A kozmológia világában az úgynevezett “gonosz tengelye” évek óta foglalkoztatja a tudósokat, ráadásul két különböző kontextusban bukkan fel. Az első a galaxishalmazok mérésének ellentmondásaihoz kapcsolódik, míg a furcsább jelenség a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) sajátosságaival függ össze.
Mi az összefüggés a galaxishalmazok és a gonosz tengelye között?
A galaxishalmazok a legnagyobb gravitációsan kötött objektumok az univerzumban, és több ezer olyan galaxist tartalmaznak, mint például otthonunk, a Tejútrendszer. Ezeknek a halmazoknak a tömegét három különböző hullámhosszon mérik: röntgen, optikai és milliméteres hullámhosszokon, írja az Astronomy.
Ezek a mérések azonban gyakran ellentmondanak egymásnak. Eduardo Rozo, a Chicagói Egyetem kutatója megjegyezte, hogy bármely két mérés könnyen összeegyeztethető, de a harmadik mindig kilóg a sorból. Ezt a jelenséget nevezték el a gonosz tengelyének, mintha az univerzum szándékosan akadályozná a kutatókat abban, hogy kalibrálják a mérőeszközeiket.
Egy lehetséges megoldás lehet egy új típusú galaxishalmaz, amely optikailag fényes, de röntgensugárzásban halvány. Jim Bartlett, a Párizsi Egyetem kutatója szerint ez a felfedezés megdöbbentő, mivel felborítja a gravitáció általános elveit.
Van azonban egy furcsább jelenség is
A másik kontextusban a gonosz tengelye a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) sajátosságaival kapcsolatos. A KMH az univerzum korai állapotának lenyomata. Gyakorlatilag az első, látható fény maradványa, amely akkor keletkezett, amikor világegyetemünk mindössze 380 ezer éves volt.
A fizika standard modell szerint a világegyetem izotróp, azaz hatalmas távolságokat bejárva is lényegében mindenhol ugyanazt kellene tapasztalnunk. Azonban 2005-ben Kate Land és Joao Magueijo, a londoni Imperial College kutatói találtak valamit, ami megcáfolni látszik ezt. Egy különös mintát észleltek a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképében.
Eredményeik alapján azonban a KMH-nál megfigyelhető apró hőmérsékleti különbségek nem a véletlen műveinek tűnnek, hanem olyanok, mintha egy tengely mentén helyezkednének el. A csillagászok úgy gondolták, hogy biztosan csak a műszerek tévedtek, vagy pedig egy hatalmas objektum miatt vannak a hideg és forró foltok, ahol.
A probléma azonban nem csupán a hőmérsékletkülönbség
A tengely létezését egy korai kutatás is alátámasztotta. Michael Longo a Michigan Egyetemről több mint 1600 spirálgalaxist elemzett, és az eredményei alapján a legtöbb galaxis forgástengelye a gonosz tengelyéhez igazodik. Longo elmondta, hogy arra, hogy ez egy véletlen egybeesés lenne, csak 0,4% az esély, számolt be az akkori kutatásról a 24.hu.
Ez a minta nemcsak a KMH-nál figyelhető meg, hanem a Naprendszerrel is kapcsolatban áll. A KMH hőmérséklete kissé alacsonyabb a Naprendszer “felső” részén, és kissé magasabb az “alsó” részén, írja a Space.com. Ez a jelenség további kutatásokat igényel, hogy megértsük, vajon ez valóban véletlen egybeesés-e vagy új fizikai jelenségek jele.
A gonosz tengelye mindkét esetben arra utal, hogy az univerzum még mindig tele van rejtélyekkel. A galaxishalmazok és a KMH vizsgálata során felmerülő ellentmondások és sajátosságok pedig arra ösztönzik a kutatókat, hogy tovább folytassák a munkát, hogy jobban megértsük a világegyetem működését.
Érdemes elolvasni:
- Milyen hangokat hallhatunk a Marson, és hogyan különböznek a Földön hallhatóaktól?
- A kutatók egy lépéssel közelebb kerültek a szellemrészecskék tömegének kimutatásához
- Olyan galaxisokat találhattak, amelyek létezése minden eddigi ismert modellnek ellentmondana
Source: