Víz alatt tárták fel az első szervezett civilizációt?
Az india Khambhat-öböl mélyéről egy egykori város került elő, ami régebbi lehet az eddig ismert legelső fejlett civilizációnál.
Mivel a U.S. Geological Survey szerint bolygónk mintegy 71 százalékát víz borítja, nem meglepő, hogy még mindig új felfedezésekre bukkanunk óceánjaink mélyén.
Szinte mindig meglepő dolgok kerülnek elő, amikor a kutatók bolygónk óceánjait vizsgálják – a mélyben lévő furcsa zajoktól kezdve a legmélyebb óceánjainkban található még szokatlanabb felfedezésekig.
A tengeri élőlények mellett néhány, az idők során eltűnt civilizációt is feltártak, például hatalmas víz alatti „városokat”. Egy ilyen „város” azonban továbbra is zavarba hozza a tudósokat – és az első gondolattal szembemenve nem Atlantisz elveszett városáról van szó.
Elsüllyedt város India mentén
A mára víz alá merült várost eredetileg a National Institute of Ocean Technology (NIOT) fedezte fel még 2000-ben Indiában. Miközben a NIOT szonártechnológiával rutinszerű szennyezésfelméréseket végzett a térségben, a tengerfenék mélyén néhány nagyméretű építményt vettek észre.
A khambhat-öböli kultúrakomplexum (GKCC) néven ismert víz alatti táj több mint öt mérföldön át húzódik az indiai Khambhat-öböl mentén, és 36 méter mélyen a tengerszint alatt található. Az építmények mellett a csapat számos tárgyat talált, köztük kerámiákat, szobrokat, sőt emberi maradványokat, például csontokat és fogakat is. Ezeket a tárgyakat szén-dioxiddal datálták, és körülbelül 9500 évesre tették – számolt be róla a BBC 2002-ben.
A legelső „jól szervezett” civilizáció?
Még 2001-ben India akkori tudományos és technológiai minisztere, Murli Manohar Joshi azt állította, hogy a romok egy ősi civilizációhoz tartoznak – amely szerinte régebbi lehetett, mint a bronzkori Indus-völgyi civilizáció, vagy Harappan. A Durham Egyetem szerint ez a civilizáció nagyjából egyidős lehetett az ókori Egyiptommal, és a csúcspontja i. e. 2600 és 1900 között lehetett.
Badrinaryan Badrinaryan, aki a NIOT tudományos csapatának vezető geológusa volt, elmondta az Indy100-nak: „A régészek évtizedek óta vitatkoznak a titokzatos „Harappan” (Indus-völgyi) civilizáció eredetéről, amely a mai Pakisztán és Északnyugat-India területén virágzott i. e. 3000-től kezdve.”
Elmondta, új eredményeink arra utalnak, hogy a harappanok egy fejlett anyakultúrából származtak, amely az utolsó jégkorszak végén virágzott, majd a tengerszint emelkedése miatt elsüllyedt, mielőtt a „történelem” elkezdődött volna. „Általánosan úgy vélték, hogy jól szervezett civilizáció nem létezhetett 5500 előtt. Sokan vonakodtak elfogadni, hogy a számos ősi vallásos írásban említett özönvízmítoszokban van némi igazságszemcsék” – tette hozzá.
A továbbiakban azt állította, hogy úgy vélték, hogy „jól szervezett” civilizációk nem létezhettek volna a harappanok előtt, azonban a felfedezés arra utaló jeleket mutat, hogy „egyértelműen megalapozott egy olyan ősi civilizáció létezése, amely a tengerbe merült”.
Az elmélet kritikái
Sokak szerint a felfedezés még mindig nem bizonyít semmit. Iravatham Mahadevan szakértő másokkal együtt 2002-ben azt mondta a Frontline-nak, hogy a GKCC-t egy olyan területen találták, ahol nagyon erős szökőár-áramlás van, ami egyszerűen elsodorhatta a város felé a széndioxiddal datált tárgyakat.
Bár egyetért azzal az értékeléssel, hogy a szerkezetek „ember alkotta” szerkezetek voltak, hozzátéve: „Nagyon nehéz elképzelni, hogy a természetben négyzet alakú, rácsszerű szerkezetekkel ellátott, több kilométer hosszan húzódó, négyzet alakú talapzatú területek sorozata előforduljon”.
Eközben Akso Parpola, a Helsinki Egyetem munkatársa azt állította, hogy több bizonyítékra van szükség az építmények korának alátámasztására. Arra hivatkozott, hogy a helyszínen talált 9500 darab fa elegendő-e „a helyszín ősiségére való következtetéshez”.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
