Képzeld el, hogy két éves vagy, és egyik pillanatról a másikra Kína császárává koronáznak. Ez történt Pu Jivel, akit 1908-ban, mindössze kisgyermekként választottak meg a világ egyik legnagyobb birodalmának uralkodójává. Élete a kiváltság, a manipuláció, a megaláztatás és végül a jóvátétel különös elegye lett – egy ember, akit a történelem sodort ide-oda, mígnem végül egy pekingi kertben talált békét.
1908 egy őszi éjszakáján különös menet hagyta el a Tiltott Várost Pekingben, hogy Pu Jiért, a mindössze két éves fiúcskáért menjenek. Félelemmel és sírással kísérték vissza a palotába, ahol hamarosan császárrá koronázták. A koronázási szertartás alatt a gyermek rettegve figyelte az ismeretlen férfiakat, akik előtte hajbókoltak, miközben a kedvenc dajkája, Wang ápolónő, nem lehetett mellette. A fiú egyszerűen csak haza akart menni — számolt be róla a fern.
Egy haldokló dinasztia utolsó bábja
Pu Jit nem véletlenül választották császárnak – pont az életkora tette alkalmassá. Az idős Cixi császárnő, aki évtizedeken át irányította Kínát, egy újabb irányítható bábcsászárt keresett, és a kisfiú apja, Chun herceg – gyenge és lojális – ideális régensnek tűnt. Másnap az előző császárt megmérgezték, de Cixi maga is hamarosan meghalt. Pu Ji így gyakorlatilag egyedül maradt a trónon – egy élő istenként tisztelt, ám teljesen magányos kisgyermek.
A Tiltott Város aranykalitkájában
A mindennapjai szigorú rituálékat követtek: új ruhák minden napra, eunuchok százai szolgálták ki, és még a vécéhasználatát is dokumentálták. Ugyanakkor a gyermek császár szeszélyes lett: veretett eunuchokat, fémmel töltött süteményeket akart ajándékozni, és célpontként használta szolgáit légpuskájával. Ez nem hatalom volt, csak egy eltorzult játéktér egy elzárt fiú számára.
Birodalom nélkül – a Qing-dinasztia bukása
1911-ben forradalom söpört végig Kínán, a hadsereg is fellázadt, és 1912-ben Pu Ji hivatalosan is lemondott a trónról. Az új köztársaság azonban megengedte, hogy a Tiltott Városban maradjon császári státuszban, vagyonával és személyzetével együtt. A palota azonban már csak színjáték volt – a hatalomnak látszata, de valódi ereje nem volt.
Egy angol tanár és nyugati álmok
1920 körül Reginald Johnston, egy brit tudós lett Pu Ji tanára, aki megismertette vele a nyugati kultúrát. Pu Ji ettől kezdve Henry néven emlegette magát, nyugati ruhát hordott, biciklizett, telefontréfákat űzött, és Oxfordról álmodott. De a palotabeli hatalmi körök – különösen a dajkaözvegyek – nem engedték el. Egy 16 éves fiú kénytelen volt feleséget választani négy fénykép alapján, és a menyegzője után sem érezte magát szabadabbnak.
A báb újra báb lesz – a japán megszállás alatt
A következő évek Kína széttagoltságában és háborúkban teltek. 1931-ben a japánok elfoglalták Mandzsúriát, és Pu Jit tették meg az új bábállam, Mandzsukuo császárává. Tizenegy éven keresztül újra egy idegen hatalom eszköze lett, miközben háborús bűnök történtek a nevében. 1945-ben a szovjetek elfogták, majd a kínai kommunistákhoz adták át.
A börtön, mint megtisztulás?
Pu Ji kilenc évet töltött a Fushun hadifogolytáborban, ahol kommunista átnevelésen esett át. Az egykori istenként tisztelt uralkodó itt tanult meg cipőt kötni és fogat mosni. Bűnbánó lett, és teljes mértékben elfogadta a kommunista tanokat – legalábbis ezt állította. A hatalom úgy látta: ha őt át tudják formálni, bárkit képesek.
Kertész a császár helyett
Szabadulása után Pu Ji visszatért Pekingbe, ahol végül kertészként dolgozott. Volt, hogy idegenvezetőként vezette végig a turistákat egykori otthonában, a Tiltott Városban. Ahol egykor a világ legnagyobb birodalmának ura volt, most már csak egy egyszerű állampolgárként járhatott. 1967-ben halt meg, talán végre megtalálva a belső békét.
Egy élet, ezer arc
Pu Ji története szimbolikus: egy uralkodó, aki valójában sosem uralkodott. Egy gyermek, akit elraboltak az anyjától, egy kamasz, aki szabadságra vágyott, egy férfi, akit ismételten kihasználtak – majd végül egy idős ember, aki csendben dolgozott a kertjében. Az ő sorsa a modern Kína történelmének tükre: dicsőség, káosz, bukás és újjászületés.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Az első pesti lóvasút: forradalom a városi közlekedésben
Petőfi költeménye alapján készült képregény jelenik meg holnap
itt tudod támogatni az oldalunkat
