Isaac Newton ekkorra jósolta a világvégét
Sir Isaac Newton minden bizonnyal a valaha volt legnagyobb fizikus, aki számos eredménye mellett leírta a mozgástörvényeket és a gravitáció univerzális törvényét is. Jól mutatja ezt, hogy tudományos törekvései messze túlmutattak a tudomány határain; matematikus, csillagász, alkimista és teológus is volt.
A valaha volt legnagyobb tudós is mélyen vallásos volt
Sir Isaac Newton legnagyobb tudományos eredménye a mozgás és az egyetemes gravitáció törvényeinek megfogalmazása volt, amelyet 1687-ben a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica című művében tett közzé. Ezek a törvények leírták, hogyan mozognak és lépnek kölcsönhatásba a tárgyak az erők hatására, és a klasszikus mechanika alapját képezték. Az egyetemes gravitációról szóló törvénye megmagyarázta, hogy minden tömeggel rendelkező tárgy vonzza egymást, forradalmasítva a bolygók mozgásának megértését, és megalapozva a modern fizikát.
A mechanikán túl Newton jelentős mértékben hozzájárult az optikához is. Megmutatta, hogy a fehér fény különböző színekből áll, és feltalálta a tükrös távcsövet. A matematika terén társalkotója volt a számtan kidolgozásának, amely a fizika és a mérnöki tudományok problémáit volt hivatott megoldani. Munkássága nemcsak a korabeli tudományt alakította, hanem a csillagászat, a mérnöki tudományok és az űrkutatás későbbi felfedezéseire is hatással volt, így a történelem egyik legjelentősebb tudósává vált.
Kevésbé ismert hozzájárulása azonban a világvégére vonatkozó jóslata, amelyet 2060-ra datált
Az Ancient Origins szerint Newton a jóslatát nem egy hivatalos dokumentumban fogalmazta meg, hanem egy papírdarabkára írta, amelyen még bonyolult matematikai számítások szerepeltek. Ez tükrözi egyedi – és a kor által – megközelítését a tudás iránt, ahol a tudományos kutatást teológiai megfontolásokkal fűzte össze. Hívő protestánsként Newton komolyan vette a Biblia apokaliptikus írásait, különösen a Jelenések könyvét. Úgy vélte, hogy ezek a szövegek prófétai betekintést nyújtanak a jövő eseményeibe, beleértve a jó és rossz közötti végső csatát, az Armageddont is.
Elemzésében Newton konkrét bibliai hivatkozásokra összpontosított, amelyeket az apokalipszis idővonalának értelmezett. Például megjegyezte, hogy a Jelenések könyve szerint Isten városa 1260 nap múlva érkezik el. Newton azonban ezeket a napokat évekként értelmezte. Ezt az idővonalat 800 AD-ig vezette vissza, amikor megalakult a Szent Római Birodalom, amelyet az igaz keresztény hit hanyatlásának kezdeteként és az általa korruptnak tartott trinitárius hitek felemelkedéseként értelmezett.
A matematikára alapozta a jóslatát
Newton számításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 1260 évvel időszámításunk szerint 800 után végződik. Ezt az érvelését „Jehovah Sanctus Unus” álnéven írt levelében fejtette ki, ahol azt állította: „Az 1260 nap időszaka… ha a három király teljes meghódításától számítjuk Kr. u. 800-tól, 2060-ban ér véget.” Azt is hangsúlyozta, hogy bár ezt valószínűnek tartotta, lehet, hogy későbbi időpontban következik be.
Tudományos zsenialitása ellenére Newton óvatosan és szkeptikusan közelítette meg ezt a jóslatot. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ha konkrét dátumokat állítanak fel prófétai eseményekre, az alááshatja a bibliai próféciák hitelességét, ha ezek a jóslatok nem valósulnak meg. Egy másik levelében hangsúlyozta, hogy szándéka nem az volt, hogy pontos idővonalat állítson fel, hanem hogy kihívást jelentsen mások spekulatív előrejelzéseinek: „Ezt nem azért említem, hogy megmondjam, mikor lesz a vég ideje…”
Newton bibliai próféciák iránti vonzalma szélesebb kontextusban is értelmezhető. A modern tudósokkal ellentétben, akik gyakran elválasztják munkájukat vallási hiedelmektől, Newton nem látott ellentmondást a tudomány és a hit között. Úgy vélte, hogy Isten megértése magában foglalja a szent próféciák tanulmányozását is.
Szerencsére 2060 még messze van, de Newton jóslata érdekes betekintés abba, hogyan birkóztak meg a hozzá hasonló történelmi alakok az emberiség jövőjével kapcsolatos létfontosságú kérdésekkel. Míg egyesek talán csupán történelmi kuriózumnak tekintik számításait, ezek hangsúlyozzák azt a mély összefonódást a tudomány és spiritualitás között, amely továbbra is rezonál a sors és prófécia témáiban folytatott diskurzusokban.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
