Merénylet Szent Imre herceg ellen?

Imre herceg a magyar történelem egyik leggyakrabban emlegetett trónörököse. Édesapja, a középkori keresztény magyar államot megalapító Szent István, kijelölt örökösnek szánta. A szentté avatásának köszönhetően évszázadokig példaképként állt a magyar trónörökösök és a későbbi uralkodók előtt. Alakjába némi ellentmondás vegyük: egyszerre tekinthető szűzies szentnek valamint határozott, cselekvőképes férfinak. De vajon mit mondhatunk a haláláról?

Imre herceg két arca

Imre herceg nem Szent István elsőszülött fia volt. Biztosan tudjuk, hogy élt egy Ottó nevű bátyja, aki az 1002-ben elhunyt III. Ottó német-római császárról kapta a nevét. Néhol olvasható olyan állítás is, hogy Ottó is megérte a felnőtt kort (ez körülbelül 15-16 évet jelenthetett), de valószínűbb, hogy még gyermekkorában meghalt. Bár István fia volt, lényegében a forrásokból eltűnt. A később szentté avatott Imre herceg azonban sokkal nagyobb figyelmet kapott a későbbi történetíróktól.

Az egyházi irodalomban Szent Imre nevelését Szent Gellért püspök kapta meg faladatul. Ezt követően Imre herceg Istennek tetsző, szűzies életet él, sőt szüzességi fogadalmat tett. Ezzel szemben a történeti források egy része megenged másfajta feltételezést is. Szent Imre a “dux Ruizorum”, azaz az oroszok (ruszok) hercege címet viselte, amiről feltételezik, hogy a magyar királyi udvarban jelenlévő varég (kelet-európai skandináv) testőrség parancsnoki címét jelentette. Ebből kifolyólag a 11. század harmada körül Imre már képes volt katonai műveleteket is ellátni, sőt további feltételezések szerint a Konrád császár támadását elhárító magyar védekezést is ő vezényelte.

Szent István a koronázási paláston (Kép forrása: Wikipédia)

Imre herceg házassága önmagában nem zárja ki a szüzességi fogadalom megtételének a tényét. Kortársa, Hitvalló Edward angol király, aki 1045-ben kötött házasságot, szintén szüzességi fogadalomban élte az életét és nem is születtek gyermekei. (Ez vezetett el később a hastingsi csatához). A másik ellentmondást talán a vadászat jelenti, bár ez elsősorban az utókorból visszatekintve okozhat bennünk zavarokat. Mindenesetre egy kései lengyel forrás is megőrizte Szent Imrével kapcsolatban a herceg vadászszenvedélyét. Hogy ez esetben mennyiben adhatunk ennek hitelt, azt nehéz megmondani, mindenesetre tény, hogy 1031-ben Imre herceg meghalt.

Imre herceg halála: vadászat vagy merénylet?

Imre herceg haláláról a Hildesheimi Évkönyvek tudósít:

István király fiát, Henriket, az oroszok hercegét egy vadászat során egy vadkan szétszaggatván, siralmas halállal meghala.

A vadászat tényét más források nem erősítik meg. Egyedül arról írnak, például a késő középkorban alkotó Petrus Ransanus, is hogy Szent Imre több napot szenvedett a halála előtt. Halálának vélhető helyszínéül a bihari Igfon-erdőt szokták megjelölni, ezen belül is Hegyközszentimre telelpülésen. A településen ugyanis állt egy Szent Imréről elnevezett kolostor és számos példát ismerünk arra, hogy a szentek halálának a helyszínén az utókorban kolostorok épültek, ezért okkal gyanítható, hogy Imre herceg itt halhatott meg.

De honnan tudhatjuk azt, hogy nem egy vadászbaleset, hanem egy merénylet végzett a trónörökössel? A lehetséges gyilkosságot Szegfű László történész vetette fel. Ő Janus Pannonius egyik verséből indult ki, amely így szólt:

„Császár! Miért tartod koronánkat vissza, mivégre?
Hisz rátok sohasem szállt a szerencse vele.
Jó tanú erre a nyíló ifjúként dísze vesztett
Imre, kit Istvánnak tiszta Gizella adott,
Vagy tanú Péter, a kétszer elűzött szörnyű halála,
Vagy kit olyan gyakran ért vereség: Salamon.
Sőt tanú Ottó is, kit megfosztottak a tróntól,
S Albert testvéred oly kora vége tanú.
És tanú rá az a gyermek, az udvarban nevelődött,
Kit lakodalma előtt elragadott a halál.
Hogyha van egy kis eszed, jó lesz intésnek a példa:
Boldog a más kárán bölcsen okulni tudó.
Jó lesz hát hiú cím árnyát nem sokra becsülnöd,
S nem hívnád ki magad ellen a sorsharagot.”

(Lator László fordítása)

Janus Pannonius III. Frigyes császárnak címezte a versét, akivel Mátyás király ekkoriban arról tárgyalt, hogy adja vissza a Magyar Szent Koronát. Erről úgy akarta meggyőzni a császárt, hogy a Magyar Szent Korona valójában mindig szerencsétlenséget idézett elő az azt birtoklók fejére. Szegfű László szerint ez a rövid részlet arról tanúskodik, hogy Janus Pannonius még úgy tudta, hogy Imrét meggyilkolták. A Hildesheimi Évkönyvek tudósítását pedig úgy magyarázta, hogy a hírvivők Imre herceg halála kapcsán latinul említették a vadkant és az évkönyvíró tollán ez csúszott valójában félre és nem egy konkrét vadkanról, hanem egy ilyen nevű nemzetségből származó ember végzett vele.

Ki lehetett a felbujtó?

Szegfű meg is találta a lehetséges indítékokat. Egyrészt Anonymus beszámol arról, hogy Tonuzoba besenyő vezért István király élve temetette el az abádi révbe, ami egy szörnyű bűntett büntetésére utal. Másrészt a Képes Krónika ábrázolásán Szent Imre halála és Vazul megvakíttatása ugyanazon a miniatúrán található, tehát az események összefügghetnek. Mindezek tetejébe azt is tudjuk a krónikából, hogy Vazul fiai egy Tátony nemzetségből származó anya gyermekei voltak. Szegfű László szerint mind Tonuzoba neve, mind pedig a Tátony-nemzetség nevében ott található a “vadkan” szó török etimológiája, vagyis egy családi összeesküvésről beszélhetünk: Tonuzoba és Vazul szövetkezett Szent Imre meggyilkolására, sikerrel is jártak, ám lelepleződtek és mindkettejüket utolérte a végzet.

Imre herceg temetése és Vazul megvakíttatása a Képes Krónikában (Wikipédia)

Szegfű László nagyjából fél évszázada született elképzelését már a korabeli társai is bírálták, különösen a Tonuzoba-legendával sokat foglalkozó Bollók János. Szerinte Janus Pannonius latin szövege egyáltalán nem utal gyilkosságra, (sőt azt a római költőtől, Martialistól kölcsönözte) ahogy a Vadkan nevű nemzetség kapcsán tett etimológiai megállapítások is hibásak. Tonuzoba neve  ugyanis nem vadkanra, hanem egyszerűen disznóra utalnak, ezek pedig minden nyelven eltérő fogalmak, így a latin félreértésük sem valószínű. (A részletes etimológiák ismertetése meghaladná a cikk kereteit, ezért ettől eltekintünk). Ráadásul az egyházi irodalom sosem a mártírok, hanem a hitvallók között említette Szent Imrét, márpedig ha egy pogány összeesküvés áldozatává vált volna, akkor kortársaihoz hasonlóan őt is a mártírok közé emelték volna.

Szegfű érvelése a szakmai bírálatoktól függetlenül utat talált a szélesebb közönségbe, ám manapság egy egészen más merénylet elmélete vált divatossá: eszerint Imre herceg a német császári cím várományosa volt, 1030-ban a német-magyar háború is emiatt tört ki és csak akkor állt le, amikor Imre elhunyt. Hiszen Imre a gyermektelenül elhunyt II. Henrik német császár unokaöccse volt, édesanyja, Gizella révén. E teória azonban nem áll szilárdabb alapokon, mint Szegfű László eredeti elképzelése.

II. Konrád egy 12. századi miniatúrán (Wikipédia)

Egyrészt az új császár, II. Konrád megválasztása 1024-ben megtörtént. Valószínűtlen, hogy a német fél hét évet várt volna Imre herceg meggyilkolásával. Ha öröklési vitáról lehetett szó, az inkább a bajor hercegség kapcsán lehetett a két fél között, tekintve, hogy Konrád a saját fiát, a későbbi III. Henrik császárt iktatta be bajor hercegnek. A tényleges háborúnak ráadásul a források két előzményét adják meg. Egyrészt István nem engedte át a császár zarándokoknak álcázott követségét Bizáncba, amit Konrád értelemszerűen neheztelt, de ami egyébként azért indult, hogy egy magyarellenes élű házassági szövetséget üssön nyélbe. Másrészt a bajor-magyar határon 1029-ben összecsapások kezdődtek egyes területek hovatartozása miatt és ez fejlődött odáig, hogy Konrád inkább háborút kezdett. Imre herceg esetleges jogairól egyik esetben sem esett szó.

A közvetlen források alapján tehát nincs okunk arra, hogy merényletet sejtsünk Szent Imre halála mögött, hiszen a szóba jöhető jelöltek és indítékaik több belemagyarázást és forrásokkal alá nem támasztható állítást igényelnek, mint az egyébként kortárs tudósítással bíró vadászbaleset.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/08/17/szent-istvan-het-hadi-sikere/” ][/hm_embed]