Tévhit, hogy a magyar nem evett lóhúst? Ezt mondják a régészek

A magyarok még évszázadokon át fogyasztottak lóhúst a kereszténység felvétele után is egy friss kutatás szerint, eltűnését pedig inkább a társadalmi és gazdasági változások magyarázzák, nem pedig vallási tilalmak.

Mi vetett véget a lóhúsfogyasztásnak?

A lóhús évszázadokon át fontos szerepet játszott a középkori magyar étrendben – jóval tovább, mint azt eddig feltételezték. Egy új, magyar kutatók által készített régészeti tanulmány szerint a kereszténység felvétele nem jelentette automatikusan a ló eltűnését a magyarok asztaláról. Sőt: az Árpád-korban, a 11–13. században a vidéki közösségek továbbra is rendszeresen fogyasztották. A tanulmány, amely a Cambridge University Press gondozásában, az Antiquity folyóiratban jelent meg, arra jutott, hogy a lóhús kikopása nem vallási, hanem társadalmi és gazdasági okokra vezethető vissza.

198 lelőhely, több százezer csont

A kutatók 198 régészeti lelőhely állatcsontanyagát vizsgálták meg a mai Magyarország területéről. A cél az volt, hogy kvantitatív alapon feltérképezzék a lóhúsfogyasztás gyakoriságát a középkor különböző időszakaiban. Az étkezési maradékokból megmaradt csontok aránya meglepően magasnak bizonyult: több tucat településen a lócsontok az összes haszonállat csontjainak 10–30%-át tették ki. Ez alapján világos, hogy a ló húsának megevése nem egy megmaradt ritka pogány szokás, hanem a kor mindennapi étkezési gyakorlatának része volt.

A kék pontok azokon a helyszíneken jelzik a lócsontok előfordulását, ahol arányuk 10% alatt maradt, míg a sárga pontok a 10% feletti értékeket mutatják. Forrás: Gál & Bartosiewicz – Antiquity

A tatárjárás hozta a fordulatot

A tanulmány szerint a nagy változás a 13. század közepén következett be, különösen a tatárjárás (1241–1242) után. A mongol invázió nemcsak hatalmas emberveszteséget és pusztítást okozott, de az ország lóállományát is megtizedelte. Rengeteg lovat elhurcoltak vagy elpusztítottak, ezért a megmaradt lóállomány stratégiai jelentőségű állattá vált: hadi és gazdasági célokra, vagy státuszszimbólumként tartották őket. A lóhús ezzel egyre inkább eltűnt a hétköznapi étkezésből.

A ló rendkívül értékes katonai erőforrásnak számított. Nemcsak gyors és erős harci eszköz volt, hanem a társadalmi státusz és a hadi potenciál fontos szimbóluma is. Kép forrása: Flickr.com

A nyugati hatások és a lóhús evésének tilalma

A tatárjárás utáni újjáépítés során megindult nyugati eredetű telepesek betelepítése is új szokásokat hozott. A nyugat-európai kultúrákban a lóhús fogyasztását sokan lenézték, sőt egyes helyeken egyházi tilalom is övezte. Magyarországon az egyház hivatalosan sosem tiltotta a fogyasztását, de a városiasodás, a nemesség mintakövetése, és a változó társadalmi értékrend mégis hozzájárult a szokás eltűnéséhez. A ló fokozatosan „kikerült az étlapról”, és a társadalmi státusz, gazdasági erő és katonai potenciál jelképe lett.

A kutatás egyik fontos üzenete, hogy a történeti források  (főként krónikák és egyházi szövegek) nem feltétlenül tükrözik a korabeli hétköznapi valóságot. A régészeti leletek ezzel szemben a közösségek valódi szokásairól árulkodnak. Míg a történetírók már a 11. században megmaradt pogány szokásnak bélyegezték a lóhúsevést, a falusi közösségek még jóval később is gyakorolták azt, egyszerűen azért, mert ésszerű volt. A lóhús tápláló volt, elérhető, és gyakran a köznép egyszerűen is azt ette, amihez hozzájutott.  A végső konklúzió pedig az, hogy a lóhúsfogyasztás nem vallási okok miatt szűnt meg, hanem mert egyre nehezebb lett hozzájutni, miközben a ló szerepe katonai és társadalmi szempontból felértékelődött.

Kiemelt kép forrása: NatAmbrosi / Wikimedia Commons

Kapcsolódó cikkek:

• Több mint 100 ló csontvázát találták meg egy 1800 éves temetőben
• Középkori szenzáció: Előkerült egy Artúr királyról szóló ritka kézirat

Még több egyebek mellett magyar történelmi témájú cikkért kattints.