“Bárcsak a Hufnagel Pistihez mentem volna feleségül”
Ez az a mondat, amit feltehetően mindenki ismer, aki gyerekkorát Magyarországon töltötte a rendszerváltás előtti utolsó három évtizedben.. Azt azonban talán senki nem tudja, hogy Hufnagel István több volt egy képzeletbeli karakternél:
Romhányi József, a Mézga-család szövegírója Budatétényben született, 1921-ben. Települése Fő utcáján élete első két évtizedében állt egy vendéglő, ami szinte minden korabeli képeslapon szerepel: Hufnagel István kávéháza. A név Romhányi gyerekkorában a faluban a jómódot, a szorongás nélküli életet testesítette meg. Így kerülhetett a hetvenes években a népszerű gyereksorozatba női sóhajként.
Hufnagel Pisti a mesében egyetlen egyszer jelenik meg hús-vér szereplőként: igazi szerencselovagként, a 11-ik részben, Afrikában, ahova a Mézga-család kései leszármazottjuk magánrepülőgépével érkezik.
Valamire rátapintott a szerző, talán nem is szándékosan: A karakter ihletőjének, a valódi Hufnagel István életének is része volt költözés, idegen ország, ha nem is ennyire saját megfontolásából, s sokkal szomorúbb formában.
Egy pincérházaspár az első világháború éveiben
A történet valahol ott kezdődött, amikor a 19 század hetvenes éveiben egy szigetújfalui feltehetően teljesen vagyontalan és feltehetően német anyanyelvű férfi, Hufnagel István házasságot kötött egy lánnyal , Kiss Borbálával, a tabáni telepről.
Tabán, sikátoros utcáival, barlang – vagy vályogházaival mai szemmel visszatekintve kedvesen romantikus emléke Budapestnek. Mindez azonban mélyszegénységet jelentett akkoriban. Az ott élők a 19 században a főváros legkevésbé tehetős lakói közé tartoztak. Szigetújfalu ehhez a világhoz viszonyítva komfortosan élhető életet kínáló közeg volt.
A pár Budatétényben alapított családot, ahol pincérként dolgoztak. Három fiút neveltek fel: Jakabot, aki 1917-ben a császári és királyi 16-ik gyalogezred tagjaként elesett a doberdói fronton. Ferencet, aki 1915-ben Csisztopolban orosz fogsága esett, ahonnan soha nem tért haza, s az 1895-ben született Istvánt.
Kávéház Tétény főutcáján
Egy élet kemény munkájával saját étkezdét-italozdát indítottak Budatétény külterületén. Ennek az árához saját munkáját hozzátéve nyitotta ifjabb Hufnagel István a híres kocsmát-kávéházat Budatétény központjában. Ő az első világháborúból sebesülés nélkül hazatért szüleihez.
Bőven kijutott számára azonban a második világégés csatáiból is.
“Hufnagel Pisti” a Don-kanyarban
június 26-án, miután Kassa városa ellen felségjel nélküligépek bombatámadást intéztek, Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak válaszul, így hadviselő féllé vált a második világháborúban.
Ifjabb Hufnagel István 1942 tavaszán, amikor német követelésre a 2-ik magyar hadsereg Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt megindult a Szovjetunió ellen, már házas volt. Egy német anyanyelvű lány, Szick Rozália férje, egy kislány és egy kisfiú édesapja.
A jórészt budafokiakból és esztergomiakból felálló 32/I-ik honvédzászlóalj tagjaként érkezett a Don-kanyarba. 1942. júliusában az egység a VII-ik hadosztály alárendeltségében Sirokij és Likovo falvak között táborozott. 1943. januárjában a Vörös Hadsereg átfogó támadást intézett a német-magyar-olasz-román, Don nyugati partján felsorakozott védővonal ellen, amit elsöprő erővel áttört. A 2-ik magyar hadsereg négyötöde megsemmisült a harcokban és az azt követő, erőltetett menetű visszavonulás során, mínusz harminc fokos hidegben. István hazaért Budafokra, feleségéhez, hatesztendős kisfiához, Istvánhoz, s tízéves kislányához, Jankához.
Német megszállás és SS-toborzás
1944 nyarán hajtóvadászat szerű, toborzásnak nevezett sorozás folyt a, hadköteles korú (azaz ekkor már 16 és 60 év közötti) német nemzetiségi lakosok körében, aminek folytán mintegy 60-80 ezer embert soroztak a szervezet tagjai közé. Főhősünk 1944 szeptember 17-én vezényelték a 22-ik SS hadosztályba. Biatorbágyra vezényelték, előbb Biatorbágy-Szentendre térségében harcolt, majd 1944 november elejéig Nagykovácsinál.
Hufnagel István a háború után
1945 januárjában nyugat felé húzódtak vissza. Már a német birodalom területén esett amerikai fogságba 1945 áprilisában. Innen azonban az amerikai megszállók építési munkákra a német származású foglyokból több ízben kölcsönöztek munkaerőt szovjetek által megszállt területek romeltakarítására is. Hufnagel István Varsóba került.
1950. április 4-én jutott haza. Családját közben – német származásuk, s a férfi volt SS tagsága miatt kitelepítették Budatétényből, a kávéházat államosították.
Hufnagel Istvánra is a kitelepítés várt volna hazatérése után – ez azonban már nem következett be.
Halálozási anyakönyvi bejegyzése ugyanebben az évben kelt. Ebből két nyomot olvashatunk ki: egyrészt, hogy nem abban a városban hunyt el, ahol élete nagyrészét leélte. A szomszédos Budafokon jelöli lakcímét a forrás. Másrészt, hogy valószínűleg testileg-lelkileg megroppantotta a kényszermunka. “Szívizomelfajulás” szerepelt a bejegyzésben halála okaként, ami ugyanúgy lehetett alkoholproblémák, mint poszttraumás stresszbetegség következménye.
Forrás: