Éles fordulat: az olasz jobboldal hitet tett az Európai Unió mellett
Az olasz jobboldali pártok a nemzetközi piacok megnyugtatása érdekében felhagynak az EU-ellenes politikával, legalábbis egy most kiszivárgott dokumentum szerint.
A jobboldaliak közös kormányprogramjának tervezete, amelyről a pártok képviselői szerdán állapodtak meg, és amelyhez a POLITICO hozzájutott, kimondja, hogy Olaszország „Európa teljes jogú része”, és ígéretet tesz az európai integrációhoz való „teljes ragaszkodásra”.
A papírokban az is szerepel, hogy a Giorgia Meloni vezette pártszövetség megválasztása esetén a következő olasz kormány módosítani fogja az EU-val kötött pandémiás helyreállítási alapra vonatkozó megállapodás feltételeit, mivel az ukrajnai háború és az infláció jelentősen megváltoztatta a helyzetet. A közvélemény-kutatások pedig azt mutatják, hogy valószínűleg így is lesz.
Az uniópárti nyilatkozatot vélhetően széles körben üdvözölni fogják a befektetők és az európai politikusok, valamint a brüsszeli tisztviselők. A gazdasági élet és az európai kormányok mindemellett tartanak attól, hogy Mario Draghi miniszterelnök koalíciójának bukása után egy új, még kipróbálatlan jobboldali koalíció okozhat némi felfordulást a nemzetközi politikai életben.
A szélsőjobboldali Liga párt az Európai Unióval szemben hagyományosan ellenséges álláspontot képvisel, míg szövetségese, Meloni Olasz Testvérek nevű közössége bár euroszkeptikus, de jóval finomabb hangokat üt meg. A koalíció harmadik partnere, Silvio Berlusconi jobbközép pártja, a Forza Italia pedig egyértelműen Európa-párti.
A Liga és a Testvérek tavaly még aláírtak egy nyilatkozatot más európai populista pártokkal, amelyben az EU-t „a radikális erők eszközének” nevezték, amelyek „kulturális, vallási átalakulást és végső soron Európa nemzet nélküli felépítését szeretnék megvalósítani”.
Ám mivel szinte biztosnak tűnik, hogy a szeptember 25-i választásokon a hármak szövetsége kerül hatalomra, a vezetők a pénzügyi piacok és a nemzetközi szövetségesek megnyugtatására törekszenek azzal, hogy kifejezetten egyértelművé teszik, hogy minden korábban Európa-ellenes irányzattal szakítanak.
A kiáltvány ígéretet tett a „nemzetközi szövetségek tiszteletben tartására és Olaszország diplomáciai szerepének erősítésére a geopolitikai színtéren, a NATO kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartására, beleértve a védelmi kiadásokat is, valamint Ukrajna támogatására Oroszország inváziójával szemben.”
Vállalták azt is, hogy teljes mértékben felhasználják az EU világjárvány utáni gazdasági fellendülési tervéből származó forrásokat, amelynek Olaszország a legnagyobb kedvezményezettje.
Ám finoman jelzik, hogy egy új jobboldali kormány – bár elkötelezett marad az eurózóna és az EU mellett – bizonyos reformokat sürgethet.
Teljes mértékben ragaszkodnak az európai integrációs folyamathoz, „egy politikaibb és kevésbé bürokratikus módon működő EU-t kilátásba helyezve”, valamint a nemzeti érdekek védelmét, illetve a Stabilitási és Növekedési Paktum adószabályainak reformját, a nagyobb kiadási rugalmasság érdekében.
Az is szerepel a választási programban, hogy az Európai Bizottsággal egyetértésben felülvizsgálják Olaszország helyreállítási tervét, tekintettel a „megváltozott feltételekre, szükségletekre és prioritásokra”.
Lorenzo Castellani, a római Luiss Egyetem politikatörténész professzora úgy látja, hogy Európa kifejezett támogatása a kiáltványban “nagy változást” jelent a populista nacionalista retorikában a 2013-as és 2018-as választásokhoz képest.
Meloni, az Olasz Testvérek vezetője „rájött, hogy Olaszországban nem lehet kormányozni euroszkeptikus felhangokkal” – mondta, hozzátéve, hogy különösen a Ligához képest „mérsékeltnek kell tűnnie”.
„A jobboldalnak hitelesnek és kormányzásra késznek kell lennie, és a nemzetközi porondon is meg kell állnia a helyét” – jelentette ki.
“Sergio Mattarella elnök, aki majd kinevezi a következő miniszterelnököt, nem mehet szembe Olaszország nemzetközi szövetségeivel.”
A nacionalista, euroszkeptikus álláspont „problémát jelent a kormányban, mivel növeli az államadósság csökkentésének költségeit, mivel a piacok kevésbé bíznak Olaszországban”.
„Ez politikai problémákat is okozhat, mivel ez kevés teret hagy a költekezésnek, ami a támogatottság elvesztéséhez vezethet, mint ahogy az Berlusconival a 2011-es adósságválság idején történt, amikor kiszorult a kormányból” – mondta.
„A vezetők megpróbálnak elébe menni ennek a problémának, és világossá teszik, hogy Olaszország európai pozíciója nem vita tárgya. Bár a választók egy része még mindig nacionalista érzelmű, a világjárvány és az EU-val való kapcsolat rendezése Draghi kormánya alatt „vízválasztó” pillanatok voltak.”
A járvány segített a választóknak felismerni, hogy nagy problémák esetén nemzetközi segítségre van szükség. Az európai intézmény azon intézkedése, amely közel 200 milliárd eurót juttatott Olaszországnak a világjárvány utáni gazdasági fellendülési tervéhez és az EKB államadósság-konszolidációs programjához, szintén sokat nyomott a latban.
„A közvélemény ma már többnyire elkerülhetetlennek és pozitívnak tartja az európai integrációt” – tette hozzá.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/07/22/megbukott-az-olasz-kormany-jon-az-elorehozott-valasztas/” ][/hm_embed]
