákban található neoncsöveket úgy helyezték el, hogy ne keletkezzenek árnyékok, miközben minden felület sima. Ráadásul a bent lévők semmilyen hangot sem hallhattak, mivel az őrök párnázott cipőben közlekedtek, a foglyok körül pedig hangszigetelt falak, padló és mennyezet volt, derül ki a LadBible beszámolójából.

Az pedig, hogy a fogvatartottakra milyen hatással volt a fehér kínzás, jól mutatja, hogy nem feltétlenül kell mindig erőszakhoz folyamodni, ha a cél az emberek megtörése. A nagyrészt újságírókból álló áldozatok egy idő után teljesen személytelenné válhattak, és hallucinációkat vagy pszichózist is tapasztalhattak. Az iráni rezsim célja az volt, hogy aláírják a vallomásokat és részletezzék politikai hovatartozásukat.

Képernyőfotó: Shrouded Hand/YouTube

Az egyik áldozat is beszámolt a börtönben töltött időszakról

Az iráni fehér kínzások ezen időszakának vitathatatlanul leghíresebb fogvatartottja Amir Fakhravar volt orvostanhallgató, akit az Evin börtön egyik „titkos” fogvatartási központjában tartottak fogva. A CNN-nek 2008-ban elmondta, hogy az egész cella, a padló, a ruháik, de még a fény is fehér volt, a nap 24 órájában. „Az ételünk is fehér rizs volt. Nem láttunk semmilyen színt, és nem hallottunk semmilyen hangot. Nyolc hónapig voltam ott, és ezek után már nem emlékeztem apám és anyám arcára. Amikor kiengedtek a börtönből, nem voltam normális ember.”

Az Amnesty International jelentésében az áll, hogy a kínzás során az áldozatok senkivel sem kommunikálhattak, így például, ha Fakhravarnak a mosdót kellett használnia, egy fehér cédulát kellett a cella ajtaja alatt átcsúsztatnia, ezzel jelezve az őröknek, akik olyan lábbelit viseltek, amely minden hangot elnyomott. Emellett pedig megtiltották neki, hogy bárkivel is beszéljen.” Az újságíró akkor még csak 17 éves volt, amikor a rendőrség letartóztatta, mert bírálta az ország rendszerét, de nem tudta felfogni, hogy a reformokért való könyörgése miért váltott ki ilyen gonoszságot.

„Ez volt a kérdés számunkra. Megkérdeztem a kihallgatómtól, hogy mit akarnak tőlünk, de miután ezt többször is megtapasztaltam, rájöttem, hogy félelmet akarnak kelteni az egész iráni társadalomban. Megpróbálják átmosni az összes iráni gyerek agyát.”