A háborún kívül idén ezek lesznek Moszkva legfőbb gondjai

Az oroszországi bel- és külpolitika legfőbb mozgatórugója 2023-ban is az Ukrajna ellen folytatott háború lesz.

Azonban a harctéri cselekményeken kívül is várhatóan számos kihívással szembesül idén a Kreml.

„Biztonságiasított” költségvetés

A 2023-as orosz költségvetésre megnövekedett terhet ró a háború, aminek három fő oka van.

Egyrészt a hadsereg megnövekedett létszáma 15,5 milliárd dollárnyi extra költséggel jár. Abban az esetben persze igaz ez, amennyiben nem történik idén újabb mozgósítás. Másodszor a hatalmas eszközveszteség miatt pótolnia kell a hardverállományát. Ez a becslések szerint további 20 milliárd dollár körüli összeget emészt majd fel. Harmadszor a megszállt területek ellátása, a közszolgáltatások, segélyek stb. fenntartása is 1-2 milliárd dollár terhet jelent a költségvetésben. Utóbbi becslés természetesen a jelenleg megszállás alatt álló területekre vonatkozik. 2022-ben nagyjából 78 milliárd dollárba kerültek a háború közvetlen költségei Moszkva számára, ami idén 108-115 milliárdra nőhet. Ez a költségvetés 22-24 százalékát teszi ki, ami az éves GDP 6 százalékára rúg.

További 62 milliárd dollár szerepel ezenkívül nemzetbiztonsági és bűnüldözési tevékenységekre. Ezzel összesen az éves büdzsé harmadát a hadsereg és a rendvédelmi szervek emésztik fel.

Az orosz Kommerszant gyűjtése szerint az orosz gazdasági szakértők 1-3 százalékos GDP visszaesést prognosztizálnak idénre, miközben az olaj világpiaci árát 70-100 dollár közé teszik. Tehát sem extrémen alacsony, sem extrémen magas árakra nem számítanak.

A humántőke minősége csökkenni fog

Az Oroszország ellen hozott nemzetközi szankciók következtében nem módosultak a Kreml ukrajnai tervei, ugyanakkor azon orosz politikai számítások sem váltak valóra, melyek az energiahordozók árának tartós és irreális elszállásával számoltak. A csökkenő bevételek ellenére az orosz pénzügyminisztérium idén 2 százalék körüli költségvetési hiánnyal számol, amit könnyel lehet orvosolni hitelfelvétellel, átcsoportosításokkal stb. Az orosz gazdaságra elsősorban nem is ez, hanem a 2022-es évben kialakult nagyfokú nemzetközi bizalmatlanság jelenti majd a legnagyobb kihívást. Amellett, hogy korántsem minden jelentős nyugati cég vonult ki az orosz piacról, illetve néhány vissza is tért, a fő aggodalmat azok a példák szolgáltatják, amikor az orosz állam lefoglalta a távozó vállalatok vagyonát, illetve tervben van, hogy a kivándorló lakosság bankszámláit is államosítják. 2023 egyik nagy kérdése lesz, hogy milyen alternatív útvonalakon tudja pótolni a beszállítói láncolatokat gyártási és karbantartási célokra. Várhatóan ez összességében a termékek minőségromlásához fog vezetni.

További komoly fejtörést fog idén okozni a tavalyi kivándorlási hullám következményeinek orvoslása. Különböző becslések szerint akár 1.000.000 orosz állampolgár is elhagyhatta az országot. Ennek következtében a munkaerő minősége idén várhatóan érzékelhetően csökkenni fog.

Visszaszoruló nemzetközi befolyás

Több ország, régió esetében is csökkenhet Oroszország érdekérvényesítő képessége. Idén érdemes arra figyelni, mennyire lesz képes fenntartani súlyát Szíriában, amit nem is feltétlenül a háború, hanem az orosz-török kapcsolatok dinamikája fog befolyásolni.

Azerbajdzsán vélhetően folytatni fogja a látványos elfordulást Oroszországtól, amely ország Hegyi-Karabahban állomásozó békefenntartóit egyre inkább megszállónak tartja. 2025-ig Moszkva legálisan állomásoztatja csapatait a területen, ugyanakkor a szerződést vélhetően Baku nem fogja meghosszabbítani Azerbajdzsán jelenlegi retorikája részben már az erre való előkészülést segítheti.

Közép-Ázsia esetében 2022 elején Oroszország egy kifejezetten potens szereplő volt, köszönhetően főleg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) sikeres kazahsztáni beavatkozásának. Az ukrajnai elleni támadás azonban óriási bizalmatlanságot gerjesztett a térségbeli államokban, különösen Kazahsztánban. Naivitás lenne ugyanakkor, ha 2023-ban teljes Moszkvától való elfordulást várnánk Közép-Ázsiától. Sokkal inkább ún. több-vektorú, azaz többirányú külpolitika erősödhet meg, amiben nem csak Kína, hanem az EU, illetve Törökország is nagyobb szerepet kaphat. A Kreml zéró összegű játszma alapú felfogása szerint azonban ez az orosz érdekek térségbeli csorbulásával fog járni.

A tavalyi évvégi Xi Jinping kínai elnökkel folytatott videokonferencián elhangzottak hangzatos kijelentések. A legfontosabb, miszerint Peking készen áll stratégiai együttműködésre Moszkvával, azonban ennek ellére idén sem várható változás a két ország kapcsolataiban. Számos területen, főleg a USA-val szemben folytatott stratégiai kooperáció területén várható aktivitás, amihez az ENSZ, a Sanghaji Együttműködési Szervezete és számos más többoldalú egyeztető fórum is hasznos eszközül szolgálhat. Azt azonban 2023-ban sem lehet valószínűsíteni, hogy egyedül a kínai-orosz gazdasági kapcsolatok pótolják a szankciók által elveszített nyugati kapcsolatokat. Arra pedig főleg nem, hogy mindkét ország mozgásterét bármilyen módon szűkítő szövetségi megállapodást írjanak alá.

A finn és svéd NATO csatlakozások következtében a nyugati határok megerősítése is fontos feladat lesz idén, ugyanakkor keleten is hasonló lépésekre lehet számítani. Japán és Oroszország közt ugyanis a második világháború óta csupán tűzszüneti megállapodás van életben, melyet 2022-ben sem sikerült békeszerződéssel lezárni. Tokió ugyanakkor a tavalyi nemzetbiztonsági stratégiájában már fenyegetésként tekint Moszkvára, valamint a doktrínában a megelőző csapásokat is lehetővé teszik, ami forradalmi változást jelent. Utóbbi célpontja elsősorban vélhetően inkább Kína és Észak-Korea lehet, ugyanakkor a harmadik helyen a térségbeli kockázatok közül Oroszország feltételezhető. Érdemes lesz tehát az orosz Távol-Kelet és a csendes-óceániai térségének megerősítésére tett lépéseket is nyomon követni idén.

Jövőre elnökválasztás

Az Ukrajnában folyó háború mellett a fent felvázolt bel- és külpolitikai kihívások egy rendkívül kényes időszakban érik Oroszországot. 2024-ben ugyanis elnökválasztás tartanak, ezért az arra való felkészülésnek idén el kell kezdődnie. Egyrészt a Kremlnek vagy be kell jelenteni Putyin alkalmasságát további hat évre, vagy el kell kezdeni felépíteni egy új jelöltet. Bármelyik valósul meg, az év második felében várhatóan széleskörű szociális támogatásokkal fogja támogatni az elnökjelölt kampányát. Ehhez pedig a sokat hangoztatott regionális és nemzetközi nagyhatalmi státuszát folyamatosan hangoztató Kremlnek legalább a választói felé vissza kell állítani ezt az eltűnőben lévő képet.

Vigóczki Máté György, Oroszország-kutató, MCC Geopolitikai műhely