75 éve történt a kékcédulás választás

1947. augusztus 31-én választásokat tartottak Magyarországon, amely utóbb a kékcédulás választás néven híresült el. A Magyar Kommunista Párt ekkor aratott győzelmével újabb lépést tett afelé, hogy szovjet mintára kiépítse a sztálinista diktatúrát.  De mi szükség volt egyáltalán ezekre a kékcédulákra?

A Szovjetunió beteszi csizmáját

A második világháború alatt Magyarországot a Vörös Hadsereg szállta meg, emiatt döntően a szovjetek akarata érvényesült a térségben. Magyarország a fegyverszüneti megállapodásban a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra ruházta szuverenitása egyrészét is. A testületnek így komoly jogosítványai voltak az országban, megkerülhette a magyar hatóságokat, beleszólhatott a magyar politikai életbe. A SZEB-ben jelenlévő angolszász hatalmak képviselői csak konzultációs jogot kaptak.

Az 1945. november 4-én tartott választásokon azonban nem a szovjetek által protezsált Magyar Kommunista Párt nyert, hanem a Független Kisgazda Párt aratott diadalt 52%-os listás eredménnyel. Ennek ellenére az újonnan megalakuló kormányba szovjet utasításra be kellett venni a Magyar Kommunista Pártot, valamint szövetségeseit, a Szociáldemokrata Pártot és a Nemzeti Parasztpártot. A minisztériumok közül a belügyminisztériumot át kellett engedni a kommunistáknak, akik az állam hatalmi szerveit azonnal a saját céljaikra kezdték el kihasználni. Egyfajta kettős hatalom épült ki, míg a parlament és az önkormányzatok jelentős része a kisgazdák befolyása alatt volt, a végrehajtó hatalmat a kommunisták irányították. Amikor a szovjet-amerikai viszony 1947-re egyre feszültebbé vált, a hatalmi átrendezés újabb lendületet kapott.

Május 1-i felvonulás 1947-ben. Fortepan, Berkó Pál.

A kiterjedt sajtó segítségével a kommunisták azt látszatot tudták kelteni, hogy az egyik oldalon állnak ők és a “nép”, az utca többsége, míg a másik oldalon a parlamentben erős kisgazdák. Hogy megtörjék az FKgP-t, az ún. “szalámitaktikához” nyúltak, amelynek keretében mindig a kisgazdák jobbszélén lévő politikai figurákat és csoportokat vették célkeresztbe, szövetkezve a párt balszárnyával. Az egykor egyedül többséget szerző pártról így váltak le újabb és újabb csoportok és politikusok. 1947. február 25-én a szovjetek elhurcolták Kovács Bélát, az FKgP főtitkárát, majd május 31-én zsarolással lemondatták az éppen külföldön tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnököt.

A kékcédulás választás “kellékei”

A kékcédulás választás leghíresebb szereplője az emlegetett “kék cédula” volt, de emellett is akadtak eszközök, amelyek segítették a kommunistákat, valamint az MKP, SZDP, NPP alkotta Baloldali Blokkot. 1947. július 23-án módosították a választási törvényt, amely csökkentette a választópolgárok számát. Egyúttal pedig kizárta a választhatóságból azokat, akik a Horthy-korban a különböző néven futó kormánypárt tagja vagy jelöltje volt. Ez főleg az FKgP-ből a szalámitaktika révén kizárt Sulyok Dezsőt és pártját, a Magyar Szabadságpártot érintette, akik így nem indulhattak el a választáson.

Sulyok Dezső mellszobra Pápán (Wikipédia)

Szintén a választójogi reformhoz tartozott, hogy a kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonatokat nyomtattak, amellyel azok tudtak szavazni, akik a lakhelyüktől távol tartózkodtak. A Magyar Kommunista Párt azonban saját magának is nyomtattatott ilyen névjegyzékkivonatokat, azaz “kékcédulákat”. A híveit mozgósította, hogy ezzel járjanak be minél több szavazóhelyiséget. A párt aktivistái ezt követően biciklivel, teherautóval vagy más módokon csoportosan vettek részt az augusztus 31-i szavazáson. A mozgósítást megkönnyítette, hogy az utazást közpénzből fizették. Hogy mennyien szavaztak így, arról csak becsléseik vannak, a számok 50 ezer és 200 ezer fő közé teszik az így leadott voksokat.

A választójogi törvény módosításához még hozzá tartozott, hogy a 411 kiosztható listás mandátumból 60 mandátumot lehetett az országos listáról elnyerni, de ha a kisgazdák és a Baloldali Blokk eléri a 60%-ot a listán, akkor a mandátumok 80%-át elnyerik, a fennmaradó 20%-ot meg arányosan osztják el. Ez a módosítás ahhoz kellett, hogy minél biztosabban szert tegyenek a parlamenti többségre.

Csalás és ellehetetlenítés

Augusztus 31-én már a választások első órájában feltűnt a csalás a különböző választási bizottságokban. A sok “üzemi kiránduláson” tartózkodó idegen, akiket teherautóval szállítottak, nem maradt észrevétlen, hiába szerette volna a kommunista párt. A tényről beszámoló telefonok és sürgönyök azonban a belügyminisztériumba futottak be, amelyet a kommunista Rajk László vezetett. Neki eszébe se jutott cselekedni a csalással szemben, sőt igyekezett azokat eltussolni. A szociáldemokrata párthoz tartozó igazságügyminiszter, Ries István tiltakozása jeléül lemondott, a párt miniszterei pedig sztrájkba léptek. A Magyar Függetlenségi Párt, amelyet a kisgazdáktól korábban kizárt Pfeiffer Zoltán vezetett, petíciót nyújtott be a választási csalások miatt és új választás kiírását követelte. Az olyan anomáliák, mint például az, hogy Debrecenben a választók 106%-a szavazott, csakhamar nyilvánvalóvá váltak.

Rajk Lászlót éltető plakát 1946-ból. Fortepan, Bauer Sándor

A kékcédulás választás végeredménye a kommunisták győzelmét hozta, akik 22,25%-os értek el, a 16,5%-os Demokrata Néppárt a 15,34%-os FKgP, a 14,86%-os SZDP, a 13,43%-os Magyar Függetlenségi Párt és a 8,28%-os NPP és az 5,25%-ot elért Független Magyar Demokrata Párt előtt. A mandátumok tekintetében a Baloldali Blokk három pártja és az FKgP a választójogi törvény korábbi módosítása miatt megkapta a 60% eléréséért járó többletmandátumokat. A történetnek azonban ezzel nem volt vége: a kommunisták a MFP-t vádolták meg csalással. Rákosi Mátyás magához rendelte a választási bizottság elnökét (aki szintén kommunista volt), és megfenyegette.

Megkezdődik a diktatúra időszaka

Miután a párizsi béke szeptember 15-én történő érvénybe lépése után kiderült, hogy a szovjet csapatok maradnak. Ezért a koalíción belüli válság csillapodott: a “minisztersztrájk” véget ért. Szeptember 18-án megkezdődtek a koalíciós tárgyalások, szeptember 24-én pedig ismét Dinnyés József alakíthatott kormányt. A Magyar Függetlenségi Párt beadványát a választási bizottság elutasította, sőt a Péter Gábor vezette ÁVO nyomozást indított ellenük. Pfeiffer Zoltán munkatársait letartóztatták és az SZDP egyik képviselője indítványozta mentelmi jogának felfüggesztését. Pfeiffer ezt nem várta meg, november 4-én külföldre menekült. November 20-án a választási bizottság a pártot feloszlattatta, a mandátumait pedig nem töltötték fel, így a Baloldali Blokk már a kisgazdák nélkül is abszolút többségbe került.

A Hősök tere 1948-ban. Fortepan, Magyar Rendőr

A kékcédulás választásban a híres kék cédulák szerepe relatíve kicsi maradt. Az összes szavazatnak mindössze néhány százalékát jelentette. Ez azonban pont elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megszerezzék vele a 60%-ot, ami több mandátumot eredményezett. A csalás a közvélemény számára nyilvánvalóvá vált. A titkos választójogban sokan csalódtak. Az igazi vesztesek azonban a koalíció pártjai lettek. A szociáldemokraták, maradék kisgazdák és a parasztpártiak végigasszisztálták a kékcédulás választás eseményeit. (Sőt, a szociáldemokraták még együttműködési javaslatot is kaptak Rákosiéktól, amit nem fogadtak el). A diktatúra következő lépéseinek egyikét jelentő pártegyesítés elkerülésére már nem maradt érdemi társadalmi hátterük.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/03/15/ot-emlekezetes-unnepseg-marcius-15-napjan/” ][/hm_embed]