Mi az a gonosz tengelye, és miért tűnik úgy, hogy az univerzum hozzá igazodik?
A kozmológia világában az úgynevezett “gonosz tengelye” évek óta foglalkoztatja a tudósokat, ráadásul két különböző kontextusban bukkan fel. Az első a galaxishalmazok mérésének ellentmondásaihoz kapcsolódik, míg a furcsább jelenség a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) sajátosságaival függ össze.
Mi az összefüggés a galaxishalmazok és a gonosz tengelye között?
A galaxishalmazok a legnagyobb gravitációsan kötött objektumok az univerzumban, és több ezer olyan galaxist tartalmaznak, mint például otthonunk, a Tejútrendszer. Ezeknek a halmazoknak a tömegét három különböző hullámhosszon mérik: röntgen, optikai és milliméteres hullámhosszokon, írja az Astronomy.
Ezek a mérések azonban gyakran ellentmondanak egymásnak. Eduardo Rozo, a Chicagói Egyetem kutatója megjegyezte, hogy bármely két mérés könnyen összeegyeztethető, de a harmadik mindig kilóg a sorból. Ezt a jelenséget nevezték el a gonosz tengelyének, mintha az univerzum szándékosan akadályozná a kutatókat abban, hogy kalibrálják a mérőeszközeiket.
Egy lehetséges megoldás lehet egy új típusú galaxishalmaz, amely optikailag fényes, de röntgensugárzásban halvány. Jim Bartlett, a Párizsi Egyetem kutatója szerint ez a felfedezés megdöbbentő, mivel felborítja a gravitáció általános elveit.
Van azonban egy furcsább jelenség is
A gonosz tengelye a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzáson jelölve. ESA-Planck Collaboration
A másik kontextusban a gonosz tengelye a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) sajátosságaival kapcsolatos. A KMH az univerzum korai állapotának lenyomata. Gyakorlatilag az első, látható fény maradványa, amely akkor keletkezett, amikor világegyetemünk mindössze 380 ezer éves volt.
A fizika standard modell szerint a világegyetem izotróp, azaz hatalmas távolságokat bejárva is lényegében mindenhol ugyanazt kellene tapasztalnunk. Azonban 2005-ben Kate Land és Joao Magueijo, a londoni Imperial College kutatói találtak valamit, ami megcáfolni látszik ezt. Egy különös mintát észleltek a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképében.
Eredményeik alapján azonban a KMH-nál megfigyelhető apró hőmérsékleti különbségek nem a véletlen műveinek tűnnek, hanem olyanok, mintha egy tengely mentén helyezkednének el. A csillagászok úgy gondolták, hogy biztosan csak a műszerek tévedtek, vagy pedig egy hatalmas objektum miatt vannak a hideg és forró foltok, ahol.
A probléma azonban nem csupán a hőmérsékletkülönbség
A tengely létezését egy korai kutatás is alátámasztotta. Michael Longo a Michigan Egyetemről több mint 1600 spirálgalaxist elemzett, és az eredményei alapján a legtöbb galaxis forgástengelye a gonosz tengelyéhez igazodik. Longo elmondta, hogy arra, hogy ez egy véletlen egybeesés lenne, csak 0,4% az esély, számolt be az akkori kutatásról a 24.hu.
Ez a minta nemcsak a KMH-nál figyelhető meg, hanem a Naprendszerrel is kapcsolatban áll. A KMH hőmérséklete kissé alacsonyabb a Naprendszer “felső” részén, és kissé magasabb az “alsó” részén, írja a Space.com. Ez a jelenség további kutatásokat igényel, hogy megértsük, vajon ez valóban véletlen egybeesés-e vagy új fizikai jelenségek jele.
A gonosz tengelye mindkét esetben arra utal, hogy az univerzum még mindig tele van rejtélyekkel. A galaxishalmazok és a KMH vizsgálata során felmerülő ellentmondások és sajátosságok pedig arra ösztönzik a kutatókat, hogy tovább folytassák a munkát, hogy jobban megértsük a világegyetem működését.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Lehet, hogy életre bukkantunk a Marson 50 éve, de rögtön el is pusztítottuk azt
Egy új szuperkontinens hozhatja el az emlősök és az ember végzetét
Dzsingisz kán unokájának levele szerint Magyarország elfoglalása után Róma következett volna
Milyen hangokat hallhatunk a Marson, és hogyan különböznek a Földön hallhatóaktól?
A fehér kínzás: Egy erőszak nélküli módszer, amely kiirtja az ember személyiségét
Ahol új ismeretségeket és ismereteket szerzel – Nagy sikerrel zárult a 10. Startup Safari
