Öt befolyásos magyar királyné a középkorból
A középkorban a királynéknak, beleértve a magyar királynékat is, általában kevés politikai szerep jutott. A diplomáciai kapcsolatok megpecsételése, valamint a trónörökös világrahozatala számított a legfontosabb feladatuknak. Mégis akadt néhány magyar királyné, aki túllépett a korabeli kereteken és nagyobb szerepet töltött be, mint amit a szokásjog diktált neki. Tevékenységük olykor a magyar történelemre is sorsfordító hatással bírt. Közülük mutatunk be ötöt.
A magyar királyné, akinek kétféle emléke is fennmaradt
Gizella királyné, I. (Szent) István felesége a német magyar diplomáciai kapcsolatok megerősítésének zálogaként lett a magyar király felesége. Többek között az ő hatásának tulajdonítják, hogy nagy számban jelentek meg Magyarországon német lovagok. Bár kevés forrásunk maradt fent róla, személye fontos szerepet játszhatott a keresztény magyar állam megteremtésben. István halála után mind Péter, mind Aba Sámuel hűvösen viszonyult az özvegyhez. Az egykori magyar királyné végül Péter második uralkodása alatt elmenekült a bajorországi Passauba. Ott egy apácakolostorba lépett be, amelynek a vezetőjévé vált.
A későbbi krónikás hagyományban azonban egy egészen más királyné alakja is ránk maradt: e történetben Gizella játssza Szent István “sötét árnyékát”. Ő rendeli el Vazul megvakíttatását, míg István tanácsára a Vazul-fiak elmenekülnek. Egyes kutatók szerint viszont ez a késői Gizella-kép valójában egy rejtett bírálat II. András felesége, Gertrúd királyné felé, valójában őt kell felfedeznünk az “idegen királyné” képe mögött.
A magyar királyné, aki lemészároltatta férje ellenfeleit
Ilona a szerb nagyzsupán, II. Uroš lányaként látta meg a napvilágot, édesanyja pedig egy bizánci előkelő lehetett. A szerb uralkodó sikeresen harcolt a magyar király, II. István (1116 – 1131) ellen bizánci szövetségben. Ám elfogadta István ajánlatát, hogy a frissen az udvarába visszafogadott vak Béla herceghez adja a lányát. Miután 1131-ben II. István meghalt, a trónra nem a kijelölt utódot, Saul herceget emelték fel, hanem II. Béla néven Ilona férjét koronázták királlyá.
Ilona hamar megmutatta, hogy képes a férje mellett önállóan cselekedni, és annak vaksága miatt csaknem társuralkodóként működni. Még 1131-ben országgyűlést hívtak össze Aradra. A Képes Krónika az alábbiakat írja az eseményről:
Amikor a gyűlés napján a király trónszékében ült, eljött a királyné fiaival, és a király mellé ült, azután így szólt az egész néphez: “Minden híveim, nemesek, vének, ifjak, gazdagok és szegények, halljátok! Isten mindegyikőtöknek megadta természetes szeme világát, hadd halljam hát, miért vették el urunk, a király látását, és kiknek tanácsára történt ez? Tárjátok ezt fel nekem, álljatok rajtuk híven bosszút ezen a helyen, végezzetek felőlük miérettünk. Íme, Isten a mi királyunknak két szem helyett négyet adott.” Miután így beszélt, felzúdult a nép azokra a bárókra, akiknek tanácsából a királyt megvakították; egyeseket megkötöztek, másokat megcsonkítottak. Hatvannyolc hitszegőt öltek meg ott kegyetlenül, és minden maradékukat ama napon lajstromba szedték, maradékaikat, fiaikat és a nőket egyaránt. Ezenfelül minden jószágukat szétosztották a székesegyházaknak; ezért mondanak Magyarországon minden szabados falut királyi adománynak.
Ilona II. Béla uralkodása alatt megőrizte befolyását, ebben pedig a testvére, Beloš bán is a segítségére volt. Miután II. Béla meghalt, örököse, a kiskorú II. Géza (1141 – 1162) helyett ők ketten végezték a tényleges kormányzást. A nagykorúvá váló fiára egy nyugodt, belső konfliktusoktól mentes örökséget tudott hagyni.
A magyar királyné, aki a fia helyett is kormányzott
Piast Erzsébet (máshol Lokietek Erzsébetként említik) a magyar történelem kétségtelenül egyik legbefolyásosabb királynéja. Tizenötévesen vette el őt a már-már öregedő, több mint kétszer olyan idős és utódra vágyó I. Károly magyar király. Erzsébet már a negyedik magyar királyné volt az Anjou uralkodó mellett, de törvényes örököst csak ő tudott adni a férjének.
Miután I. Károly 1342-ben meghalt, a fia, I. (Nagy) Lajos mellett csaknem társuralkodói szerepet töltött be. Lajos az okleveleiben gyakran hivatkozott arra, hogy a döntéseket az édesanyjával vitatta meg. Erzsébet vezette azt a diplomáciai missziót, amely Itáliába ment és arra törekedett, hogy a másik fia, András herceg, Nápoly királya legyen. Ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel, Andrást 1345-ben meggyilkolták.
Nagy Lajos ezt követően háborúk sorát indította Nápoly megszerzéséért.
Mialatt a fia a távoli vidékeken harcolt, az ország kormányzása Erzsébetre maradt. Sőt, amikor 1370-ben meghalt Erzsébet testvére, Kázmér, a lengyel király, Lajos az édesanyját küldte Lengyelországba kormányozni az ő nevében. Ez azonban nem tetszett a lengyeleknek, és Erzsébet ottani uralkodása sem mondható sikeresnek. Az anyakirályné 1376-ban menekülni volt kénytelen, amikor az ellene fellázadó lengyelek 160 magyar megöltek Krakkóban. A kudarcot követően nem tért vissza szülőhazájába, 1380-ban, két évvel a fia előtt hunyt el. Több mint másfél évszázadig ő volt az utolsó magyar királyné, aki elmondhatta magáról, hogy a férje életében trónörökösnek adott életet.
A magyar királyné, aki ki akart lépni az árnyékból
Mialatt Piast Erzsébet érvényesítette rendkívüli befolyását a magyar királyi udvarban, akadt valaki, aki folyamatosan arra vágyott, hogy ki tudjon lépni a szerepéből. Az “ifjabbik” Erzsébet, a magyar királyné nem sok szóhoz jutott Nagy Lajos uralkodása idején. A király uralkodása vége felé egy másik problémával is szembesült: nem születtek fiúgyermekei. A lányai öröklését el akarta fogadtatni mind a magyar, mind a lengyel nemességgel, és úgy tűnt, hogy e törekvése sikerrel is jár. 1382-ben bekövetkezett halála után azonban gyorsan szétesett az Anjouk birodalma. Részben Kotromanić Erzsébetnek köszönhetően, aki a kiskorú lányai, Mária és Hedvig helyett kormányzott. Először meg kellett hátrálnia a lengyelek követelése előtt, és elküldeni nekik Hedviget, akik a korábban kiszemelt vőlegény helyett Jagelló litván fejedelemhez ment feleségül, megalapozva ezzel a századokig fennálló lengyel-litván államot.
Magyarországon Garai László nádorra támaszkodva ejtette Mária házassági tervét Luxemburgi Zsigmonddal, és inkább a francia király öccsét szemelte ki vőlegénynek. A kormányzással elégedetlen délvidéki magyar urak azonban fellázadtak Erzsébet uralma ellen. Az általuk behívott II. (Kis) Károly (1385 – 1386) nápolyi király akadálytalanul foglata el a magyar trónt. Erzsébet mindenről lemondott a maga és lánya nevében. De a politikai szerepét továbbra sem tekintette lezártnak. Néhány héttel később az ő megbízásából Forgách Balázs merényletet követett el Károly ellen. A kacsintással jelt adó Erzsébet a fennmaradt tudósítás szerint nem bírta a vér látványát és elájult. Károly nem sokkal később meghalt, az ország visszaszállt Erzsébetre és Máriára.
A délvidéki magyar előkelők azonban nem nyugodtak bele a fordulatba és felkelést szítottak. A Délvidéket személyesen lecsillapítani szándékozó Erzsébetet és Máriát elfogták, Garai Lászlót és Forgách Balázst megölték. Erzsébet azonban még a fogságból is szervezkedni kezdett, így a lázadás vezetői a cellájában meggyilkolták.
A magyar királyné, akivel elkezdődött a magyarországi reneszánsz
Aragóniai Beatrix nem tartozik a megbecsült emlékezetű magyar történelmi személyek közé. Pedig amikor 1476-ban Mátyás király elvette feleségül, úgy tűnt, hogy minden adott, hogy a pozitív emlékezetet kivívja magának. Bonfini szerint Hunyadi Mátyásnak tetszett a fiatal és intelligens felesége, aki tőle szokatlan módon még a királyt is elkísérte ausztriai hadjárataira. A magyar királyné megjelenése átformálta a királyi udvart. Beatrix lecseréltette a király addig használt étkészleteit, új szokásokat vezettetett be, nem lehetett például közvetlenül a királyhoz lépni beszélni vele. Felkeltette Mátyásban a reneszánsz iránti érdeklődést, aki felismerte az új kulturális irányzatban rejlő lehetőségeket. Emiatt azonban a magyar előkelők ellenségessé váltak az “idegen” királynéval szemben.
A bajokat tetézte, hogy kiderült: Beatrix meddő volt.
Mátyás ezért lépéseket tett, hogy Corvin János örökölje a magyar trónt, és ezért tekintélyes birtokokat adományozott neki. Ezek közé tartoztak a hagyományosan királynéi birtokok is, ami csak fokozta Beatrix Corvin János iránt érzett utálatát. Bár Mátyás a halála előtt még arra is hajlandó volt, hogy Habsburg Miksának adja a magyar trónt a fia boszniai királyságának elismeréséért, ezt a Habsburgok nem fogadták el. A király halálában sokan máig bűnrészesnek gondolják Beatrixot, pedig a magyar királyné minden joga a férjéhez kapcsolódott, az özvegy királyné “státusza” Magyarországon nem létezett. Vélhetően ez volt az oka, hogy Bonfini leírása alapján egyedül ő próbálta tevőlegesen életben tartani a királyt.
A kirobbanó trónharcokban nehéz helyzetbe került. Végül jó ütemérzékkel II. Ulászló mellett döntött, aki a támogatásáért cserébe megígérte, hogy elveszi feleségül. Ulászló megnyerte a kétéves örökösödési háborút, ám Beatrixot Bakócz Tamás közreműködésével átverte. A házassági ceremónián formai hibát vétetett és attól sosem tartózkodott a magyar királyné társaságában szemtanúk nélkül. Így kezdeményezni tudta a házasság felbontását a pápánál, mivel nem hálták el. Beatrix 1500-ig még meg tudta tartani királynéi státuszát és Esztergomban egy kis reneszánsz udvart működtetni. Ezt követően a házassága felbontása miatt elhagyta Magyarországot. Mivel családja elvesztette Nápolyt, utolsó éveit szegénységben töltötte.
Érdemes elolvasniÖt trónkövetelő az Árpád-házból, akiről keveset hallottál
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Szúnyogok segítségével küzdenék le kutatók a maláriát
Kína valóban a titokban tartott repülőgép-hordozójával gyakorlatozik?
Egy orosz törvényhozó szerint Putyinnak ‘minden joga megvan arra’, hogy a NATO-országokat támadja
65 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyiek már ragasztót gyárthattak
Egy meteorit alapján a Marson is létezhettek melegvizes források
Hüpszipülé, az ókori görög királnyő, aki minden férfit megöletett a szigetén