4 mondat, amit a nevelés során soha nem használtak sikeres üzletemberek szülei

Hogyan neveljük jól menő vállalkozónak gyermekünket? Természetesen erre nincs egyszerű válasz, de Margot Machol Bisnow a “Vállalkozó nevelése” című könyvéhez készített kutatása során 70 olyan szülőt kérdezett meg, akik befutott felnőtteket neveltek fel. Ők sem tudják a tökéletes receptet egy sikeres ember felneveléséhez, de íme négy kifejezés, amit ezek a szülők soha nem használtak, amikor a gyerekeik kicsik voltak:

1. “Nem bízom benned, ezért átnéztem a házi feladatodat, és kijavítottam helyetted a hibákat”.

A felelősség és az elszámoltathatóság fontosságát hangsúlyozták mindannyian. A nevelés során mindig arra törekedtek, hogy a gyerekeik felelősséget vállaljanak, megoldják a problémákat, tanuljanak a hibákból, és idősebb korukra magabiztosabbak legyenek. És ez nem csupán a házi feladatokról szól.

Remek példa erre John Arrow, aki lediplomázás előtt otthagyta az egyetemet, hogy megalapítsa a Mutual Mobile-t, amely olyannyira sikeres egy technológiai cég lett, amely több mint 200 millió dolláros bevételt termelt. Visszaemlékezett egy történetre, amikor ötödik osztályos korában barátaival iskolai újságot írtak. Szinte azonnal elkelt az összes példány, de elmulasztották a tényellenőrzést, amiért az iskolaigazgató dühös lett. John barátai közül mindenki fejmosást kapott az incidens miatt. De John szülei jót mosolyogtak az eseten, és azt mondták neki, hogy javítsa ki a hibáit.

“A tudat, hogy a szüleim támogatnak, még akkor is, ha akár egy hatóság ellenem van, arra késztetett, hogy megduplázzam, és még keményebben dolgozzak, hogy megmutassam, igazuk volt, amikor hittek bennem” – mondta John.

2. “Megemeljük a zsebpénzedet, így azt vehetsz, amit csak akarsz”.

“Soha ne adj ingyen pénzt” – mondta egy befutott gyermek édesapja. A megkérdezett szülők, bár mindannyian a legkülönbözőbb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkeztek, megtanították a gyerekeiknek a pénz értékét. Még a tehetősebb gyerekeknek is meg kellett dolgozniuk azért, hogy pénzt költhessenek.

Nyla Rodgers a Mama Hope nevű nonprofit szervezet alapítója, közösségi szervezeteket finanszíroz és támogat. Amikor Nyla középiskolás volt, a francia osztályával a tengerentúlra akart menni. De ahelyett, hogy a teljes összeget kifizette volna, az anyja azt mondta, hogy meg kell keresnie az utazás költségeinek felét. Más választás nem lévén, Nyla bébiszitterkedett, füvet nyírt, kutyákat sétáltatott, úszni tanított és adatbevitelt végzett.

“Napi 15 órát dolgoztam a hét minden napján, hogy összegyűjtsem a pénzt. A nyár végére összegyűjtöttem annyit, hogy el tudtam menni. Ezzel kezdődött a vállalkozói utam” – mondta.

3. “Nincs iskola utáni tevékenység, amíg nem javulnak a jegyeid.”

Sok megkérdezett szülő nem értette a gyereke szenvedélyét, de mindannyian elég időt adtak nekik ahhoz, hogy belevethessék magukat legújabb hobbijukba. Néhány gyerek amellett, hogy nagyszerű tanuló volt, a szenvedélyét is űzte. Mások minden energiájukat a szenvedélyükbe fektették, és nem voltak olyan nagyszerűek az iskolában. A szülők ettől függetlenül támogatták őket.

Jon Chu, az olyan kasszasikerek rendezője, mint az “Őrült gazdag ázsiaiak”, már másodikos korától kezdve szenvedélyesen szeretett filmeket készíteni. Bevándorló szülei egy éttermet vezettek, és azt remélték, hogy kemény munkával elérheti az amerikai álmot, de eszükbe sem jutott, hogy ez a filmiparban történhet meg. A középiskolában Jon édesanyja egy este feldühödött, amikor azon kapta, hogy a házi feladat helyett egy videón dolgozik. Elkezdett sírni: “De hát ezt szeretem! Egész életemben ezt akarom csinálni.” Amikor másnap érte ment a suliba, a könyvtárból szerzett filmkészítő könyvek voltak nála. “Ha ezt akarod csinálni” – mondta – “tanulj, és legyél benne a legjobb”.

4. “Adok neked pénzt, ha jó jegyeket kapsz”.

Felnőttként a leendő vállalkozóknak soha nem azt tanították, hogy az életcéljuk a gazdagság legyen. Ehelyett arra igyekeztek ösztönözni őket a szüleik, hogy sikeresek legyenek, jobban teljesítsenek, fejlődjenek, és hogy valami nagyszerűt hozzanak létre.

A szülők megértették, hogy a gyerekeik soha nem lesznek boldogok, ha olyasmit csinálnak, amit nem élveznek. Szintén igaz, hogy soha nem fognak kitűnni valamiben, ha nem dolgoznak megállás nélkül érte, és soha nem fognak megállás nélkül dolgozni, ha nem szeretik azt.

Így olyan gyerekeket neveltek, akik a szenvedélyüket a vállalkozásukba fektették, és jobb termékeket és szolgáltatásokat hoztak létre. A gyerekek bíztak abban, hogy minden valószínűség szerint a pénz majd jön. És még ha esetleg nem is jönne össze egy nagyobb vagyon, akkor is jobb lenne, mint keményen dolgozni valamin, amit utálnak.

Ennek eredményeképpen úgy nőttek fel, hogy céltudatosság lebegett a szemük előtt, és azzal a vággyal cseperedtek fel, hogy változtatni akarnak a világon.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2021/11/13/milyen-kozepiskolaba-menjen-tovabb-a-gyerek/” ][/hm_embed]