Noé bárkáját találták meg a török kutatók?

A törökországi leletek egybevágnak azzal, amit a Biblia Noé bárkájáról ír.

A tudósok úgy gondolják, hogy elég jelentős felfedezést tettek, amely segíthet bebizonyítani, hogy Noé bárkája valóban létezett.

Noé bárkája és az özönvíz

Noé bárkájának története a Biblia egyik legismertebb története, amely a Teremtés könyvében található, írja a Britannica. A legenda szerint Isten utasította Noét, hogy építsen bárkát, és minden állatból kettőt mentsen meg a nagy árvíz elől. A bárka menedékként szolgált volna az állatok, valamint Noé és családja számára, amíg Isten megtisztítja a földet.

Negyven nap elteltével a víz apadni kezdett, és a bárka megállt az Ararát-hegységben. Noé elengedett egy galambot, amely egy olajfalevéllel tért vissza, jelezve, hogy visszahúzódott az árvíz. Ezután Noé és családja elhagyta a bárkát, magukkal vitték az állatokat, Isten pedig szivárványt helyezett az égre, annak jeléül, hogy ígérete szerint soha többé nem küld özönvizet, hogy elpusztítsa a Földet.

Noé bárkája. Kép: Sotheby’s – Public Domain

Valós eseményen alapulhat a monda?

A tudósok már jó ideje elemeznek egy 538 láb magas geológiai struktúrát Kelet-Törökországban, az úgynevezett Durupinar-formációt, abban a reményben, hogy az bizonyítani tudja a bárka létezését. És a legújabb, 5000 éves felfedezésükkel talán jó úton haladnak afelé, hogy ezt meg is tegyék, írja a Deseret.

Az Isztambuli Műszaki Egyetem, az Andrew Egyetem és az Ağrı İbrahim Çeçen Egyetem szakértői csoportja tavaly decemberben 30 kőzetmintát gyűjtött és elemzett a területről. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy „a térségben már a kálkolitikum óta, i. e. 5500 és 3000 között emberi tevékenységet folytattak”.

„Köztudott, hogy Noé próféta áradása 5000 évvel ezelőttre nyúlik vissza” – mondta az AİÇÜ rektorhelyettese, Faruk Kaya professzor az Arkeonewsnak. „A datálást illetően azt állítják, hogy ezen a vidéken is volt élet. Ez derült ki a laboratóriumi eredményekből”.

Még semmi sem biztos

Kaya professzor megjegyezte azonban, hogy „a datálással nem lehet azt mondani, hogy a hajó itt van. Hosszú ideig kell dolgoznunk ahhoz, hogy ezt feltárjuk”.

Andrew Jones vezető kutató azt is kifejtette, hogy további bizonyítékokat kell gyűjteni, mielőtt továbbléphetnénk. „A helyszín egy aktív földáramlásban fekszik, ahol kemény telek vannak, ezért a terület védelme a legfontosabb feladatunk” – mondta a The Sunnak.

„A következő néhány évben török egyetemi partnereink roncsolásmentes vizsgálatokat fognak végezni, mint például talajmintavétel, radaros vizsgálat és más módszerek, hogy megállapítsák, hogy az általunk észlelt szerkezetek valóban ember alkotta vagy egyszerűen csak természetes képződmények.

„Csak miután elegendő bizonyítékot gyűjtöttünk össze, és megfelelő megőrzési tervvel rendelkezünk, fogjuk fontolóra venni az ásatásokat.”

Mielőtt nekilátnának az ásatásnak, a tudósoknak először geofizikai felméréseket kell végezniük. Ezek legfőbb előnye, hogy nem invazív felmérést nyújtanak arról, hogy mi van a talaj alatt, ami csökkenti a helyszín próbavágásokkal vagy kiterjedt ásatásokkal történő megzavarásának szükségességét, írja az Archaelogical Research Services. A felszín alatti jellemzők hatékony, pontos és gyors feltérképezése lehetővé teszi a régészek számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak arról, hogy hová irányítsák ásatásukat, optimalizálva az erőforrások elosztását, valamint időt és pénzt takarítva meg.

Ez is érdekelhet:

• Az elveszett kontinens 400 év után végre felfedi titkait!
• Dzsingisz kán unokájának levele szerint Magyarország elfoglalása után Róma következett volna
• Dák ezüstkincseket találtak egy erdélyi településen