A világ legrégebbi ismert receptjei a babilóniai agyagtáblákon

A világ legrégebbi receptjei a több mint 3700 éves babilóniai agyagtáblákon maradtak fenn, és bepillantást engednek az ókori Mezopotámia ízekkel teli világába.

Az emberiség már évezredek óta főz, de a receptek lejegyzése sokáig nem volt szokás. Az ókori konyhaművészet leginkább szóbeli hagyományok útján öröklődött tovább, különösen a nők között. A régészek sokáig úgy vélték, hogy Mezopotámiában sem léteztek írásban rögzített ételreceptek – az ilyen dokumentumok helyett főként gyógyászati vagy mágikus szövegeket találtak — írja Live Science.

Az elveszettnek hitt babilóniai receptek felfedezése

Az 1900-as évek elején négy babilóniai agyagtábla került a Yale Egyetemre, ám sokáig nem tudták pontosan értelmezni őket. Csak 1945-ben vetette fel Mary Hussey, hogy ezek valójában receptek lehetnek, ám a szakma ekkor még szkeptikus maradt. Végül az 1980-as években Jean Bottéro megerősítette, hogy az agyagtáblák valóban ételrecepteket tartalmaznak, bár első véleménye szerint a leírt ételek „ehetetlenek” voltak.

Ősi levesek, piték és raguk

A táblákon különböző ételek receptjei szerepeltek: húslevesek, zöldbúzával készült piték, húsos és vegetáriánus raguk, sőt egy dalosmadárral töltött pite leírása is. Az összetevők között szerepelt bárány, koriander, hagyma, fokhagyma – de néhol vér és főtt rágcsálók is előfordultak, ami a mai ízlés számára kissé meghökkentő lehet.

A receptek egyszerűsége és kihívásai a modern értelmezésben

A babilóniai receptek távol álltak a mai pontos leírásoktól: gyakran hiányoztak belőlük a mennyiségek, főzési idők vagy pontos utasítások. Egy recept például így szólt: „Húst használnak. Víz előkészítése. Hozzáadni finom sót, szárított árpakéregdarabokat, hagymát, perzsa salottát és tejet. Törjünk össze és adjunk hozzá póréhagymát és fokhagymát.”

Miért fontosak ezek a felfedezések?

Az ilyen ősi receptek tanulmányozása nem csupán a gasztronómiai múltunk iránti kíváncsiságot elégíti ki, hanem rámutat arra is, milyen szoros kapcsolatban áll az ételkészítés a kulturális identitással. Ahogy Farrell Monaco megfogalmazta: „Gyönyörű folytonosságot rajzol fel köztünk és az őseink között.”

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Hunyadi János zseniális harcmodora – Stratégia a túlerő ellen
Amit még a magyarok sem tudtak az 1848-as forradalomról