Magyar miniszterelnök ütötte be az utolsó szöget a Szovjetunió koporsójába

Gorbacsov szovjet vezér vagy nem értette, hogy mit olvasott fel 1991 februárjában a magyar kormányfő a Varsói Szövetség jövőjéről döntő ülésen, vagy értette és csupán a további botrányok elkerülése végett bólintott. Akárhogy is, Antall József döntése, miszerint a senki által nem támogatott, radikális, a feloszlatás mellett kiálló magyar javaslatot terjeszti fel kollégáinak döntésre a szovjet helyett mindenképp komoly bátorságra valló és utólag zseniálisnak bizonyult politikai húzás volt. Ne feledjük, hiába történt mindez Budapesten, a szovjet csapatok akkor még Magyarországon tartózkodtak. Sőt, egy hónappal korábban még a balti államokba vonultak be rendet csinálni.

1991-re nem sok minden maradt az egykori rettegett szovjet világbirodalomból. A központ a haldoklás jeleit mutatta, rég szó sem volt arról, hogy részt vegyen az Egyesült Államok által már az űrre is kiterjesztett fegyverkezési versenyben, a gazdasági-társadalmi mélyrepülés elkerülhetetlennek látszott. A válság miatt a közép- és kelet-európai szovjet csatlósállamok kezét is el kellett engedni, Németország újraegyesült, a legtöbb ország pedig demokratikus átalakuláson ment át addigra, Magyarország élén is már új, demokratikusan megválasztott, Nyugat-barát koalíciós kormány állt.

Azonban úgy tűnt van, amiből a szovjetek nem engednek. Egyfelől ragaszkodnak a birodalom határaihoz és kegyetlenül eltipornak minden olyan nemzeti függetlenségi mozgalmat, amely ezeket megkérdőjelezi. Ennek jegyében vonultak be csapataik 1991 januárjában a balti államokba, az akciónak Litvániában 14 teljesen ártatlan, civil áldozata volt. Másfelől bár Gorbacsov elfogadni látszott hidegháborús vereségét, a Varsói Szövetség, mint a NATO-val szemben álló, Európát megosztó katonai blokk létezéséről nem akart lemondani. Az asztalon egy alapos átalakítást célzó szovjet javaslat feküdt ekkorra, amely a katonai szövetséget át akarta menteni akár az új évezredbe is, tartósítva ezzel az európai államok szembenállását.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/03/horthy-miklos-titkai-5-dolog-amit-nem-tudtal-a-kormanyzorol/” ][/hm_embed]

A tervet ellenezte Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország is, hazánkban a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ már az új parlament megalakulása után benyújtott egy javaslatot az egyoldalú kilépésről úgy, hogy a szovjet haderő még itt tartózkodott. Antall tudta, sürgősen cselekedni kell, az egyoldalú lépésektől azonban józan politikusként ódzkodott.

Bem József tér, MDF székház, Antall József miniszterelnök. Fotó: fortepan/Szalay Zoltán

Mire azonban a Varsói Szövetség 1991. február 25-ei csúcstalálkozójára sor került Budapesten, a feloszlatást célzó magyar javaslatot már csak ő támogatta. A többiek hivatalosan mind a modernizációt kívánó szovjet változat mögött álltak. Antall azonban, az ülés vezetőjeként úgy döntött, megpróbál egyetlen huszárvágással megszabadulni a Varsói Szövetség katonai szervezetétől és a magyar változatot olvasta fel. Visszaemlékezése szerint eldöntött, hogy ha nagy ellenkezés támadna, akkor jelzi, az előtte fekvő két javaslat közül a rosszat olvasta fel, elnézést kér és kezébe veszi a szovjetet.

A Varsói Szövetség feloszlatásának felolvasását követő feszült csendet azonban nem Gorbacsov őrjöngése szakította félbe, hanem egy “Dá, harasó” felkiáltás a részéről. Akkor pedig már mindenki ezért a változatért lelkesedett. Máig nem tudjuk vajon a szovjet pártfőtitkár nem értette-e, amit magyar kollégája mondott, vagy csupán a botrányt, a vitát akarták elkerülni.

A Varsói Szövetség katonai szervezete tehát, amely azért jött létre 1955-ben, hogy a NATO-val együtt szűnjön meg 1991. február 25-én megszűnt létezni. Június 16-án az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánk területét, decemberre pedig maga a Szovjetunió is feloszlott. Magyarország pedig 1999 óta a NATO tagja saját döntéséből.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/01/meg-nagyobb-lehet-az-osi-maja-varos-mint-eddig-gondoltuk/” ][/hm_embed]