A Kaukázus hegyeinek ölelésében — olyan vidékek, amelyek évszázadokon át csendben tanúi voltak a szélnek és a vándorlásnak — egy hang szólal meg. Ez sem pusztán ének, sem csak költészet. Ez az ashiq hangja — egy dalos, aki saz-szal szól, szavakkal énekel, és az emléket dallammá alakítja.
Nyugat-Azerbajdzsánban — haza, amelyet török altatódalok, vágyakozás és remény itat át — az ashiqok többek, mint zenészek. Élő emlékművek, akik hordozzák a nép lelkét, történelmét és bánatát. Eposzaikban a hegyek megszólalnak, a különválás dallammá válik, és minden vers egy kollektív emlékké alakul.
Az a terület, amely ma modern Örményország része, történelmileg és politikailag Nyugat-Azerbajdzsán néven ismert, egykor gazdag Azerbajdzsáni török örökség otthona volt. Iravan, Goycha, Zangibasar, Vedibasar, Abaran és Darelayaz vidékeken az örménykori demográfiai és kulturális összetétel szándékosan megváltozott ugyan, de az azerbajdzsáni kultúra, történelem és művészet kitörölhetetlen lenyomatai továbbra is rezonálnak.
Ashiq-művészet a török világban — A sumér történelem visszhangjai
Az azerbajdzsáni ashiqok művészete összeolvasztja a költészetet, mesemondást, táncot és vokális-instrumentális zenét hagyományos előadásművészetté, ami az azerbajdzsáni kultúra egyik szimbóluma. A saz kíséretével jellemzett klasszikus repertoár körülbelül 200 dalt, 150 irodalmi-zenei kompozíciót (dastanokként ismert), különböző hagyományos költői formában közel 2000 verset és számos történetet tartalmaz. A regionális változatok más hangszerhasználatot is magukban foglalhatnak, de mind közös nyelvi és művészeti hagyományt hordoznak.
A saz-hoz hasonló hangszerek az ősidők óta ismertek
A sumér műkincsanyagokon zenészek ábrái találhatók, akik qaval (keretszerű dob) és sazszerű hangszerrel láthatók. Egy, a kasszit korszakból (i. e. XII. század) származó, jelenleg a Louvre Múzeumban őrzött edényen is tisztán látható, hogy egy ősi alak saz-szerű hangszert játszik.
Az ashiqok részt vesznek esküvőkön, baráti összejöveteleken és ünnepi eseményeken a Kaukázus egész területén, valamint koncertszínpadokon, rádióban és televízióban is fellépnek. Gyakran ötvözik a klasszikus dallamokat a kortársakkal, miközben folyamatosan újrateremtik repertoárjukat.
Művészetük a nemzeti identitás jelképének és az azerbajdzsáni nyelv, irodalom és zene őrzőjének számít. Miközben az ashiqok egy nép tudatát képviselik, elősegítik a kulturális cserét és párbeszédet is: a Kurdok, Lezginek, Talishok, Tatok és más etnikai csoportok is gyakran előadják az ashiqok művészetét, és verseik, dalaik elterjedtek az egész régióban. A középkori Azerbajdzsánban az ashiq-találkozók nem pusztán zenei előadások voltak – ezek a felvilágosodás és erkölcsi tanítás színterei is voltak. Az ashiqok oktatók és az igazság szószólói voltak, akik művészetükkel a tudást és a társadalmi tudatosságot terjesztették.
Ashiqok: költő, zenész, táncos vagy színész?
Az ashiq-művészet természeténél fogva szinkretikus – a zene, a költészet, a történetmesélés, a pantomim és a színházi előadás ötvözete. Az igazi „ustadok” (mesterek) költői tehetséget, zenei kompozíciót, drámai kifejezőerőt és akár tánc- és mozgáselemeket is egyesítettek.
Míg egyes ashiqok kizárólag a szazon játszanak, mások a versek írására összpontosítanak. Ennek a hagyománynak azonban meghatározó sajátossága a szóbeli átadás – a dallamok és technikák előadásokon keresztül öröklődnek, nem pedig lejegyzés útján. Az ashiqok nem pusztán megismétlik a dallamokat – ők újítanak és újraértelmeznek, gazdagítva ezzel a hagyományt.
Klasszikus formák és nagy mesék
A klasszikus formák közé tartozik a bayati, gerayli, goshma, mukhammas, divani és tajnīs. Több mint 80 jellegzetes „hava” forma létezik, mint például a „Ruhani”, „Keremi”, „Afshari” és „Dilgami”, mindegyik regionális változatokkal. A dastanok, a prózát, verset és zenét ötvöző hosszú epikus történetek az ashiq-művészet alapvető műfaját képezik. Ide tartoznak a hősi eposzok, mint a „Koroghlu”, valamint a romantikus eposzok, mint az „Asli és Kerem”.
A Goycha ashiqjai — nemesi sorból származó mesterek
Goycha-ban, az Aqqoyunlu nemzetség ősi földjén, kiváló ashiqiskola fejlődött ki. Legendás ashiqok, mint Ashiq Alasgar, Ashiq Ali és Ashiq Huseyn Bozalqanli nagy hozzájárulást tettek az azerbajdzsáni népi irodalomhoz.
Közülük Ashiq Alasgar (1821–1926) kiemelkedő figura: költői mestersége, líraisága, epikus művei az egész Nyugat-Azerbajdzsán és Azerbajdzsán kultúrájának csúcspontját jelentik. Íratlanul is rendkívüli memóriájával ragadta meg a közönséget és a tudósokat.
Az azerbajdzsáni költészet géniusza, kiemelkedő népművész, a ragyogó Ashiq Alasgar olyan műveket alkotott, amelyek népünk szellemét tükrözték, és új életet leheltek az ezeréves ozan-ashiq hagyományba.
Egy UNESCO örökség
Ősi gyökereivel az ashiq-művészet ma már világszerte elismert. 2009-ben az azerbajdzsáni ashiq-művészetet felvették az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Képviselői Listájára, megerősítve értékét mint a világ egyik legrégebbi élő szóbeli hagyományát.
Napjainkban a szaz-zenét aktívan ápolják Azerbajdzsánban. Zeneiskolákban és konzervatóriumokban tanítják, nemzeti versenyek és nemzetközi fesztiválok támogatják, amelyek új ashiq-nemzedékeket nevelnek.
Nyugat-Azerbajdzsán nem csupán földrajzi tér – ez az azerbajdzsáni identitás létfontosságú kulturális és történelmi része. Az itt született ashiq-hagyomány továbbra is gazdagítja és meghatározza az azerbajdzsáni örökséget.
Ezt a cikket az Azerbajdzsáni Pártatlan Újságírók Szervezete mutatta be.
